Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
À nemzetgyűlés 415. ülése 1925. helyezném, hogy a választójogot a megszervezett társadalomnak, nem pedig a nyers tömegeknek kezébe szeretném adni. Én pl. igen jó megoldásnak tartom a kuriális választójogi rendszert, amelynek lényegéről itt hosszabban nem akarok beszélni, hiszen nagyon sok mindenféle rendszer lehetséges és elképzelhető, — nagyon röviden néhányra rá is akarok mutatni — de a kuriális választási rendszer mellett a társadalom bizonyos szervezettségben jelentkezik, és elvégre senkinek sem lehet Kifogása egy kuriális választójoggal szemben, ahol mindenki épugy szavazati joghoz jut, mindenki épugy gyakoroltlatja állampolgári jogait és kötelességeit, de már bizonyos beállításban, bizonyos szervezeten keresztül, amely védelmet nyújt a demagógiával, a felforgatással szemben, mert, ha arról van szó, hogy pl. Magyarország tanítói maguk közül küldjenek ki valakit, aki őket képviseli, nem Drozdy Győző t. képviselőtársamat fogják kiküldeni (Cserti József: Nem bizonyos!) és ha Magyarország mezőgazdáiról van szó, azok is megfelelően fogják a maguk képviselőjét kiválasztani. Meg vagyok győződve róla, hogy ha kúriánként, foglalkozási áganként a megszervezett magyar társadalom vesz részt a választójogban, különb és jobb képviseletet nyer a magyar nemzet, mint ahogy az a mai rendszer mellett történik. (Halász Móric: Ez is jó volt 800 esztendeig Kómában!) Ezt a rendszert nem lehet jogszükitésnek, reakciónak nevezni. Én nem óhajtok senkit sem kizárni a választójogból, de előbb meg akarom szervezni, abba a helyzetbe akarom hozni az állampolgárt, hogy a maga jogainak gyakorlásánál a maga anyagi érdekeinek és állampolgári helyzetének teljes ismeretével, kellő tapasztalattal a háta mögött és megfelelő vezetés alatt tudja a maga álláspontját megtalálni, mert én nem osztozhatom abban az álláspontban, amely a nyilt szavazás révén egy ad hoc j ellenőrt, ad hoc kontrollőrt küld a választópol- | gár nyakára, azután ismét leveszi róla a kezét, j és többé nem törődik vele. Bátor vagyok azután rámutatni arra is, hogy a magyar választási küzdelmekben a személyi momentum mindig túlságos szerepet játszott. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy hosszú évtizedeken keresztül ennek a Háznak porondján is két nagy egyéniség: Tisza István és Andrássy Gyula mérkőzött. Bizonyos romantika tölti be ezt a magyar légkört, amely a mai súlyos időkben, mikor nehéz gazdasági problémákkal kell megbirkóznunk, nem helyes, és nem kivánatos. Épen ezért az egyéni, a kerületenként való választási rendszer helyett sokkal helyesebbnek tartanám az elvi kérdések körül való csoportosulás rendszerét, helyesebbnek tartanám a listákkal való szavazást. Az aztáu már belátás és — mondjuk — a rendszer dolga, hogy milyen listával, ország'os vagy nagyobb kerületbeli listával; mindenesetre a személyi momentumok kiküszöbölését szükségesnek és kívánatosnak tartom, mert az egyéni harcnak, az egyéni küzdelemnek úgyis túlsók tere nyilik a magyar közéletben, s ennek leépitése és visszafejlesztése nemzeti érdekből kivánatos. De kivánatos egy más oknál fogva is. Az utóbbi években különösképen az a beteges helyzet alakult ki, hogy a kerületek képviselőjüket egyszerűen gyámjuknak, vagy azt lehetne mondani: apjuknak tekintik és minden ügyüket a képviselővei intéztetik el. (Lendvai István: Ingyen fiskális!) Képtelen állapot alakul ki, mikor a nagyon sok helyes, szükséges és méltány'""% május hó 25-én, hétfon. 17? laudó kérés mellett a képviselőket a leglehetetlenebb kérelmekkel zaklatják, (Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel a képviselő helyzetét teszik lehetetlenné, de a törvényhozó fogalmával is ellenkezik és a törvényhozó szükséges függetlenségét is komolyan veszélyezteti az a körülmény, hogy a kerület érdekében sokszor kénytelen ügyeket elintézni, amelyek bizonyos függőségi helyzetbe hozzák tényezőkhöz, melyektől neki függetlennek kellene lennie. Ez is egyik következménye a kerületenként való szavazásnak, mert ha egy nagy — mondjuk országos — lista alapján történik a szavazás, akkor a törvényhozó minden helyi, lokális befolyástól függetlenül, tényleg eszményi, elvi harcot és küzdelmet folytathat, amelyből minden lokális kis vicinális szempont kikapcsolódik és a nemzet nagy érdekei elsősorban érvényesülnek. (Gömbös Gyula: Nem lesznek hazabeszélő képviselők!) Azután nagy korrektivuma lehetne a jelenlegi választójogi rendszernek az is, ha a választókerületek bizonyos egészséges beosztásban szerepelnének. Teljesen lehetetlen helyzetnek tartom azt, hogy egymással semmiféle szellemi és lelki közösségben nem élő községek ad hoc összedobáltassanak és ezekre bizassék egy képviselő választásának joga. Ha valami a demagógiának teret és lehetőséget nyújt, ugy ez a rendszer az, mert egy kerület, amelyben az egyik község a másikról, a harmadikról, a tizenötödikről és harmincadikról semmit sem tud, ahol nem ismerik egymást, ahol nem alakult ki bizonyos közfelfogás, bizonyos közvélemény, bizonyos személyek, elvek vagy kérdések tekintetében, szükségszerüleg prédául esik a demagógiának. Ez a rendszer egyenesen a demagógok számára késziti elő a talajt és a lehetőségeket, mert egy -községen beiül általában a községbeliek szokták azt tudni, ki közöttük a legkülömb ember, vagy ha nem is tudják, hogy a jelölt épen az, de indulnak annak szava után, akit maguk között a legkülömbnek ismernek. Egy járáson, egy vármegyén, egy törvényhatóságon belül is van bizonyos kialakult, egységes, természetes szelekció, ahelyett a mesterkélt ad hoc, improvizált szelekció helyett, amit tulajdonképen az ilyen improvizált kerületekben való képviselőválasztás jelent. Én tehát csupán rá szeretnék mutatni arra az elvre, hogy a képviselők helyes megválasztása a közigazgatási egységekhez való szorosabb simulas utján lehetséges és itt lehetne esetleg beiktatni egy másik korrektivumof. amely Amerikában pl. igen jól bevált és ez a közvetett, elektoros választás rendszere. Ha a községi elektorokat küldenének ki, akik összejőve vármegyénként megválasztanák a képviselőt, meg vagyok győződve, hogy ez a rendszer is lényeges javulást jelentene a nyersen, minden korlátozás nélkül, tisztán,a demagógia intenciói szerint alakuló választójogi rendszerrel szemben. Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy ezen különböző gondolatoknak, ezen különböző rendszereknek kombinációja és együttes szerepeltetése és pedig a két kamarán keresztül, ahol a felsőházat is nem a születési arisztokrácia, hanem az értékarisztokrácia jegyében erős, hatékony, állandóan dolgozó tényezőnek szeretném látni, ilyen két kamarás rendszeren keresztül a megszervezett társadalomnak az előbb emiitett korrektivumok alapján való összeállitása az általános, egyenlő választójognak ilyen módon való értelmezése mellett is a nemzetnek egy munkaképes, alkotóképes, egészséges és . a