Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415, illése 1925, évi május hó 25-én, hétfőn. 181 van a javaslatban, hogy négy elemivel vagy a nőknél hat elemivel egyenlő értékűnek kell venni, ha az nincs is bizonyítva, a megfelelő társadalmi műveltséget; akikre pedig t. képvi­selőtársam hivatkozott', azt hiszem, a legna­gyobb rosszakarattal sem lehetne azoknál a megfelelő műveltséget kétségbe vonni. (Fáy Gyula: A bizonyitás formáját kifogásoltam!) Mint már előbb is_ mondottam, ez igen-igen nehéz kérdés. Tulajdonképen esetről-esetre, hogy ugy mondjam, faluról-falura menve kel­lene elbirálni azt, kik azok, akik igazán hiva­tottak ezzel a fontos joggal való élésre. (Zaj.)­Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mél­tóztassanak a párbeszédektől tartózkodni. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendbea ma;radni. Eőri-Szabó Dezső: Természetesen ezt igy megvalósítani nem lehet, ezt magam is belá­tom, annak szükségességét azonban ismételten hangsúlyozom,... (Lendvai István ismét közbe­szól.) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Eőri-Szabó Dezső: ...hogy gondot kell for­dítani arra, hogy ez az egyébként szükséges kautéla bizonyos visszaéléseknek takarója ne lehessen. A jogkiterjesztés mértékéhez tartozik a nők szavazati jogának kérdése is. Erről a té­máról is hallottunk már pro et contra érveket felsorakoztatni. A túlsó oldalról Szijj Bálint képviselőtársunk ajkáról hangzott el a legéle­sebb felfogás a nők szavazati joga ellen. Annyiban igazat adok Szijj Bálint képviselő­társamnak, hogy a vidéken általában véve nem nagyon rajonganak a nők szavazati jogáért, ha azonban mi nemzeti és keresztyén szempontból szükségesnek tartjuk, hogy a városok női la­kossága érvényesítse a maga befolyását a vá­lasztásoknál, önként következik ebből — sőt egyenesen lehetetlenség lenne az ellenkezőit-, —, hogy a falusi nők szavazati joga is a törvény­ben biztosítva legyen. Elismerem azt, hogy a nagyar falu népe általában „ngy gondolkozik, hogy az irányadó szó, a döntő szó, az igazi irá­nyító hatalom a férj kezében van (Lendvai István: Ezt csak mondják, de azért az de facto a nők kezében van: — Derültség.), mint mon­dani szokták, a kalapot a férfi viseli. És nagyon jól tudjuk — természetesen van kivétel, mint minden szabály alól —, hogy általában a ma­gyar falusi lakosnak, a magyar gazdának az a tulajdonsága, hogy ő szeret elől járni és irány­adó kérdésekben ő hangoztatja a maga szavát és véleményét. Mivel azonban, mint mondottam, feltétle­nül szükségesnek tartom én is, hogy a^ nők a maguk nemesen konzerváló befolyásuknál fogva az alkotmány kereteibe bevonassanak, én tehát, bár ismerem a falu népének gondol­kozását, mégis szükségesnek tartom, hog-y a nők szavazati joga legalább olyan mértékben, mint azt a javaslat kontemplálja, biztosit­tassék. Ezeket akartam elmondani a jogkiterjesz­tés mértékéről. Nem tartom szükségesnek to­vább e kérdéssel foglalkozni, mert mint mon­dottam, a javaslatban előttünk lévő tervezettel nagyban és egészben egyetértek. Ezzel azt hi­szem, elég nyilvánvaló bizonyítékát szolgáltat­tam annak, hogy felfogásomban egyáltalában nem vagyok szélsőséges. Ha azonban örömmel elismerem is azt, hogy a javaslat véleményem szerint a jogki­terjesztés mértékében elmegy addig a határig, ameddig elmehet, annál élesebb elitélő szava­kat kell hogy használjak a javaslat ama kar­dinális rendelkezésével szemben, amely a nyil­vános szavazást akarja a törvénykönybe beik­tatni. