Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

l^Ô À nemzetgyűlés 415. ülése 1Ù25. évi május hó 25-én, hétfőn. nemzeti érdeket minden körülmények között biztosító törvényhozásnak vetné meg alapját. Még csupán egy kérdéssel akarok foglalkozni és ez az a korrektivem, amelyet az igen t. kormány kontemplál: a nyilt szavazás korrektivuma. A kormány — meg vagyok győződve — a mostani választójog bázisát az általános, egyenlő és titkos választójog bázisát, melyet beállít, a maga szempontjából kívánatosnak nem tartja, de beállítja azért, mert a külföld szempontjából erre szüksége van, mert a külföld tőlünk demokratikus haladást és jelszavakat vár és ennek következtében olyan alapra helyezkedik, amelyet önmaga sem tart helyesnek és megengedhetőnek. Én azt hiszem, ha van a külföld előtt támadási felület, ahol ezt a választójogi rendszert ki lehet kezdeni, ugy az a nyilt szavazás rendszere, amely a külföldnek figyelmét feltétlenül fel fogja kelteni, amely feltétlenül igen rossz benyomást fog gyakoroni, mert még abban az esetben is, ha a kormány részéről semmiféle ingerencia nem gyakoroltatnék, még abban az esetben is, ha a kormány a leglojálisabban kezelné a rendelkezésére álló hatalmat, még akkor is, minden körülmények között, be fog következni a kormánynak ilyen alapon való megrágalmazása és a külföld előtt ezekkel a rágalmakkal szemben nagyon nehéz lesz védekezni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én a nyilt szavazással szemben főleg azt az argumentumot szegezem, hogy a nyílt szavazás nem becsületes. Nem becsületes dolog választópolgárokat ellenőrzés alatt tartani és ellenőrzés alatt jogokat adni nekik. Főleg a mai helyzetben, amikor

1 az ország túlnyomó része elszegényedett,- amikor a tisztviselők feje felett ott lóg a B-lista, amikor hitel, gazdasági és egyéb kérdésekben független exisztencia ebben az országban úgyszólván nincsen, helytelen és megengedhetetlen dolog a kényszernek még csak a látszatát is a választópolgárok feje felé akasztani. A választópolgárok többsége nem Dugovies Tituszokból áll, hanem nyárspolgárokból, akik a maguk gondolkozása szerint, talán hősök is hajlandók lenni, de családjukat, exisztenciajukat, jövendőjüket, vagy legalább is azt a hivatali állomáshelyüket, ahol épen ad hoc vannak, egy választás kedvéért kockáztatni nem akarják. Épen a legutóbbi fővárosi választások mutattak példát arranézve, hogy mit várhat az ország közvéleménye a hivatali hatalom megmozgatása és beavatkozása terén nyilt szavazás esetén. Hiszen láttuk azt, hogy még a legmagasabbrangu ministeriumokban, a földmivel ésügyi és kereskedelemügyi ministeriumban is, magasrangu ministeri tisztviselőket, akik tényleg ez ország tisztviselői karának elitjeit képezik, egyenesen presszionálni és terrorizálni próbáltak arra, hogy Eipkának legalább ajánlási iveit írják alá. Ha itt Budapesten, az ország központjában, néhány lépésnyire ettől a teremtő], az ország" legkülömb, legel sőbbrangu tisztviselői karával szemben ilyen kísérletek megtörténtek, mit kell várnunk akkor (Cserti József: A földbirtokosoktól!), ha az igen t. kormány megszorul — pedig meg* fog szorulni a legközelebbi választásokon —, egy eldugott faluban attól a tanítótól, jegyzőtől, vagy másféle egyéntől, ha már Budapesten, ilyen mégis alárendelt jelentőségű kérdésben èz a hivatali preszszió már ilyen módon, jelentkezett. (Cserti József: A földbirtokosok hogyan viszik majd a béreseket! A múltban is ugy vitték