Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 9 selőket választottak és csak hellyel-közzel választottak kormánypártiakat, bizonyságául annak, hogy ennek a területnek lakossága megérett a politikai jogok gyakorlására. (Ugy van! a jobboldalon)," megérett a nyilvános szavazásra is (Zaj a baloldalon.), mert a hatósági befolyásolás sem tudta eltéríteni politikai meggyőződése szabad nyilvánításától. (Ugy van! Ugy van! jobbjelől. — Zaj a baloldalon. —- Meskó Zoltán: Akkor több volt a független ember! — Csontos Imre: Megvan az mos,t is! De nem volt ott annyi népből on di tó!) Mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassanak megengedni, hogy néhány pillanatra visszatérjek Griger Miklós t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédére. T. képviselőtársam beszédében a női választójoggal kapcsolatosan nem valami elismerő hangon nyilatkozott a keleti népekről és beszéde közben közbeszólások alakjában lekicsinylő megjegyzések hangzottak el Ázsiáról. Én ezzel szemben szükségesnek tartom kijelenteni, hogy nekünk, magyaroknak talán nagyobb megbecsüléssel, nagyobb megértéssel és nagyobb lojalitással kellene foglalkoznunk Ázsiával (Dénes István: Ez már igaz!), azzal az Ázsiával, amely nemcsak az emberiségnek volt bölcsője, hanem a magyar nemzetnek is őshazája, hol nagyon számos és tekintélyes, a magyarral testvérileg gondolkodó, érző és fajilag is egyező nép él még% amely népeknek támogatására kétségbeejtő helyzetünkben talán még számithatunk is. Ezenkívül szerény véleményem szerint nekünk, a nyugati kultúra uszályhordozóinak, abba kellene talán már hagynunk az „ázsiai állapotoknak" unos untalan való gunyoros hangoztatását, hiszen nem kisebb ember, mint Prohászka Ottokár püspök mondotta nemrégiben, hogy a nyugati kultúra felett már meghúzták a halálharangot. (Zaj és ellentmondások balfelől. ' — Dénes István: Ez igaz! De akkor illenék követni a hindu kultúrát!) A napokban pedig itt járt gróf Kayserling, darmstadti filozófus, aki Apponyi Albert gróf, .általam nagyon tisztelt képviselő ur meghívására Budapesten előadást tartott Nyugat és Kelet kultúrájáról. Gróf Kayserling azzal kezdte előadását, hogy a nyugati kultúra keleten nyerte alapjait, de megromlott, mert a lényeg, az értelem mélységeinek felismerése helyett felületessé, szisztematikussá, betűk dogmájává vált (olvassa): „A nyugati kultúra — úgymond — ma már csak formákban éli ki magát. Nálunk mindent uniformizálni akarnak, mindenki a maga képére akarja megreformálni az egész világot, mindenki a maga ideáljainak orthodoxa, a más nézeten levőknek ellensége. (Dénes István: Élő vád ez a magyar kormányzat ellen!) Európában minden nép meg akarja hódítani a másikat, mindegyik kultúra el akarja emészteni a másikat, míg Keleten a problémáknak nem az élével, hanem a mélységeivel foglalkoznak, az alapeszmét, az értelmet, a dolgok jelentését kutatják. Mi európaiak csak tudunk, a keleti ember kevesebbet tud, de amit tud, azt megérti. A mi kultúránknak a megújhodása tehát Keletről kell hogy kiinduljon és ha Európa visszatér a Kelet mentalitásához, akkor fog csak a mi igazi történelmünk kezdődni, mert eddigi történelmünk csak népek és kultúrák harca volt." (Griger Miklós: Én a többnejüségről és a női rabszolgaságról beszéltem! Azt csak nem akarják idehozni?) Én a közbeszólásokra mondottam ezt, a képviselő urnák beszédét csak citáltam, hogy foglalkozhassam vele. Általában ezek voltak azok a szempontok, amelyeket a választójogi törvényjavaslattal kapcsolatban elmondani szükségesnek tartottam. Összegezve az elmondottakat, én a választójog és a titkos szavazás nagyobbmérvü kiterjesztését, mint ahogy azt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tervezi, nem óhajtom, mert én azt akarom, hogy azok alkossák a magyar törvényhozó testület többségét, akiket a magyar nemzeti ideálokhoz való ragaszkodás szent hevülete lelkesít (Helyeslés jobbfelöl.); azt akarom, hogy azok alkossák a magyar törvényhozó testület többségét, akik nem futnak idegen bálványok után. hanem a magyar fajiságot, a keresztény erkölcsi gondolatot ás az Árpádok fejét ékesítő szent koronát tekintik öszszekötő nemzeti kapocsnak (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl); azt akarom, hogy azok alkossák a magyar parlament többségét, akik nem üzletnek, hanem őseik vérével s a magyar nép verejtékével öntözött szent földnek tekintik ennek az országnak minden elrabolt és minden megmaradt rögét; és azt akarom, hogy azoké legyen itt a döntő szó. akik meg tudják érteni és át tudják érezni lényegileg és önzetlenül Raffay Sándor evangélikus püspöknek azt a felséges mondását, hogy „amíg elszakított területeinket vissza nem szereztük, magyar ember, magyar emberrel csak lesütött szemmel találkozhatik". A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap iául elfogadóim. (Élénk éljenzés és taps jobbfelöl. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Igen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólót igen t. képviselő ur beszédének az a része, amely a szavazást nyilt, vagy titkos gyakorlására vonatkozik, meg fogja találni azt a választ, amelyet arra adni képes vagyok beszédem legnagyobb részének fejtegetésében; egyebekben pedig csak azt jegyezhetem meg az ő igen tárgyilagos és érdekes felszólalására, hogy vannak abban olyan mozzanatok, amelyekre nézve megérthetjük egymást, viszont vannak megint olyanok — különösen a kiinduló pontok alkalmazásában —

i amelyekben nagyon eltérünk egymástól. T. képviselőtársam azt mondja, hogy ő az egész masrvar alkotmányfejlődést és a választójog megalkotását, mint ennek az alkotmányfejlődésnek egy részét a fejlődés kontinuitásában, a magyar géniusz által alkotott növekedésnek és kidomboritásnak fonalán akarja létesíteni. Ha az ő kiinduló pontja a régi magyar alkotmány, Verbőczy, az azután fejlődött gyakorlat és főleg az 1848-iki nagy átalakulás, akkor tökéletesen egyetértek vele. Csakhogy ennek a fejlődésnek vannak fényesen kidomborodó, nagy és üdvös haladásokat jelentő korszakai és vannak a visszaesésnek és hanyatlásnak korszakai és én a kontinuitást az előretörő, a haladó, a nagyot eszközlő és nem a visszaeső korszakban látom. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy nekünk a választójogot nemzeti és állami szuverenitásunk teljes tudatában kell megcsinálnunk a magunk akarata és a magunk szükségletei szerint és nem idegen példáknak vak utánzása alapján, ebben is egyetértek vele. De mégis hozzá kell te-nnefm, hogy mi azért nem vagyunk izoláltan élő nemzet (Ugy van! Ugy van! a baloldalon), nem vagyunk magyar globus, hanem tagjai vagyunk egy nagy nemzetcsaládnak, annak a nyugati kulNAPLÔ XXXII. ;