Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

\lû À nemzetgyűlés HS. ütése álláspont, amely az embereknek csak bajt és kárt hozott (Gömbös Gyula: Azért térünk el Rousseau tói!) Az én tiszteletteljes felfogásom szerint a nemzeteknek arra kell törekedniük, hogy a törvényhozásban az állami élet legfőbb szabályozásában a megszervezett és ne a szervezetlen tömegek jussanak szóhoz. (Cserti József: De katonának jó az ilyen!) Hogyne! (Gömbös Gyula: 4 katona eszköz az állam élelében! — Cserti József: Adófizetőnek jó, de jogot nem adunk neki! — Gömbös Gyula: Az is eszköz az állam éleiében! — Ulain Ferenc: Hallgassuk végig! — Elnök csenget.) Igen t, Cserti képviselőtársam, amikor én a demokrácia hibáit ostorozom, és a választójogot néni egyéni jog, hanem állampolgári kötelesség szempontjából vizsgálom, azt keresem, hogy nemzetemnek hogyan tudom a legkülönb 1 örvényhozást biztosi tani, természetesen nyitott szemmel látok és jól látom, hogy a demokratizálódás világszerte mindenütt ebben az irányban halad, a Zeitgeist ez; de mikor a hibákra rámutatok, ezt azért teszem, hogy azokat ezentúl elkerülhessük és demokratikus, helyes és igazságos alapon biztosítsuk a vezetést. Mert hiába hozzuk papiroson a legkülönb alkotmányt az országba, ha népem nem érett rá, ha nemzetem gondolkozásával nem egyezik, akkor nem jogot adtam nekik, hanem szeren esetlen dolgot követtem el, mert — amint bátor voltam az előbbeniekben kimulatni — azok a különböző rendszerek, amelyek felé a világ különböző parlamentjei, a demokratikus fejlődés során elindultak, a legritkább esetben eredményezték a nép boldogulását és javát és nagyon gyakran az önző, plutokratikus tényezők visszaélésére adtak alkalmat. (Mozgás a baloldalon. — Elnök csenget.) Ismétlem, az egész világon demokratikus átalakulás megy végbe. Ez elől nekünk kitérnünk nem lehet és nem szabad. Tudjuk jól azt is, hogy az általános fejlődés és haladás — és ezt filozófiai értelemben mondom — egyrészt differeneiáeióban, másrészt integrációban áll. A fejlődés és haladás abban áll, hogy kiváló gondolkozók és elmék bizonyos kulturértékekei termelnek és közvetett utón ezek a gondolatok, ezek a kulturértékek apránként a tömeg közkincsévé válnak, ujabb lépés pedig a fejlődésben csak akkor tehető, amikor már a kultúra alapja kiszélesedett. Politikai értelemben is ugyanez a heizet. Természetes, hogy politikai értelemben is minél szélesebb az állam alapja, annál erősebb, és különösen a közteherviselés és a néphadsereg idején nem lehet a széles tömegeket jogtalanságra kárhoztatni, mert ezzel az állam magát gyöngítené, céljait veszélyeztetné. Meg kell azonban keresni az alkalmas és célravezető utakat és módokat arra, hogy épen a nép érdekében, épen a politikai kultúra, a politikai tudás és a politikai jogok érvényesítése érdekében is hogyan tudom magamnak megalkotni azt a megfelelő rendszert, amelynek segítségével a nép jogokat kap, oly jogokat, amelyekkel élni is tud már a saját érdekében. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! így fogva fel ezt a kérdést, reá kell mutatnom arra a körülményre, hogy nekünk, magyaroknak — azt lehet mondani — történelmi bűnünk volt mindig", hogy szeretjük a dolgok könnyebb végét megfogni. Ha látjuk is a veszélyeket, szeretjük azokat könnyűszerrel megoldani és a nehéz, fáradságos alkotó munkától húzódozunk, ameddig csak lehet. Én azt a javaslatot, amelyet az igen t. kormány most elébünk terjesztett, ugyanebben.a hibában szenvedőnek látom. Látom azt, hogy az igen t. kormány ugyanúgy érzi és látja 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. mint jómagam, az általános, egyenlő és titkos választójogból származható veszélyeket, és ahelyett, hogy a helyes megoldási módot választaná, könnyűszerrel, a nyilt szavazás bevezetésével iparkodik a várható veszélyeknek gátat vetni. (Ugg van! a balközépen.) Az én tiszteletteljes felfogásom szerint a választójogi probléma megoldásának egyedül helyes módja az, ha a nyers tömegek helyett, melyek az általános, egyenlő és titkos választójogon keresztül a maguk akaratát helyesen megnyilvánítani a legritkább esetben tudják, a társadalom megszervezésén keresztül a megszervezett társadalmat részesitjük a törvényhozási hatalomban. Emlékszem rá, hogy Korányi igen t. volt pénzügyminister ur távozása előtt egy haragos hangú kis nyilatkozatban odakonkludált, hogy micsoda veszedelmét ké-f pezik ma az országnak a közgazdasági szovjetek, az, hogy minden társadalmi osztály, minden foglalkozási ág szervezkedik ma ebben az országban és ezzel nehézségeket támaszt az állami akarat érvényesítésének. T. Nemzetgyűlés ! Én nemcsak, hogy nem tartom ezt bajnak, hanem egyenesen a legnagyobb államrezonnak tartom azt, ha a polgári társadalom, még pedig a különböző kategóriák és foglalkozási ágak szerint épen ugy megszerveződik, mint ahogy a munkástársadalom épen a pénz hatalmának súlya alatt helyesen kénytelen volt megszerveződni. A munkásosztály szerveződésében is nem az a hiba, hogy megszerveződött, hanem, hogy a judeo-marxizmus alapján szerveződött meg, mert ha a munkásság csupán a maga gazdasági érdekeinek kielégítése céljából nemzeti alapon szervezkedett volna meg, akkor mindannyiunknak örömmel kellene üdvözölnünk a munkásság szervezkedését. Hiszen a munkástársadalomban is a szakszervezet bizonyos arisztokráciát jelent s az egész társadalomnak arra kell törekednie, hogy a szervezetlen tömegek helyébe, melyek a politikában csak szenvedélyekkel és indulatokkal tudnak szerepelni, a társadalom megszervezése következtében a maga arisztokratikus — nem születési arisztokráciát, hanem szellemi arisztokráciát értek itt —, a maga arisztokratikus szervezetein keresztül részesülhessen a közhatalomban. T. Nemzetgyűlés! Az egész szociáldemokrata problémának ott van a kulcsa, hogy ma az egyediili, komolyan megszervezett társadalmi réteg a szociáldemokrata munkásság. Amikor tehát a polgári társadalom az érdek alapján, a gazdasági érdek alapján szervezkedik — és merem mondani: ez az egyedül reális, helyes alap a szervezkedésre, legyen az kereskedelmi vagy iparkamara, gazdaszövetség vagy bármi egyéb szervezete a társadalomnak, mely a józan és helyes gazdasági érdek alapján a maga kebeléből kiválasztott legkülönb képviselők, szakemberek réyén szervezkedik —, nekünk minden ilyen szervezkedést örömmel kell üdvözölnünk, mert erősiti a nemzetet, mert ellenállóvá tesz, mert arisztokráciákat teremt a nemzet testén belül, értékarisztokratákat, tehetségarisztokratákat, szakember-arisztokratákat, akik, ha ennek a nemzetnek hasznos munkás.okra, a különböző demagóg vagy felforgató áramlatokkal szemben saját érdekét a nemzeti érdekkel helyesen összhangba hozni tudó polgárokra lesz szüksége, ezek lesznek azok a szervezetek, amelyek minden szélrohammal és minden felforgatással szemben a nemzeti életnek, a jövőnek és a fejlődésnek komoly éis biztos bástyái lesznek. Én tehát a hangsúlyt mindenekelőtt arra