Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

156 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925, évi május hó 25-én, hétfőn. alkotni, hogy lépésről lépésre közeledi ünk feléje. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a külföld eredményei álapján tanulságokat vonhatunk le, hogy megállapíthatjuk élő példák, dokumentumok alapján, amelyek szemünk előtt játszódtak le, hogy a választójog általánossága és titkossága milyen mértékben vált be és milyen eredményeket hozott. Kötelességünk ezeket a tanulságokat levonni, amikor a választójogi törvénnyel foglalkozunk. Azt mondotta Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársunk. h»gy a választójogot ugy kell megalkotni, amint ciZ cl nemzet érdekeinek megfelel. Ez olyan axióma, amelyben azt hiszem mindnyájan, pártkülönbség nélkül egyetértünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha azonban ezt az axiómát elfogadjuk, annak következményeit és tanulságait is le kell vonnunk. Másszóval ugyanis az az axióma azt jelenti, hogy az állam azért ruház politikai jogokat az egyes polgárra, hogy azzal a nemzet javára éljen. Ámde, ha ez igaz, akkor igaz az is, hogy a politikai jogok gyakorlata csakis azokat illeti meg, akik azokkal, de facto a nemzet javára élnek. Vannak nagyon sokan és ezek között Vázsonyi t. képviselőtársam is, aki a választójogi bizottságban ugy nyilatkozott, hogy csodálkozik afelett, hogy mi még mindig, mint probléma felett tárgyalunk a választójog általánossága felett, holott az úgynevezett müveit nyugaton, vagy mondjuk — az ő szavaival élve — az egész világon e fölött már napirendre tértek, azt már megvalósították. Ez a megállapítás az én véleményein szerint merőben téves. A választójog probléma volt az államiság kezdő időpontjától kezdve és hosszú idő telt bele, amíg a választójog a nemzetek életében mai formájához eljutott; rengeteg hosszú vitatkozások, tárgyalások eredménye volt, de hogy ma megszűnt volna probléma lenni, azt tagadom, mert amint évezredes fejlődés eredménye mai alakjában a választójog, ugy ujabb évezredek problémájává válik, mert igyekeznek mindig tökéletesíteni, igyekeznek mindig módosítani, igyekeznek mindig minden egyes nemzetnél az ő nemzeti sajátosságaikhoz hozzáidomiitani. Amint tehát évezredes fejlődés alapján jutott el máig a választójog, ugyan ugy tárgyalások, esetleg kompromisszumok tárgya ez a ( jelenben is és lesz tárgya ujabb évezredek fejlődésének. < A választójog élő jog, amely mindenkor, ma is, a jelenben és a jövőben is, foglalkoztatni fogja az összes nemzeteket. Azokban az országokban, ahol a legáltalánosabb kiterjesztésű választójogot hozták be, ott sem lehet elmondani azt. hogy a választójog teljesei) általános, ott sem lehet mondani azt, hogy a választójognak ne volnának korlátai, ott sem lehet mondani azt, hogy ott már megszűnt volna probléma lenni, mert hiszen azok, akik a választójogból kimaradtak — ilyenek mindenütt vannak, legyen az bármilyen általános —, mindig törekedni fognak, mindig küzdeni fognak azért, hogy bekerüljenek a választójogba és tovább menve az egyes társadalmi osztályok között mindig meglesz a törekvés, mindig meglesz -a küzdelem arra, hogy a többi társadalmi osztállyal szemben nagyobb jogokat, nagyobb politikai jogokat vívjanak ki maguknak. Én nem tudok attól a meggyőződésemtől szabadulni, hogy el fog következni még az az idő, amikor az általános választójog hibáit elismerik azok a nemzetek is, amelyek behozták és meg fognak csömörleni a legáltalánosabb jogkiterjesztés eredményétől; el fog következni az az idő, amikor ezek a nemzetek is rá fognak térni arra az útra, hogy revideálják az általános jogkiterjesztést, amely talán előnyöket hozhat, de azok a hátrányok, amelyek vele járnak, a nemzet egyetemére nézve sokkal nagyobbak, mint azok az előnyök, amelyeket ezen a réven szereztek. (Ugy van! UQV van! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy nagyon röviden foglalkozzam itt néhány hipotézissel, amelyeket, mint általános érvényű igazságokat, hangoztattak néhányan itt, ebben a Házban, méltóztassanak megengedni, hogy szembenézzek ezekkel a hipotézisekkel és kimutassam tarthatatlan voltukat. A választójog' általánosságának kérdésével kapcsolatban egyik nagyon sokat és nagyon sokak által hangoztatott hipotézis az, hogy a választójog abszolút jog, amely az embert születésénél fogva megilleti, tehát az államnak azt korlátozni jogában nem áll. (F. Szabó Géza: Ez az érettség kérdése!) Ez a rousseau-i elmélet. Méltóztassék megengedni, hogy ezen érvvel kapcsolatban felolvassam Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársamnak egyik érvelését (Halljuk! Halljuk!), amelyet az 1908. évi, általa is aláiratott törvényjavaslatnak indokolásában hangoztatott. Andrássy Gyula t. képviselőtársam ezeket mondta (olvassa): „A választójog nem a társadalmat alkotó egyén veleszületett joga, hanem az államalkotó kultúrember szerzett joga. (Ugy van! Ugy van!) A választójog megállapításánál az állam joga ahhoz, hogy jó törvényhozása és kormányzata legyen, nagyobb súllyal bir, mint az egyén igénye a szavazati joghoz. (F. Szabó Géza: Igaz! Ugy van!) A jogegyenlőség elveiből nem folyik a politikai jogok egyenlőségének elve, amely teljes mértékben sehol és soha nem vitetett és nem is vihető keresztül, mert egyrészt olyan állami szervezet el nem képzelhető, amelyben á valóságban mindenki egyenlő politikai joggal birna és mert másrészt a különböző politikai értékek egyenlő politikai joga elvi'eg is lehetetlen. A politikai jog alkalmazkodása a nolitikai képességhez feltétlp-nül igazságos". (Ugy van! Ugy van! jobbfclól. — F. Szabó Géza: Ez a helyes!) Én teljesen magamévá teszem Andrássy Gyula t. képviselőtársam akkori érvelését. De a teóriában sem helyes az a hipotézis, amelyet az előbbi felszólalók hangoztattak. Csak egy abszolút jog van, amely az embert születésénél fogva megilleti: az élethez való jog és az államnak ezt a jogot is módjában és jogában áll korlátozni, sőt adott esetekben el is venni akkor, ha az egyén, a jog tulajdonosa, az állam törvényeivel, a társadalom megalkotott rendiével ellenkezésbe kerül. Az emberek a társadalomba, állammá szervezett egyesületbe való tömörülés alkalmával normákat, törvényeket alkotnak a fennálló s az általuk alkotott társadalmi rend biztosítása céljából. Ezen törvények kétfélék: részben exekutivek, részben prohibitivek; olvauok, amelyekkel elkövetett bűncselekményeket büntetnek meg és olyanok, amelyekkel a társadalmi renddel ellentétbe kerülést előzik meg. Amikor, valaki, akár egyes egyének, akár csoportok a társadalommal, a társadalmi renddel ellenkezésbe kerülnek, az államnak megvan a maga exekutiv joga az illetőkkel szemben a törvény szigorát alkalmazni, őket megbüntetni. Hát a/ államnak a prohibitiv joga egyes csoportokkal szemben, amikor tudja, hogy ezek a csoportok a fennálló társadalmi rend ellen igyekeznek cselekedni, azoknak adja meg az aktiv beavatkozási jogot, akikről tudja, hogy ezzel a joggal