Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

152 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. elemek ellen, amelyeket a nemzet szempontjából veszélyeseknek tartanak, azonban ez nem jut teljesen kifejezésre, sem az aktiv, sem a passzív választójog- terén, megmondom őszintén, a passzív A^álasztó jogra vonatkozólag az a nézetem, hogy aki nem generációkon keresztül lakik ebben az országban, akinek vérségénél, atavisztikus átöröklésénél fogva nincs érzéke a nemzet nagy kérdései iránt, aki csak márólholnapra jön az országba, annak választójogot nem adok és ennek megválasztása ellen védekezem. Ezért javasoltam már a bizottságban, hogy valamilyen határt szabjunk, akár 1848-tól, akár 1867-től kezdve (Zaj half elöl. — Holtjuk jobbfelöl.), mert itt esküt hoz be a kormányjavaslat, minthogy fél a felforgató tendenciáktól. Ki forgat fel?' Ig-az magyar ember, aki történelmét tud és érez, kevésbé lesz felforgató, mint az az elem, akinek apja Galíciából jött ide, vagy aki maga jött Galíciából. Ezért merészen és bátran a nemzet érdekében, a konzervatív világrend érdekében határt kell szabni annak, hogy milyen időtől kezdve gyakorolhatja valaki a választójogot, vagy lehet választó... (Ugrom Gábor: Hátha japán, vagy török vándorol be?) akkor is, mert annak ellenére, hogy a japánt, törököt, turáni testvéremnek tartom, erre az álláspontra helyezkedem vele szemben is a zsidóság rovására és megteszem, hogy ezen fajtestvéreinket is mindaddig kizárom

1 politikai jogok gyakorlásától, amig nem asszimilálódtak teljesen. (Közbeszólások.) Hagyjuk az élcelődést! Mi itt komoly dolgokkal foglalkozunk, hiszen a nemzet jövőjéről kell dönteni. Lehetnek azonban törtéiítelmi pillanatok, amikor nem a sok okoskodás, nem a tudás, hanem megérzések alapján kell cselekednünk. Én azt mondom, várhatjuk-e ezeket a megérzéseket azoktól, akik mint egyik képviselőtársam is felekezetnélküliek és zsidók? Az ilyenektől várjunk megérzéseket, a nemzet jövőjét biztosító megérzéseket?

