Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 157 a nemzet egyeteme, a társadalmi rend érdekében fog-nak élni? (F. Szabó Géza: Ez a fontos! — Felkiáltások: Ugy van! Ugy van!) Vájjon nem tartozik-e az államot megillető prohibitiv jogok közé, csak azoknak megadni a választójogot, akikről tudja, vagy akikről legalább is feltételezi azt, hogy a választójoggal az állam szervezetének, a társadalomnak megállapitott rendje ellen élni nem fognak? 1 (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ez a téitel feltétlenül megáll. A másik hipotézis, amellyel igen gyakran találkozunk: az állami terhekben való részesedés. Azt mondják, hogy a politikai jog, igenis, megilleti mindazokat, akik az állam terhei ben részesednek. Ezzel a hipotézissel szemben is elfogadom Andrássy Gyula t. képviselőtársam érvelését (Halljuk! Halljuk!), amely 1908. évi november hó 11-ikén itt a Házban elhangzott'. (Szakács Andor: Nagyon régen volt!) Ezek princípiumok, mélyen t. képviselőtársam, elvek, amelyek ha húsz év előtt igazak voltak, igazak lesznek száz és ezer esztendő múlva is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Andrássy Gyula gróf t. képviselő ur a következőket mondta ezen hipotézissel szemben (olvassa): „Én azt állitom, hogy annyira az ország jövője, fejlődése, létképessége függ a választójogtól, jnogy a nemzet azon jogával szemben, hogy jó kormányzása vagy jó törvényhozása legyen, minden egyéni jog eltörpül. Merem állítani, hogy az államnak, a nemzetnek, amelynek joga van fiaitól megkövetelni azt, hogy életét, mindenét a hazáért feláldozza, amelynek joga van a saját céljai szempontjából polgárainak jövedelmét mintegy megtizedelni, annak részét a maga számára lefoglalni, feltétlen joga van azt a szavazatot, amelynek életére döntő befolyása van, s amelynek ez a:z egyedüli célja, tulaj doiiképen ugy megalkotni, ahogy ez ennek a célnak meg-f elei". (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Halász Móric: Tökéletesen igaza van! — F. Szabó Géza: Ez már beszéd!) De helytelen és téves ez a hipotézis mert hiszen az állani terheihez való hozzájárulás ellenében az állam más ellenszolgáltatásokat ad az ő állampolgárainak: személyi- és vagyonbiztonság, a munkaszabadság védelme, a vallásszabadság gyakorlásának biztosítása, az oktatás, a gyógykezeltetés, az igazságszolgáltatás stb., százféle olyan intézmény van, amelyet az állam ellenszolgáltatás gyanánt nyújt az állam terheihez való hozzájárulás ellenében. A politikai jogot, mint ellenszolgáltatást feltüntetni a legnagyobb tévedés. (Halász Móric: Korrupt felfogás!) Ha ez a hipotézis igaz volna, vájjon nem volna-e igaz az a következtetés, amelyet ennek eredménye gyanánt vonnának le? Ha tehát ez igaz, akkor az az egyén, aki többel járul hozzá az állam terheihez, több jogra tarthat számot, mert hiszen több érdeke fűződik ahhoz, hogy az állami ügyek miképen és lehetőleg az ő érdekében vitessenek. (Halász Móric: Itt nem kívánják a progresszivitást, ugy-e!) Azt mondják, hogy a választójog általánossága a demokrácia egyik alapfeltétele. Én azt hiszem, hogy a demokrácia igazi lényege nem az, hogy Îmindenkineik legyen választójoga, hanem az, hogy olyan jogcímeket alkossunk meg a választójog terén, amelyet mindenkinek módjában van elérni. (Ugy van! a jobboldalon.) Igen gyakran hangoztatott frázis az, hogy a demokráciának követelménye, alapfeltétele