Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 151 sége a proletariátussal abból a célból, hogy a társadalomnak azon rétegeit

t és osztályait megsemmisítsék, amely a történelmi Magyarországot jelentik. T. Nemzetgyűlés! Felhívok mindenkit, aki magyarnak tartja magát, felhivok mindenkit, aki a történelmi osztályhoz tartozónak vallja magát: válasszon, hogy vagy megsemmisül a történelmi osztály, vagy_ példaadóképen előljár a jobboldali törekvések kivívásában. Ha ez a történelmi osztály meddő munkát végez, passziv marad, ha ez a történelmi osztály szövetkezik a zsidósággal és a baloldali elemekkel közvetve — nem közvetlenül, mert hiszen az az Ízléssel ellenkezik •—, ha támogatja kompromissziumokkal, megalkuvó politikával, akkor számolhat a történelmi osztálynak ez a része azzal, hogy megsemmisül. Mert itt a nemzet érdekében és a nemzet színe előtt kijelenteni, hogy azt vesszük észre, hogy a történelmi osztály egyes rétegei csatlakoznak a zsidó internacionálét reprezentáló nagykapitalistákhoz, akkor azokat is meg kell semmisíteni a magyar faj jövőjét biztositandó. De másik tanaiságot is vonok le. (Strausz István valamit közbeszól.) A képviselőtársam olyan dologról beszél, amihez nem ért. A másik tanulság a kormány szerepe. A kormány azt hitte, hogy talaja van a fővárosban, hogy elhódit a zsidóságtól szavazatokat és ezáltal a polgári rendet, a polgári társadalom politikai érvényesülését alátámasztja. Hát ime, t. Nemzetgyűlés (Eckhardt Tibor: Előre megmondtuk!), az előrelátás nem mindenkinek tulajdonsága, de ha megállapítja most már a kormány azt, hogy nem sikerült ez a középutas politika, amely Rípka személyében jutott kifejezésre, ha ez csődöt! mondott, vonja le a konzekvenciát az Isten szerelméért. Vonja le a konzekvenciát, álljon fel és mondja meg, a nemzet előtt (Meskó Zoltán: Nem látja be ma sem!), hoit'y a fővárosi választásokból ez a tanulság. Azt akarjuk hallani, hogy maga a kormány milyen tanulságokat von le a fővárosi választásokból. "Azt szeretném hallani, hogy a belügyminister, de elsősorban a ministerelnök ur megmondja, hogy tévedtem. Férfiú részéről sohasem hiba, belátni a tévedéseket. Azt akarom hallani, hogy itt kudarcot vallottak, mert ez az államférfi kvalitását nem rontja, sőt a nemzet szempontjából jó, ha levonja nyiltan a konzekvenciákat, ha meg meri mondani azt, hogy tévedett, igenis kívánatos. Üdvözölni fogjuk a merészséget, ha meg meri mondani azt, hogy tévedett, még pedig tévedett abban, hogy rosszul Ítélte meg a keresztények erőviszonyait^ azt hitte, hogy a W piff -párt el fog süllyedni és Ripkának mentőangyalként való szerepeltetése minden sebre gyógyszer lesz. Világosan látható a helyzet, de ez nemcsak Pesten van igy, hanem országszerte. Nincs középút, tessék tehát eldönteni, hogy jobbra vagy balra, és azután lehet beszélni arról a kérdésről, amelyről Fáy t. képviselőtársam azt mondotta, hogy egyesüljünk a nagy nemzeti ideálok szolgálatában. Be a Wolff-pártnak is le kell vonni a konzekvenciákat. (Halljuk! a középen.) Wolff Károly ^ t. képviselőtársam kizárólagosan Wolff-pártot létêsitett. A választások alatt nem akartam eléje nehézségeket gördíteni, de neki keresztény frontot kellett volna szerezni. Ő olyan keresztény községi pártot alakított, amelynek alapja az a régi községi párt, amelynek bizonyos mulasztásai voltak, és amelynek tömegpszichológiai