Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-414
A nemzetgyűlés 414. ülése l925. kotott felfogását revizió alá vtnni, vagy módositani. Akkoriban még nem láttunk olyan csizmás, kisgazda-foglalkozású polgártársat, aki azt emlegette volna, „hogy ő revizió alá veszi az ő választójogi felfogását. (Baross János: Megtanulták azóta!) Nagyon jól emlék; szem Kuna P. András képviselő úrra is, aki egyik leglelkesebb, legértékesebb agitátora volt a bolsevizmus után a pártok tömöritésének, aki erősen keresztény irányzatban, erősen vallásos irányzatban ugyan, de a legszélesebb körű demokráciát hirdette (Ugy van! balfelöl), de most ámulva látom őt is és küzdőtársát, sokorópátkai Szabó Istvánt is, mint akik a nyilt szavazás elve alapján állanak. (Baross János; Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófokkal szemben! — Kuna F.András: Majd megmagyarázom, hogy miért!) Én csak azzal tudom megmagyarázni a képviselő urak álláspontját, hogy az Isten elvette vezéreiket; ugy Rubinek Gyula pártja elvesztette vezérét, mint nagyatádi Szabó Istváné. (Lendvai István: Elvett tőlük az Isten mást is!) Ugy ezek a kisgazdák, mint amazok — ' tehát mindkét párt —, elhalt vezérük után most már revizió alá vették felfogásukat és most már egyszerre látnak veszedelmeket, amelyekről azelőtt még álmukban sem tudtak, olyan veszedelmeket festenek a falra, hogy az általános választójog behozatala, vagy a titkos szavazás, megsemmisíti a magyar nemzetet, a magyar államot. (Baross János: Vezérét vesztett nyáj! — Bogya János: Az a választójog választóinknak nem kell, most jártam lenn. — Baross János: Tessék elrendelni az általános választást, majd megfelel a nép! Pest már ízelítőt adott'.) 1922-ben még a választási vitánál is állották becsületesen a harcot a kisgazdák, a titkosság mellett szavaztak és leszavazták a bizottságban a nyilt szavazást. Amikor azonban feloszlatták a nemzetgyűlést, s Bethlen István vette magának a bátorságot, hogy választójogi rendelettel szabályozza az uj nemzetgyűlés megalkotását, amikor látták, hogy Bethlen István mellé szervezetek tömörülnek, s amikor látták, hogy Bethlen István a maga uralmát egyrészt az Ébredő Magyarok Egyesületével (Lendvai István: Nagyrészt!), másrészt a Prónay-különitménnyel, harmadsorban pedig a szociáldemokratákkal való paktummal megalapozta: akkor valahogy a t. képviselő urak elveszítették nyugodtságukat, a jövőbe vetett hitüket s egyszerre csak kezdték emlegetni, hogy mégis csak jobb lesz ugy, ahogy Bethlen István mondja, mert ha vele együtt megy nagyatádi Szabó István. is, akkor ketten együtt meghódítják az országot. S ekkor történt először, hogy a régi függetlenségi és 48-as kisgazdapárt tagjai a kormány ellen lázadozni kezdtek. Azt mondották, hogy (olvassa): „Ha a mi népszerűségünk köpönyege alatt vissza akarják csempészni a régi reakció rendszerét, az _ elnyomatást, a népuralmat letipró visszafejlődést, azt a korszakot, amely nem régen múlt csak el, de ma mégis középkort jelentene, ha megszentségtelenítik a mi szegény, üldözött és lenézett régi pártunk ama tisztes hajlékát, amely nekünk szent emlékünk, szerelmünk, szenvedélyünk: akkor szembefordul Rákóczi, Kossuth és nagyatádi Szabó István népe minden szervezett és szervezetlen hatalommal (Felkiáltások: Ki mondta, est?) és kigyullad a régi elszántság tüze." (Kuna P. András: Ki irta? Melyik újságban írták 1 ?) Azután azt mondotta (olvassa): „Talpraállnnk, hog*y megmentsük azt, és nom évi május hó 23-án, szombaton. 