a teljes jogegyenlőség. Ezzel azonban egyszer s mindenkorra le kell számolni, mint helytelen és téves felfogással. (Szakács Andor: Egyelőre az egész világon igy van! — Egy hang a jobboldalon: Dehogy!) Az igazi demokrácia az én meggyőződésem szerint az, hogy mindenkinek annyi joga legyen, amenynyit az ő tudása, szorgalma, az emberiség egyeteme érdekében kifejtett munkássága alapján tényleg megérdemel. (Rassay Károly: A. képviselőkre nézve külön kell egy bizottságot felállítani.) Egyáltalában nem tudom magamat azonositani a demokráciának olyan körülírásával, amilyent annak Vázsonyi t. képviselőtársam a közelmúltban megtartott egyik beszédében adott. Azt mondotta Vázsonyi t. képviselőtársam (olvassa): „Nem az a demokrácia, amikor magamnak kérek jogot, és mások jogtalanságát nyugodtan nézem. Nem az a demokrácia, ha magam akarok a csúcsra felkapaszkodni és nézem a mélységben vergődők küszködését és nyomorúságát. A demokrácia az egyenlő jog, az általános gazdasági igazság". Én ezt a meghatározást tévesnek tartom. Amiként semmi téren nincs a természetben egyenlőség, ugy nem lehet abszolút egyenlőség a jog terén sem. Csak relativ jogegyenlőségről beszélhetünk. A demokrácia igazi lényege az én meggyőződésem szerint egyenlő körülmények, adott viszoivyok között: egyenlő érvényesülési lehetőség. (Ugy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: De vannak elemi jogok is!) Azt mondja Vázsonyi t. képviselőtársam: „Kenyér és szabadság". Nagyon szép teória, azonban Vázsonyi t. képviselőtársain elfelejti, hogy a kenyér és szabadság nem édestestvérek, még a demokrácia legklasszikusabb hazájában sem. (Szakács Andor: De akinek joga nincs, rendszerint kenyere sincs!) és hogy még a demokrácia legklasszikusabb hazájában is a kenyér nagyon sokszor zsarnokoskodik a szabadság rovására. Csak egy példát legyen szabad felhoznom épen abból az országból, amelyet mint a demokráciának legrégibb és legklasszikusabb hazáját hirdetnek, Amerikából. Amerikában rendszerváltozás alkalmával, amikor a kormány megbukik, az összes tisztviselőket kicserélik. Mit jelent ez? Azt, hogy lelki terror alapján kényszeritik azt a tisztviselőt, 'hogy az ő kormányára szavazzon, mert ha kormánya kisebbségbe kerül, kenyerét veszíti. Ez a viszonya a szabadságnak a kenyérhez a demokrácia legklasszikusabb hazájában. (Szabó Sándor: Konzervatív korrektivum!) Ez az igazi lelki presszió, amely a titkosság ellenére is érvényesül, nem az a presszió, amelyet Magyarországon annyiszor hánytorgatnak a magyar kormány szemére. Azt mondja Vázsonyi t. képviselőtársam, hogy ha a bojtárlegényből nagyvezér, vagy a parádéskocsisból államtitkár lehet, az még nem demokrácia". Igaz, t. képviselőtársam, csakhogy amennyire igaz ez az állítás, annyira igaz az is, hogy aki gúny gyanánt hangoztatja ezt a tételt, amikor annak lehetősége fenforog, annak nincs demokratikus érzése, annak demokratikus meggyőződése hiányzik, annak csak ajakán van, de szivéből, lelkéből hiányzik az igazi demokrácia. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Ebben van valami! — Perlaki György: A kisgazdákat kigúnyolják!) A legnagyobb falzum az az állítás, amely szerint a demokrácia alapfeltétele a jogegyenlőség. Amiként a jogok túlságos megszorítása ellenkezik a demokráciával, inert annak hiányát jelenti, meggyőződésem szerint a jogoknak túlságos és legszélsőségesebb kiterjesz25'