őket szavazni, mint a barmokat! így lesz a jövőben is!) Idézni akarom itt Tisza Istvánt, aki azt mondotta, hogy Magyarországon minél kevesebbszer kell választatni, mert két ciklus alatt sem heveri ki a nép azt az erkölcsi romlást, amelyet egy választás okoz. A nyilt szavazást helytelennek és hibásnak tartom azért is, mert hiszen az egész parlamentarizmus, az egész szavazati jog tulajdonképen azt célozza, hogy a tömegben self governement, az önkormányzat elvét, hitét ébrentartsa, hogy minden adófizető polgár, minden katona, amikor állampolgári kötelességét teljesiti, érezze, hogy neki is van beleszólási joga az ország sorsának vitelébe s szívesen — kvázi önként — teljesítse állampolgári kötelességét. Ha tehát az állampolgárt, a szavazópolgárt ebben a jogában támadom meg, adok ugyan neki jogot, de nem adok módot neki arra, hogy szabadon élhessen vele, akkor elveszem egész létalapját, egész raison d' etre-jét az ő jogának, akkor tula jdonképem rosszabbat cselekedtem, mintha jogot sem adtam volna neki, mert végeredményben felbiztattam az illetőt, de nem adtam neki semmit. Én az egész beállításból, ahogy az igen t. kormány a javaslatot idehozta, amely a fokozatos fejlődés utján akarja a választójog kérdését megoldani, csak azt látom, hogy az igen t. kormány, h ivén eddigi politikai rendszeréhez, időt akar nyerni. Mint ahogy általában a nagy problémákkal cselekszi, nem megoldani iparkodik a választójogi problémát, hanem egyszerűen időt akar nyerni, amely időnyerés azonban, egy rendezetlen problémával a háta mögött, nem tudom, kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe fogja-e az igen t. kormányt juttatni, mert kétségtelenül bizonyos, hogy nyugvóponthoz ez a kérdés, ilyenformán, jutni nem fog. Kétségtelen, hogy a nyilt szavazás rendszere mellett, még ha becsületes választás történik is, az ellenzéknek mindig az lesz az érzése, hogy az nem igazságos és becsületes utón történt. Én ott voltam, személyesen részt vettem a miskolci választáson, amely talán egyike volt a legélesebb választásoknak, amely valaha ebben az országban volt. A választás után, annak ellenére, hogy alul maradtunk, azzal az érzéssel jöttem vissza, hogy ez igy történt; ezen változtatni nem lehet: az eredmény ellen senkinek kifogása nem lehet, becsületesen, tisztességesen alulmaradtunk a küzdelemben. Nyilt szavazás esetén azonban senkinek sincs meg az a megnyugvása, az az érzése, hogy becsületes küzdelemben volt része, senkinek sincs az az érzése, hogy egyenlő fegyverekkel történt a mérkőzés s az embernek még akkor is, ha nem alkalmaztatott hatósági erőszak, vagy nem történt beavatkozás, az az érzése, hogy automatice érvényesült presszió és terror. Soha semmi körülmények között megnyugvást ezen az alapon létesíteni nem lehet, a tömegek ebbe a rendszerbe megnyugodni nem fognak s automatice forradalmi útra terelődik az a tömegszenvedély és indulat, amelynek alkotmányosan, törvényesen itt a parlamenten keresztül kellene érvényesülnie. (Cserti József: Ugy van! Ez már igaz!) Eeá akarok mutatni még arra is, hogy azok az igen t. képviselőtársaim, akik a keresztény gondolatot magukénak vallják, rossz szolgálatot tesznek a keresztény gondolatnak akkor, amikor a nyilt választás mellé állanak. Mi, keresztények, ma ebben az országban defenzívában vagyunk. A zsidó pénzzel és a kormányhatalommal szemben a keresztény társadalom élet-halál harcot viv a puszta megélhetésért és a nemzeti jövőért. A keresztény társadalomnak