139 tűrjük, hogy a megcsalatott, kiábrándul 1% megundorodott magyar nép a demagóga lába elé szeriül jön, a lelkiismeretlen izgatás áldozatává kábuljon, a rombolás, a gyűlölség, i'éh tékenység hordájává zülljön, mert végkép kirúgták alóla a hitnek, a bizalomnak azt az alapját, amelyet programunk alkotott. 1 ' Es itt követelik az elsikkadt általános és titkos választójogot. (Baross János: Hol jelent ez meg?) Ez' egy határozati javaslat volt, amelyet az elégedetlenkedő kisgazdák Dohány uccu 84. szám alatt, tehát nagyatádi Szabó István lakásának egy részében (Lendvai István: A szentélyben!) elfogadtak Mohácsi Lajos indítványára (Zaj. — Kuna P. András: Akkor már tudjuk, honnan fuj a szél! Mindig ellenzéki volt!) Mindezekből kifolyólag igenis állítjuk azt, hogy mindazok a képviselőtársaink, akik va laha nagyatádi Szabó István programja alapján állottak, és most a nyilt szavazás elvi álláspontjára helyezkednek — bocsánat a kifejezésért—.elárulták programjukat. (Ugy van! a baloldalon. — Ellentmondások jobbfelöl.) Mivel ezt megtették, természetesen felelniök kell. (Felkiáltások a jobboldalon. Felelnek ! — Barla-Szabó József: Vállaljuk a felelősséget!) I Egészen bizonyos, hogy mikor a falu népe az ő vérébői való véreket küldött ide a nemzetgyűlésbe, azoknak működését (Kuna P. András: Figyelemmel kiséri!) nem ugy képzelte eí, hogy mindenkor megalkudjanak a helyzettel, hogy Bethlen István politikai uralmának feltétlen szolgálatába szegődjenek, hanem akként képzelte el, hogy parlamenti megjelenésükkel a falukívánságai és követelései ezentúl olyanok ajkáról fognak elhangzani, akiknek felszólalása már azért is súlyosabban esik a mérlegbe, mert hiszen saját maguk körében, saját munkakörükben tapasztalták azokat a bajokat, amelyeket gyógyítani kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Igenis vádoljuk kisgazcïafoglalkozásu képviselőtársainkat (Kuna P. András: Vállaljuk a vádat!) azzal, hogy a falu népét, tehát azt a népet, amelynek gyermekei, amelynek szülöttei, elhagyták (Ugy van! Ugy van a baloldalon, — Ellentmondások a jobboldalon. — Mándy Samu: Nem kell a titkosság annak!) és a hatalmasok mellé szegődtek Isten tndja milyen okból. (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek. (Kállay Tamás közeszól.) Kállay Tamás képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a középen és a baloldalon. — Kállay Tamás ismételten közbeszól.) Kállay Tamás képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! •Halljuk! a bcdoldalon.) Elejétől fogva élesen elválasztottuk a jogkiterjesztés kérdését a választások tisztasága biztosításának kérdésétől. Ugy jöttünk be már a bizottsági tárgyalásra, és a plenáris tárgyalásra is, hogy nem volt reményünk, ma sincs reményünk abban a tekintetben, hogy a jogokban való részeltetés mérvénél valamilyen indítványunk elfogadtatásra talál, úgyhogy a jogkiterjesztés tekintetében a jogokban való részeltetés tekintetében J indítványokat ugyan teszünk, de nem sok re! menyünk van arra, hogy azokat a többség elj fog-adja. Mi a férfiak és nők választójoga tekintetében különbséget nem ismerünk el, tehát már itt lényeges különbség van a két álláspont között. Mi azonfelül a szerzett jogok elvi álláspontján vagyunk és ha az előadói javaslat és