1 Nem kell ilyen tekintetben túlságosan haladni akarni. Aki képviselő akar lenni, az ismerje és érezze a magyar nép lelkét, aki képviselő akar lenni, az magyar legyen teljes egészében (Helyeslés.), mert különben olyan tendenciák kapnak lábra, amelyek veszélyesek a nemzet szempontjából és olyan úgynevezett korszellemek fognak uralkodni felettünk, amelyek tulajdonképen teljesen ellentétesek a magyar nép psychéjével. A jogkiterjesztés módjával e^vetértek, sőt azt mondom, hogy ez igen erős lépés előre, de a választások módjával már nem értek egyet. Világosan meg kellett volna mondani: titkos-e, avagy nyilt a szavazás? (Szabó Sándor: Csak nyilt!) De ez egy vegyes rendszer, megint kompromisszum, mert azt mondják, hogy ott, ahol már titkosság volt, nem lehet visszamenni, stabilizációra van szükség. (Szabó Sándor: Ez az élet!) Nem ez az élet. A szó nagyon veszélyes eszköz, az álokoskodás is veszélyes, gyönge cselekedeteket szavakkal meglehet magyarázni és erősíteni, azonban a történelem és az élet szempontjából ezen gyönge cselekedetek sohasem lesznek erősek. Mi a lényeg a választás módja tekintetében?' Ha a lényeg az, hogy ellenőrizzem a publikumot, a választópolgárokat, akkor ez azt jelenti, hogy nem tartom őket megbízhatóknak, ha pedig nem tartom megbízhatóknak, nem adok nekik választójogot íKállay Tamás: Ez az én álláspontom! — Derültség!) Abban a pillanatban, amikor ez a nemzetgyűlés törvényes utón megtisztel valakit azzal, hogy választópolgárrá tett, akkor ne ellenőrizze, mert nem hozhatja politikailag- és erkölcsileg függő helyzetbe, amely helyzetben a munkaadó ellenőrzi a munkását, a hitelnyújtó pedig a hiteligénybevevőt, hogy hová szavaz. Egy olyan erkölcsi függésbe kerül az illető, amely nem éri fel a nyilt szavazás előnyeit. Ettől tartózkodjunk, mert fontos az is, hogy belsőleg önálló egyedeket neveljünk, mert öntudatos magyar jellemekre van szükség és nem szolgákra, akik félnek és ijedeznek és közben bosszút esküsznek uruk ellen. (Rubinek István: Ez a titkos választás!) Még egyszer hangsúlyozom: nem a nyilt szavazáson és a titkosságon van a lényeg, hanem azon, Jiog-y kinek adok választójogot. (Gr. Széchenyi Viktor: Mind a kettőn!) Ha pedig választójogot adok valakinek, az gyakorolja ugy, ahogy lelkiismerete diktálja. Utalok most már Huszár Károly t. képviselőtársamnak egy nézetem szerint igen súlyos argumentumára, amelyet itt emlitek meg, mert^ nem bizonyos, hogy t. képviselőtársam felszólal. Ha mi azt mondjuk a Népszövetségnél és az entente-nál: ám legyen Nyugatmagyarországon, Ruszkakrajnáímn a Millerand-levél alapján népszavazás, amely titkos lesz, ha mi a nemzetiségi vidékeken azt mondjuk, hogy szavazzatok titkosan, vájjon akartok-e a magyar államhoz tartozni, vagy nem, akkor mi szükség arra, hogy a mi fajtestvéreinkkel szemben a nyilt szavazás álláspontjára helyezkedjünk? Ezt nem értem. Ismerek bizonyos vidékeket, keleten, Szabolcs vármegyében, ahol minden harmadik ember pajeszos zsidó — Nyírbátorra gondolok —, a pajeszos zsidó, kereskedő és hitelező, akik ellenőrizni fogják azokat a szegény magyarokat, akiknek nyakába szakadtak Galíciából. (Igaz! Ugyan van! — Zaj.) Kérdezem azon t. képviselőtársaimat, akik ezen viszonyokat ismerik, mondják meg őszintén, hogy a magyar nemzeti konzervativ világnézet érdekében ezen a vidéken nem volna-e helyes a titkos szavazás alkalmazása nemzeti szempontból? (Rubinek István tagadólag int.) Rubinek képviselőtársam nagyon mozgatja fejét, tagadólag int. íMeskó Zoltán: Joga van hozzá! — Ugrón Gábor: Még ehhez sem lenne joga? — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Én felszólítom t. képviselőtársamat, menjen le Nyírbátorba -szombaton és nézzen szét ott. Én ott voltam és azt láttam, hogy Nyírbátor főterén keresztény üzlet nincs, minden harmaelik ember, akivel az ember találkozik pajeszos, bevándorolt zsidó. A vagyon az p kezükben van, a községben teljes a zsidó megszállás. Azt kérdezem, Erdőhegyi t. képviselőtársamtól, aki ennek a kerületnek a képviselője, miért liberális ő? (Meskó Zoltán: Ezért liberális!) Kérem, ne viccelődjünk! (Lendvai István: Szomorú dolog ez!) Kérdezem, miért liberális ő? Olyan kerület képviselője, ahol nincs zsidó, lehet liberális, aki egy ilyien megszállott tetrlület képviselője, ahol minden harmadik ember zsidó, az nem lehet liberális, mert a maga liberális politikájával azt fogja elérni, hogy ha tiz esztendő után odamegy, egyáltalában nem fog magyar birtokossal és magyar gazdával találkozni, hanem kizárólag cselédséggel. Ez a keleti vidék, Szabocs és Szatmár vármegye valósággal faiskola, ahol kitenyésztik a zsidóságot, ahonnan átültetik Pestre és az ország más vidé

: keire. (Igaz! Ugy van! johbfelől) Oda kell tehát menni. Kijelentem, hogy ezen a vidéken már maga az antiszemitizmus nem elégséges, mert ha a kormány és a hatóságok rendszeresen és intézményesen nem támogatják ezt a mozgalmat, a zsidó megszállás teljessé fog válni. (Rakovszky Iván belügy min ister: A be-