Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 11 pontommal ellenkezik. Ellenkezőleg:, kötelességemnek tartom azt lelkiismeretesen mérlegelni. Az előttem szóló t. képviselő ur a nyilvános szavazás fölényét a felelősségérzetben lát.ia. Egy kissé merészen érvelt azonban, amidőn egy históriai perspektivát rajzolt élénkbe, amely szerint a titkosság elfogadása az összes művelt államokban csak átmeneti stádium és, hogy majd egy tisztultabb felfogásnak, egy magasabb erkölcsiségnek terjedése folytán ebből az átmeneti stádiumbői az emberiség ki fog emelkedni és újra vissza fog térni a nyilvánossághoz ugy, hogy ha mi a nyilt szavazást iktatjuk törvénybe, nemcsak nem maradunk el a világ fejlődésétől, hanem megelőzzük azt és a jövő számára mutatunk utat az emberiségnek. (Zajos derültség a balközépen.) Hát nekem ilyen nagy ambicióinl nincsenek; én megelégszem azzal, ha nem maradunk le, hanem lépést tartunk a művelt emberiség fejlődési stádiumával, a további fejlődésben is résztveszünk és, ha ö/Zé Sí nyilvánosság rehabilitációjára vezet, akkor majd elérkezik _ annak az ideje, hogy mi is erre a térre lépjünk. (Éljenzés és tavs a balközéven.) De ma még ezt az okoskodást kissé időelőttinek (Meskó Zoltán: Politikai Sirius! — Derültség.) és talán problematikus értékűnek tartoml A nyilvánosság mellett tehát a felelősségérzet a komoly érv. Ezt mondják és hangoztatják a nyilvános szavazás legkomolyabb szószólói. Az az akaratnyilvánítás, amely a, szavazat leadásánál történik, nem olyan. egyszerű dolog. Az emberi akarat kifejlődik különböző impulzusokból, kifejlődik jobb, nemesebb és alacsonyabb impulzusokból, és a jobb impulzusoknak az alacsonyabbak feletti győzelmének egyik eszköze a nagyközönség" előtti felelősségérzet az, hogy senki ne gyakorolja szavaugy, senki ne cselekedjék a politikai életben ugy, hogy azt önmaga előtt szégyenlenié kelljen. Elismerem, hogy ez igy. elvi szempontból megformulázva, igen erős, legalább is igen erősnek látszó érv. Ámde ez a felelősség a közönség előtt, ez a felelősség a közvélemény előtt, a közvéleménynek ez a behatása a jobb és kevésbé jó lelki impulzusok közötti küzdelemben, kétféle módon nyilvánul meg. Az a közvélemény, amely az illető lelkületére hatást gyakorol, amellyel^ szemben komoly felelősséget érez. tulaj donképen egy szűk körnek képviselete, egy szűk körnek közvéleménye, tulajdonképen azok közvéleménye, akikkel az élet egyéb viszonylataiban gyakran találkozik, akiknek barátságos, vagy barátságtalan indulata reánézve az életet kellemessé, vagy kellemetlenné teheti. (Ugy van! Ugy van! a balkozépen.) Kérdezzék meg szociáldemokrata, képviselőtársainkat, vájjon őreájuk nézve gyakorol-e bármilyen befolyást az a közvélemény, amely a t. túloldal többségére nézve jogos erkölcsi befolyást gyakorol. Ma, a világnak ama széttagoltsága, ama nagy társadalmi ellentétek mellett, amelyek vannak — és ez talán a nyugati kultúrának egyik veszedelme — egységes közvélemény és közérzület egyetlenegy nemzetnél sincs, hanem az tagolva van azon különböző, egymás között még nem egyenlített és a kiegyenlítést kereső, vagy kerülő áramlatokra, amelyeknek egyike a lelkületre mindig befolyást gyakorol. A közvélemény befolyása az egyes ember lelkületére f lehet épen az, amely az összesség szempontjából nem kívánatos, lehet épen az, amelytől az igen t. képviselő ur is leginkább óvni akarja a választókat, de legyen az akármilyen, én