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Pedig ez a leglényegesebb a választójognál. Mert hiába adunk mi választójogot valakinek, ha meg­fosszuk annak lehetőségétől, hogy azt a jogot a legjobb belátása, akarata és lelke indítása szerint gyakarolhassa. Ez annyira nyilván­való, bogy erről szerény véleményein szerint igazán disputálni sem lehet. Hiába van meg a jog, ha nem élhetek vele ugy, ahogy akarok. Ebből kifolyólag véleményem szerint feltétle­nül előbbrevaló a jog gyakorlásának módja, mint a jogkiterjesztés mértéke; sőt hang­súlyozom, bogy hiába terjesztjük mi ki a választójogot minél nagyobb körre és réte­gekre, mert ha nem teremtjük meg a jog sza­bad gyakorlásának feltételeit, lehetőségét, ak­kor az a jogkiterjesztés inkább árt, mint hasz­nál. Annyira fontos a titkos szavazati jog, amely a választások tisztaságának egyetlen relative legmegbízhatóbb feltétele — mert hiszen abszolút megbizhatóságról természete­sen nem beszélhetünk, de nyilvánvaló, hogy relative ez a legbiztosabb segítőeszköz a vá­lasztások tisztaságának fentartására — r mon­dom, annyira fontos a tiszta szavazati jog, hogy egyenesen kétségbevonom ennek a nyil­vános szavazás által létrejött nemzetgyűlésnek azt a jogát, hogy a választójog kérdésében a nyilvános szavazást törvénybe iktassa. Én csak egy olyan nemzetgyűlésnek, képviselőház­nak, parlamentnek ismerném el jogát arra, hogy a nyilvános szavazást törvénybe iktassa, amely maga titkos szavazás, tehát az ország közönségének, népének szabad véleménynyil­vánítása utján jött létre. {Cserti József: Hát ez hogyan jött létre?) Ha az elmúlt nemzetgyűlés, amely titkos, áitalános és tiszta választások utján jött létre, törvénybe iktatta volna a nyílt szavazást, akkor feltétlenül meghajoltam volna előtte, mint a nemzet szabad véleménynyilvánítása alapján összeült nemzetgyűlés többségének akarata előtt. Az a legszomorúbb, hogy ezt az elmúlt első nemzetgyűlést, amelynek pedig igazán hivatása lett volna arra, hog*y ebben a kardi­nális kérdésben állást foglaljon, megakadá­lyozták abban, hogy állást foglalhasson. Nem voltam az első nemzetgyűlésnek tagja, igy nem mondhatom, hogy közvetlenül tudom, hogy milyen színjáték folyt le annak meg­akadályozására, hogy nemzetgyűlés a választójog kérdésében állást foglalhasson (Cserti József: Puccs volt az egész!) és a választójogi törvényt megalkothassa; nagyon jól tudjuk azonban mindnyájan, azok is, akik nem is voltunk # itt az első nemzetgyűlésben, hogy ott nem eeészen korrekt dolgok történtek annak megakadályozása céljából, hogy az a nemzetgyűlés nyilváníthassa szabad akaratát, mert akinek a titkos szavazás nem tetszett, tudták, hogy annak a nemzetgyűlésnek több­sége a titkos szavazás mellett foglalna állást, mint ahogy a választójogi bizottságban annak idején a titkos szavazás jutott többségre néhai nagyatádi Szabó István szavazatával. Én tehát nem ismerem el ennek a nyilvá­nos szavazással létrejött nemzetgyűlésnek azt a jofát, hogy a nyilvános szavazást törvénybe iktathassa. Eleve tiltakozó szavamat emelem fel ez ellen és ezt soha magam részéről törvé­nyesnek elismerni nem fogom. Egyenesen ki­jelentem, hogy ennek a nemzetgyűlésnek több :ÍS*

Next

/
Thumbnails
Contents