szempontból nem volt helyes azon elhatározása, hogy kizárólagossági alapra helyezkedik és csak níagynehezen engedi be azokat az elemeket, amelyek jobban képviselik azt a szellemet, amely a népiélekben lakozik és amely röviden igy fejezhető ki: keresztény ellenzéki. (Meskó Zoltán: Ennek a kormánypártnak ellenzéki! Ezzel le kell számolni Wolff nak egyszersmindenkorra! — Halász Móric: Hadd beszéljen Gömbös! — Elnök csenget.) Azért nem léptem fel a választáson, hogy bírálatot mondhassak felette és ne mondhassák azt, hogy érdekelt voltam. Azért nein léptem fel, hogy higgadtan nézzem az eseményeket. Megállapítom tárgyilagosan, hogy sok keresztény nem szavazott, mondjuk, fanatizmussal erre a pártra, mert bizonyos fokig elitélte a pártnak eddigi működését. Meg kellett volna találni azt a platt f ormot, amely a tömegszenvedélyeket keresztény szempontból jobban tudta volna kiváltani és akkor talán még jobb lett volna az eredmény. Ezek után bátor vagyok magával a törvényjavaslattal foglalkozni. A törvényjavaslatot általánosságban ugy jellemzem, hogy ennek szelleme konzervatív, azonban ezt a konzervatív szellemet kicsinyesen képviseli. Ez a törvényjavaslat nem rendszeres, mert bizonyos kompromisszumokat ' tartalmaz a titkos és nyilt szavazás tekintetében és a választási rendszer tekintetében. Elismerem, hogy ebben a törvényjavaslatban igen sok szellemi munka van, de meg vagyok "'vőződve róla, hogy ha. az a szellemi munka egy ideális, nagystílű, nagyvonalú konzervatív politika, rendszeres választás, megérthető rendszer érdekében lett volna latbavetve, sokkal többet jelentett volna az ország érdekében. Nem látok nagyvonalúságot — amit már többször megállapítani kénytelen voltam — a kormány ténykedésében. Ez az, amire céloztam, hogy konzervatívok, de játszanak demokrata jelszavakkal. Ez az, amire céloztam, hogy nem merik nyiltan megmondani, mit akarnak. És ez az, amit mindig mondottam, hogy ilyen politika nem képes a tömegeket magával ragadni, mert a tömegnek ilyen okoskodás iránt nincs semmiféle érzéke. Általános vitáról lévén szó, a jogkiterjesztésről, a választás módjáról, a bíráskodásról és az esküről fogok csak röviden beszélni. A jogkiterjesztés nézetem szerint lényegesebb, mint a titkos, vagy nyilt szavazás, mert itt arról van szó, hogy kinek adok jogot, A jogkiterjesztés mérve, nézetem szerint, elment addig a határig, ameddig elmehetett. Ha összehasonlítjuk azt a statisztikát, amely a választási törvények óta a joekiteHesztós mérvéről regélnek, megáll apitható, hogy bár visszaesést jelent bizonyos tekintetben a Friedrich-féle választási rendelettel szemben, azonban a jogki teriesztés mérve mégis akkora, hogy _ nagy haladást jelent. Lényegesebb a jogkiterjesztés a titkosságnál, mert itt arról van szó, hogy ki szavazzon, ki gyakorolja a szavazati jogot ós müyen egyedek, társadalmi rétegek vegyenek részt az ország ügyeinek intézésében. A magam felfogása szerint_ helyesnek kell tartanom azt, hof>'y a joe-kiterjesztés révén a nők is választójoghoz jutottak. Nem helyeslem azt, hogy differenciát tesz férfiak és nők között a korhatárt illetően és nem helyeslem azt sem, hogy a külföldről idevándorolt egyedekkel szemben nem vagyunk eléggé óvatosak. Érdekes, hogy a törvényjavaslat indokolásában megtalálhatjuk az erre vonatkozó tendenciának bizonyos nyomait. Védekeznek azok ellen az