a felelő ségérzetből levont érvet elfogadnám, ha ezzel szemben nem állana a jogosulatlan befolyás kérdése. A jogosulatlan befolyás pedig nem a kivétel, hanem a szabály (Ugy van! a baloldalon.), a jogosulatlan befolyás a presszió. Most csak erről szólok. A szoros értelemben vett korrupcióról, vesztegetésről ma nem akarok beszólni, mert elismerem, hogy ezzel szemben a legtökéletlenebb az az oltalom, amelyet a titkosság nyújt. Vesztegetések történnek a titkosság mellett is, abban a feltevésben, hogy a megvesztegetettekben megvan az a zsiványbecsület, hogy bár titkosan is, de a megvesztegetőre szavaznak. (Ugy van! balfelől.) Én elismerem, hogy ezen a téren legtökéletlenebb az oltalom!, amelyet a titkosság nyújt, ellenben a jogosulatlan befolyással szemben az egyetlen. Mikor a t. túloldalnak a választójogi bizottságban megjelent többsége a nyilt szavazás mellett döntött, egyszersmind alkotmányos lelkiismeretének r megnyugtatására hangoztatta, hogy a választások tisztaságának és szabadságának megóvására pedig minden képzelhető és erőteljes intézkedést lefektetni hajlandó a választási törvényben. T. Nemzetgyűlés! Egykor én is azon az állásponton állottam, hogy nem a szavazás titkosságában, hanem, a hivatali és egyéb presszió elleni igen szigorú, stringens törvényhozási intézkedésekben kerestem a választási szabadság biztosítását. A tapasztalás azonban meggyőzött arról, hogy ezek a gyakorlatban úgyszólván semmit sem érnek (Ugy van! a baloldalon.), mert azok a tények, amelyeknek révén a presszió gyakoroltatik mindig, vagy legtöbbször oly módon történnek, hogy bár_köztudomásuak, bizonyitásuk lehetetlen. (Ugy van! a balodalon.) Ha az elbirálás az elfogulatlan független biróság elé kerül, amely a maga funkciójának természeténél fogva perrendszerü bizonyítékokat követel, akkor azokat előállítani nehéz. Hiszen az a földbirtokos, aki a maga földmunkásait presszionálja, nem hivja össze őket népgyűlésre, hogy hirdesse nekik: elbocsátlak benneteket, ha nem erre és erre szavaztok; az a hivatali feljebbvaló, aki az ő alárendelt tisztviselőit kiküldi (Rakovszky István: Prónay megtette!), szintén nem szokta ezt tanuk előtt tenni, s arra a kormányintézkedésre, mely a nemtetsző hivatalnok szavazókat áthelyezi, nem lehet rábizonyítani,- hogy az áthelyezés nem köztekintetekből történt. Szóval olyan bizonyítás, amelyet a biróság elfogad, a legritkább esetekben lehetséges. (Ugy van! balfelől.) Ha pedig más fórum elé, ha politikai fórum elé kerül a dolog, akkor abban a politikai fórumban mindig és mindenkiben — hangsúlyozom: mindig és mindenkiben, mert ez nem vád senki ellen, ez általános emberi tapasztalás minden országban — meglesz a hajlandóság a dolgot a maga pártjának, a maga pártérdekeinek szempontjából szépíteni és elisimitani. (Ugy van! balfelől.) Én tehát mondom, hogy ne vegyük fel a biztosítékokat a törvénybe, mert ha csak pár esetben használhatók is, legyen benne, de abban, hogy ezekben észrevehető módon csökkenteni fogják az illetéktelen befolyásokat?, csak tapasztalatlan politikus bizhatik, aki nem látta az életet, vagy nem, ugy látta, mint láttam én közelről, 50 éven át, (Ugy vtin! ügy van! baloldalon. — Szakács Andor: Itt van például a nagyatádi választás!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Nem tudok máskép gondolkodni, mint ugy, hogy vagy akarjuk, hogy minden választó a maga szavatát saját lelkiismerete és saját akarata sze-