Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415. ülésé 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 159 látoltan megszabott egyesülés —, de egy bizonyos: hogy ez a radikális elemeket egy lépéssel az ő politikai érvényesülésük terén s céljaik elérésében mindenesetre előbbre viszi. (Dénes István: Bethlen hozta be a 25 szocialistát a paktum alapján. — Schandl Károly: De a rend érdekében! — Ulain Ferenc: Ugy van! Ide is ő hozta be őket!) Ezek a tények kettős kötelességünkké teszik az óvatosságot, a megfontolást akkor, amikor a választójogról beszélünk, amikor a választó jognak, törvénybeiktatásáról van szó. Ezektől a megfontolásoktól vezéreltetve, a magam részéről a leghatározottabban ellene vagyok a jogok ujabb kiterjesztésének, mert az a meggyőződésem, hogy a jognak most javasolt fokra való kiterjesztése is már túlságosan nagy lépés a természetes fejlődés terén, olyan lépés, amelyhez évtizedek politikai nevelése szükséges. Évtizedek rendszeres munkája kell ahhoz, hogy az alkotmány sáncai közé legutóbb beeresztett tömegek az ő politikai jogaikkal tényleg a nemzet javára tudjanak élni. Ezek az indokok azok, amelyeket a választójog általánosságával állítottam szembe. Ezek az indokok legnagyobbrészt a választójog titkosságával is szeinbenállanak és igazolják állásfoglalásomat a választójog nyíltsága mellett. Legyen szabad azonban továbbmenően a titkosság problémájával is foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A titkosság hivei f őérvük gyanánt a választások tisztaságát, a választók akaratának szabad, befolyásmentes megnyilvánulását hozzák fel. Meggyőződésem szerint a választások tisztasága nem a választás formalitásától függ. A választás tisztasága a közszellemből és a politikai hat-alom gyakorlójának meggyőződéséből, erkölcsi felfogásából folyik. (Dénes István: A közigazgatástól! A szolgabirótól!) Olyan országban, ahol a választótömegek politikai korrupciótól mentesek, a választások is, történjenek azok nyíltan, vagy titkosan, mentesek lesznek a korrupciótól. Ha azonban a választók hajlanak a visszaélésekre, a politikai korrupciókra, ha a politikai hatalom birtokosában megvan a szándék a nemzet akaratának meghamisítására, ott lehet a formalitás akármilyen, lehet a szavazás titkos vagy nyilt, ott a nemzet igazi akarata nem fog megnyilvánulni, hanem az meg fog hamisittatni. (Rassay iiároi^ ; Vagy meghal a beteg, vagy életben marad!) A példáknak százait lehetne felsorakoztatni a titkosság kijátszására: kezdve a szavazók összeállításától, a szavazóbizottságok összeállításán keresztül a szavazatok megszámlálásáig, százai a lehetőségeknek vannak meg a titkosság kijátszására. Nem akarok hivatkozni arra a francia íróra, politikusra, aki hetvenegynéhány módját állította össze azoknak a lehetőségeknek, amelyeket az egyik francia választáson a titkosság kijátszására megállapítottak, de hivatkozhatom nálunk megtörtént példára, amely petíció tárgya is volt és amely ugyancsak megállapított egy lehetőséget a titkosság kijátszására. (Felkiáltások bal felől: Melyik volt az? — Halasz Mórié: A szegedi. Ezt mindenki tudia!) Legklasszikusabb példája annak, hogyan lehet titkosság mellett meghamisítani egy nemzet közvéleményét, akaratát, a kisentete példája. Ennél a példánál azt hiszem, teljesen felesleges hoszszasabban időzni. (Zaj balfelöl.) Nyilt szavazás mellett nehezebb lenne ilyesmit megcsinálni azért, mert nyiltan megállapítható, hogy egyegy