Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
14 A nemzetgyűlés 409, ülése 1925, rom, de mint befolyást akarom, nem pedig mint pressziót. (Élénk helyeslés balfelől.) Engedelmet kérek, én tapasztalásból beszélhetek. Az én falumban körülbelül csak egyszer szavaztak az általános szavazati jog alapján. Mindenki tudta, hogy akárhogyan szavaz^ az én felfogásommal szemben, azért a hajaszála sem fog meggörbülni, s mégis csak egyetlen ember volt, aki nem velem együtt szavazott. A befolyásnak, amely az intelligenciát jogosan megilleti, amely szeretetteljes gondolkozás és felvilágosító munka által keletkezik, megölő betűje a presszió, mert aki egyszer rám píeszsziót gyakorolt, az nekem többé hiába prédikál. Az az eszköz, amelyre az intelligenciának vezetőszerepe állandóan — ismétlem állandóan s nem egy kivételes helyzet pünkösdi királyságának körében — lefektetve van, semmi egyéb, mint a felvilágosító munka, a szeretetteljes gondolkozás, a szociálpolitikai érzéknek kifejlesztése és az, ha a vezető osztályok ezen a téren megteszik a maguk kötelességét. {Ugy van! Ugy van! balfelől.) Persze, kényelmesebb a gazdatisztnek kiadni a rendeletet, hogy nem kap kukoricaföldet, aki nem szavaz a kormány jelöltjére. (Ugy van! Ugy van! Élénk tarn a baloldalon.) De ez az eljárás nem hóditja meg a lelkeket. Nekünk nemcsak külső, momentán eredményekre van szükségünk, hanem arra is, hogy a nagy szakadékokat ismét kitöltsük, amelyek a nemzet különböző rétegei között megvannak és meglesznek, és közelebb hozzuk azokat egymáshoz. (Élénk taps a baloldalon.) Ebben a tekintetben, ismétlem, a nyilt szavazás mellett gyakorolt presszió nemcsak nem orvosság, hanem egyenesen lehetetlenné teszi az orvoslást, állandósítja a nemzet két táborra való szétválását, és mi akkor ismét gratulálni fogunk magunknak, hogy ime, kevés nem tetsző elem, kevés radikális, kevés szocialista jött be, épen ugy, mint annakidején gratuláltunk magunknak, hogy nem jöttek be nemzetiségi képviselők s azt hittük, hogy ezzel mindent elintéztünk, pedig a nemzetiségi izgatás még jobban folyt, mert hiszen azok az emberek, akiliet szélsőségeseknek neveznek, nem itt a parlamentben veszedelmesek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Gróf Bethlen Istvánt és akármelyik t. képviselőtársamat — magamat is — nem fogják félrevezetni, sőt jó, hogy itt legyenek, jó, hogy a maguk eszméit itt birálat alá bocsátani kénytelenek, jó. hogy ők a sokat emlegetett felelősség alá legyenek hozhatók (Griger Miklós: És esetleg lejárassák magukat!), mig ha innen kizáratnak, a felelősség nélküli konspiráció odúiban folytatják a munkát. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) T. Uraim! És még egy irtózatosan rongáló hatása van a presszióra alapitott választásnak. Tudom, hogy azt fogják nekem mondani, hogy nem akarják a pressziót, hogy a nyilt szavazás melletti fair eljárást akarják. Engedelmet kérek, ez csak teoretikus beszéd, amelyet nem fogadhatok el, mert az emiitett okokból a mai közvélemény mellett ilyen nincs. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hogyan áll a dolog egy olyan választóval szemben, aki tudja, hogy neki a törvény szavazati jogot ad és azután ennek a jogának szabad gyakorlásában megtámadják és gátolják? Ez egyszerűen azt fogja mondani — amint nekem 1 nem egyszer mondották —: Kérem, a törvény hazugság! — És igaza lesz. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Hát mit gondolnak, hogy a törvénytisztelet kialakulására minő hatással lehet az, ha belemegy a tömegek lelkébe az a gondolat, hogy a törvény csak irott malaszt, vagy a törvény évi május hó 14-én, csütörtökön. csak akkor törvény, mikor terhet szab reánk, de amikor nekünk jogot ad, egyszersmind módot ad annak kijátszására is? (Ugy van! Ugy van! Taps balfelől.) Uraim, ez a legnagyobb destrukció, amely a világon képzelhető. (Ugy van! Ugy vem! balfelől.) Láttuk is annak nyomát. Mi, mélyen t. Nemzetgyűlés, megdöbbentünk azon, hogy azzal a teljesen indokolatlan es frivol forradalommal szemben, amely abban a pillanatban, amikor a nemzet léte kockán forgott, megzavarta a nemzetmentés munkáját, a társadalom olyan kevés ellenállást mutatott. Megdöbbentünk egyáltalában azon, hogy kevés nemzeti érzést, a nemzeti ideálok melletti kevés fellobbanási képességet találtunk és találunk a tömegekben. Bocsánatot kérek, ne irják ezt a mi fajunk természetes tulajdonságainak rovására. (Ugy van! balfelől.) Én le tudom vezetni lélektani forrásait ennek a processzusnak egészen odáig, hogy épen a nemzeti akarat nagyrészének állandó ineghamisitása (Ugy van! balfelől.) a törvény által adott jognak részben azok által, akik a törvény őrei volnának, tagadásba vétele és megsemmisítése folytán, a népből az a törvénytisztelet, amely nemcsak a zsandároktól fél (Ugy van! Ugy van! balfelől.) — sokszor erre is szükség van —, hanem amely a törvény megtartását erkölcsi kötelességnek tartja — és egyedül ez a társadalom biztos alapja, mert hogy a zsandár puskája kinek a kezében lesz valamikor, azt sohasem tudhatjuk előre, hiszen láttuk már olyan kezekben, amelyekben látni nem akarjuk ismét —, kivész a nemzetből és így kivész a nemzet ellenálló képessége a külső és belső veszedelmekkel szemben, hanyatlik és kivész a nemzet összefoglalása egy egységgé. Azt is láttam, milyen nagy veszély az a nemzetig ügyre nézve, ha a nemzet nem az egész népet foglalja magában. Hiszen teoretice az egész népet foglalja magában, de nézzünk vissza a múltba, nézzünk vissza abba a korszakba, amelyre én, ha annak az alkotmány íentartásáért folytatott küzdelmeit nézem, büszkeséggel és önérzettel tekintek vissza, de amelyben a szociális érzék hiányát tapasztalom szomorúsággal. Gondoljunk vissza arra az időre, amely a XVI. század végétől, a Verbőezy-korszak óta egész 1848-ig lefolyt. Hát azt gondolják, hogy az akkori jobbágysággal meg lehetett könnyen értetni, hogy ezt a hazát megvédve önnönmagát védi? Lehetséges volt-e lélektanilag azt a tömeget, amelyről VerbŐczy azt irja. hogy semminemű joggal nem ruházandó fel, az összes közterheket ő viseli, az egész állami élet terhe a kiváltságosokkal szemben őrá nehezedik, lelki szolidaritásba hozni a kiváltságosokkal? Nem, annyira nem, hogy a nemesség tömieges hadbaszállásának sokszor egyik akadálya az volt, hogy nem merték otthonukat elhagyni. (Uqy van! balfelől.) Ez után jött egy nagy epocha, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam megemlékezett. Itt térek rá beszédének arra a részére, amelyben a hagyományt és hagyomány szerinti fejlődést ajánlotta nekünk. 1848 előtt adta az Úristen ennek az országnak azt a nagy nemzedéket, amelynek egyéb fényes tulajdonságai közül kimagaslik egy — de ez a világtörténelemben tudtommal erre egyetlen példa —, hogy belátta azt, amit előbb mondottam: gyönge az a nemzet, amely nem az egész népet foglalja magában. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Ettől a tudattól indit-