Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

 nemzetgyűlés 409. ülése 1925. & meny nincs. (Ugy van! balfelől.) Sőt, pártkülönbség nélkül, olyan gondolkozástól van telítve — nem mától 'fogva — a mi politikai világunk, hogy kiki a maga párt ja érdekében egyenesen megköveteli ezt a befolyásolást. En tudom, hiszen egy ideig én is voltam kormányon, mennyi bajom volt néha a saját pártommal; mert én azt az egy bizonyítványt kiállíthatom magamnak, hogy amikor a hatalom egy része kezemben volt, abszolúte nem voltam kapható arra, hogy ezt a hatalmat bárki szabadságának és jogainak befolyásolására felhasználjam. (Éljenzés és taps a baloldalon.) En a mai napig sem tudom, hogy 1906-ban, midőn a koalieiós kormány megalakult s amikor t az egyik választás a Lipótvárosban történt, amelynek területén a legtöbb kultuszministeri tisztviselő szavaz s ahol minket nagyon érdeklő harc folyt, hogy a ministerium tisztviselői közül ki hová szavazott; ezt ma sem tudom, sohasem is akartam tudni. Sőt, mikor egy tanfelügyelő, aki a régi idő gondolatvilágától volt szaturálva, nekem azzal akart kedveskedni, hogy a tanítókat a függetlenségi pártba való belépésre felhivta, én ezen túlbuzgó ur ellen fegyelmi vizsgálatot indittattam. (Éljenzés és taps balfelől és a halközépen. — Rakovszky István: Ma az ellenkezője történik!) De, sajnos, ma a közvélemény erre tekintettel nincs. Azok az emberek, akik teljes joggal diszkvalifikált egyénnek tekintenék azt, aki bárkit a legkisebb mértékben is vagyoni érdekeiben károsít, unfair eljárások ellen semmi kifogásuk nincs, sőt elfogadott szokásnak tekintik, hogy mindenki a tőle függő szavazatokat beszállítsa annak a pártnak, amelyhez tartozik. Amig tehát a közvélemény nálunk nem érlelődik oda, hogy bármely osztályhoz tartozó választónak a maga joga szabad gyakorlásában való erőszakos befolyásolását épen ugy elitélje, mint a vagyoni megkárosítását, mindaddig nincs más menekülés, mint a titkos szavazás. (Élénk helyeslés és taps balfelől és a balközépen.) Az alternativa igy áll: Vagy elfogadjuk a titkos szavazást, vagy — ha csak nem állíttatjuk ki magunknak egy hihetetlen naivitás tanúbizonyságát — tulajdonképen nem akarjuk, hog-y a választók nagy része a maga akarata szerint szavazzon (Ügy van! balfelől.), azt akarjuk, hogy azok akarata szerint szavazzon, akik őt befolyásolják. (Ugy van! balfelől. — Rakovszky István: Ez az igazság!) Mármost, miért mondtam én, mélyen t. iSTemzetgjnilés, hogy ennél az indirekt jogfosztásnál, a nyilt szavazásban rejlő jogfosztásnál még jobb vagy kevésbé rossz a jognak nyilt elvonása (Ugy van! balfelől) s ez erkölcsileg kevésbé volna pusztító? (Ugy van! balfelől.) Mert, t. uraim, önök csak azt nézik, hogy a nyilt szavazati rendszer mellett több kilátás van arra, hogy a parlamentbe egy olyan többség jöjjön, amely az önök felfogásának megfelel. (Ügy van! Ugy van! balfelől és a középen. — Zaj jobb felől. — Szuhányi Ferenc: Hazafias nemzeti többség! — Zaj és derültség balfelől. — Rakovszky István: Hazafias? — Barthos Andor: Igen, igen! — Hegymegi-Kiss Pál (Szuhányi Ferenc felé): Porcsalnia, Tyúkod, Ököritó! Csengeri választás! — Meské Zoltán: Mungókat akarnak! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gróf Apponyi Albert: A r rákényszeritett fiktiv hazafiság nem hazafiság! (Élénk he~ lyeslés és taps a baloldalon.) Önök csak azt nézik, hogy a parlament összeállítására mii május hó 14-én, csütörtökön. 