jelölt mennyi szavazatot kapott és az urnákat nem üríthetik ki egyszerűen azon a címen, hogy egy-egy jelölt egyetlenegy szavazatot sem kapott. (Dénes István: TI yen címen akár főbelőheük a jelölteket. Tessék erre hivatkozni. — Rassay Károly: Bűncselekménnyel életet is el lehet venni, nemcsak választójogot.) Egyik sokat hangoztatott érve a titkosság hi veinek a függ-őségi viszanyban levő egyének befolyásolása és a terror. Eltekintve attól, hogy miként már előadtam, szinte lehetetlen oly rendszert találni, amely mellett a titkosság kijátszható nem volna és amely mellett — a titkosság ellenére is — nem volna megállapítható, hogy ki kire szavazott, meggyőződésem szerint a külső, a nyilt terror legalább is egyenrangú a lelki terrorral, amelyet egyes radikális szervezetek alkalmaznak a tagjaikkal szemben, hangoztatva, hogy az egyes pártok vezetői amugyis tudják a titkosság ellenére, hogy a tagok kire szavaznak. (Rassay Károly: Ez ellen is orvosság a titkos szavazás!) A függőségi viszonyban való befolyással legalább egyenrangú rossz a demagógia, amely ép annyira elitélendő, mint a nyilt terror, és a nyiltan való befolyásolás. A küzdelem a radikálisok és a konzervatívok között mindig, de különösen ma igen egyenlőtlen. A egyik oldalon állnak a radikálisok, a demagógiának minden fegyverével, felhasználva a vesztett háborü minden nyomorúságát, a gazdasági pangás okozta, munkanélküliséget (Lendvai István: Az öngyilkosok, akik a Dunába ugranak, demagógok!), a drágaságot, a szellemi proletariátus elkeseredését, a pénzügyi reorganizáció szülte pénzügyi- ós gazdasági depressziót és mindennek... (Lendvai István: A szanálást mi csináltuk? — Halász Móric: Könnyű a másét szétosztani! — Zaj balfelöl- és a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zsirkay János közbeszéd.) Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bubinek István:... és mindennek a bainak az uralkodópárt, az uralkodó rezsim az oka és mindezek az okok és bajok egy csapásra megszűnnek, ha az uralkodópártot sikerül a demagógiának ezekkel a legszélsőségesebb fegyvereivel megdönteni. (Rassay Károly: De van konzervatív demagógia is, ne tessék elfelejteni!) És ezzel a rengeteg fegyverrel, a demagógiának minden eszközével szemben a konzervatív pártoknak fegyvertára nagyon kicsi. (Zaj balfelől. — Rassay Károly: ült is van demagógia, a nemzeti eszmével és demagógia, a hazaárulás vádjával.) A fegyvertárai 'nagyon szűkre vannak szabva, mert nincs más fegyvere, mint a meggyőzés, a felvilágosítás, a jobb jövőre való utalás és a csillapítás, ami, sajnos, a felizgatott tömegekkel szemben a legtöbbször, a leggyakrabban hatástalan fegyvernek bizonyul. (Zaj a balközépen,. — Halljuk! jobbfe161.) De engedjék meg, hogy azok mellett az érvek mellett... (Schandl Károly kczbeszcl. Zsirkay János: Két_ hónapig ültem a pincé b* n a kommunisták idején, hogy maga államtitkár lehessen.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendríeutasitaní. Rubinek István: De engedjék meg, hogy azok mellett az érvek mellett, amelyeket a nyilnánosság mellett felsorakoztattam, felhozzam és felolvassam azokat az érveket is, amelyeket nálam sokkal hivatottabb egyén, sokkal nagyobb politikus, gróf Andrássy Gyula hozott fel az 1908. évi törvényjavaslatának indokolásában. (Rassay Károly: A legerősebb argumentum! — Halász Móric: Halljuk, mit mondoti Andrássy!) Azt mondja Andrássy Gyula gróf ' (olvassa): „A titkos szavazás mindenütt ellen-