13 lyen befolyása van a titkosságnak vagy nyíltságnak. Szerintem ebben is tévednek. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!) Majd meglátju! Azt hiszem azért is tévednek, mert nézzük csak meg közelebbről, kik azok, akik a pressziónak ellenállni képesek. Ha én, vagy akárki a presszióval szemben a függő elemeket, különösen pedig a kevésbé intelligenseket ellenállásra képessé akarom tenni, azt csak a legvéresebb lázítás utján tehetem. A demagógiának nincs oka a nyilt szavazástól félni, hanem a mérsékelt, a kellő korlátok között mozgó önálló véleménynek igen. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A kérdés nagyon egyszerű, mert a demagógia, a lázítás az, amely a lelkekbe olyan szenvedélyeket tud beoltani , amelyek képesekké teszik őket a presszióval járó veszélyekkel szembeszállni. Ez lélektanilag* és tapasztalatilag- is igy van és azokban az urakban, akik tagadják, a tapasztalat ezen a téren hiányos. A demagógia természetesen tüzes lávával, tüzes folyadékkal szaturálja a lelkeket, amelyek képesek mindennek nekimenni, ugy, hogy a demagógia és a felforgató irányzatok azok, amelyek a legjobban fogják megállani helyüket nyilt szavazással szemben is, holott épen a mérsékelt, a felfogatást kerülő, sőt a felforgatás ellen küzdő, tehát két fronton küzdelmet folytatni kénytelen irányzatok azok, amelyek elbuknak nyilt szavazásnál, ugy, hogy a nyilt szavazás eredménye az, hogy kapnak egy parlamentet, amelynek össze állítása, csekély középtöredéktől eltekintve, egyfelől mindenféle társadalmi befolyásnak és a kormányzat befolyása által szuggerált, dominált, kényszéritett választások eredménye, másfelől pedig* a legszélsőségesebb eleinek (Igaz! Ugy van! balfelől.) és épen az az elem fog hiányozni, amely a parlamenti kormányzásra alkalmas, az az elem, amely lényegileg hasonló társadalmi filozófia alapján áll az uralkodó többséggel, amely esetleg a kormányt átvállalhatná, épen ez fog kiesni. Hiszen nekem ezen a téren vannak bizonyos tapasztalataim hosszú ellenzéki pályám alatt, amikor közjogi kérdések körül folyt a harc. A függetlenségi párt, amely a közjogi extrémet képviselte, ellen tudott állani, azzal hiába próbálkoztak, ebben annyira erős volt a meggyőződés és az érzelem is, a középpárt azonban, amelynek az igen t. ministerelnök úrral együtt szerencsés voltam tag-ja lenni, tehát az a párt, amely nem akarta a hirtelen átalakulást, mert erre a nemzet erejét elégtelennek tartotta, amely a fokozatos haladást akarta a közjogi téren, ép ez morzsolódott össze. Mert, amit megfontolás utján lehet megmagyarázni, amely nem mint elementáris szenvedély él a lelkekben, az nem alkalmas arra, hogy tömegmozgalmakat, vagy ellenálló tömegerőt idézzen elő. (Igaz! Ugy van! — Taps balfelől.) Ezzel a kérdés még nem fejeződik be abban a tekintetben, hogy a nyilt vagy a titkos szavazásnak milyen befolyása van a parlament összetételére és milyen befolyása van — ami talán még sokkal lényegesebb — a néplélekre. Hát azt hiszik Önök, hogy akit az ő, mondjuk, szélsőséges meggyőződésével szemben presszionáltak és arra kényszeritettek, hogy vérző szívvel és ökölbeszorított kézzel szavazzon meggyőződése ellenére, ez által lelkében megváltozott? Azt hiszik, hogy ez által az ő szélsőséges gondolkozásáról lemondott

1

? Nem! Sőt az még inkább megrögződött csak még jobban elkeseredett benne. (Lendvai István: Egyszerű lélektani igazság!) Az értelmiség vezető befolyását én is aka-