Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

140 A nemzetgyűlés ílí. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. a bizottsági jelentés régi jogon szerzett jogon meghagyja bizonyos állampolgárok választójogát, mi azon az elvi állásponton vagyunk, hogy mindazok részére, akiknek a Friedrichi'éle választójogi rendelet alapján — amelyet . utólag törvényerőre emeltek — választójoguk volt, régi jogon, szerzett jogon e javaslatnak is meg kell adni a választójogot. (Élénk helyeslés a balközépen és a baloldalon.) Ami az állampolgárság időtartama, a korhatár, az állandó lakhely és az iskolai végzettség tekintetében felvett megszorításokat illeti, majd a részletes vitánál bátorkodom a magam észrevételeit megtenni, külön a férfiak és külön a nők választójogára nézve. A férfiak választójogára nézve azonban mindenesetre már most leszögezem, hogy amit az előadó ur a világháborúról mond, a férfiak választójogánál nines elismerve. A nők választójogánál pedig azt mondom, hogy az, amit a kereszténypárt vezére, Ernszt Sándor mondott, a nők választójogánál nincs elismerve. Én, aki liberális pártálíásu képviselő vagyok, én követeljem azokat a programpontokat, amelyek a keresztény pártoknak legrégibb követelései? Vájjon a nők választójoga nem érdeke a keresztény pártoknak! (Leedvai István: Budapesten jó a női tábor! — Zaj.) És mégis azt hallom a keresztény gazdasági párt vezérétől, hogy megállapítja, hogy a jogkiterjesztés tekintetében kielégiti őt ez a javaslat és félne tovább menni. Megállapitom, hogy Ernszt t. képviselő ur ebben a tekintetben saját programjával összeütközésbe került, mert ő nem. helyezkedhetik a törvényjavaslat álláspontjára, neki követelnie kell a nők számára a választójognak ugyanolyan kiterjeszlését, mint amilyen mértékben a férfiak számára ez a törvényjavaslat a választójogot megadja, (ügy van' a, baloldalon.) Mivel erről a kérdésről a részleteknél még. beszélni óhajtok, áttérek a titkosság kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A titkosság kérdését már érintettem, amikor a kisgazdák állásfoglalásáról beszéltem, de ha visszagondolok a választójogi bizottság munkájára, akkor sok mindennek kell eszembe jutnia. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) így pl. ha a kormányjavaslat indokolását emlékembe visszaidézem, eszembejut, hogy az indokolás beszél olyan kerületekről, amelyek a titkos szavazásra valóban alkalmasak. Az indokolásban tehát azzal az uj kifejezéssel találkozunk, hogy: alkalmas, tauglich. Ha van alkalmas kerület, akkor vau olyan is, amely nem alkalmas: untauglich, vagy derzeit untauglich. (Derültség a , balközépen és a baloldalon.) Tehát osztályozzák a kerületeket ebben a tekintetben. Kérdezem, miért nem vallják be őszintén, hogy mely kerületeket tartják a titkos szavazásra alkalmasnak (Halász Móric: Egyiket sem!) és melyeket tartják nem alkalmasnak. Beszéljünk magyaros őszinteséggel (Felkiáltások a jobboldalon: Egyiket sem!), mondják m

( Í? nyiltan (Halász Móric: Meg is fogjuk mondani!) hogy titkos a szavazás ott, ahol már úgyis elveszett az önök számára minden, és nyi.lt a szavazás ott, ahol még önök csinálhatnak valamit a saját uralmuk fentartása érdekében. Ez szórói-szóra igy van, minden szóvirág nélkül egyszerű tőmondatokban kifejezve, magyarra lefordítva, az előadójelentést megrövidítve, a kormányelnöki nyilatkozatokat felére csökkentve, megrövidítve. Ez igy van, ezt megérti mindenki az országban. Ahol elveszett minden — értve ez alatt a városokat —, ahol már nem terem babér — példa reá a főváros —, ott titkos a szavazás, de ahol lehet még Akarni valami eredményt az önök számára, a szervezetlen vidéken, ott nyilt a szavazás. És itt rátérek mingyárt arra is, hogy mi a magyarázata annak, hogy a kormány annyira őrködik ezen, hogy még 3 szocialistákkal való összeölelkezése ós paktuma alkalmával is kikötötte, hogy a falut azonban a szocialistáknak megszerezni nem szabad, legutóbb pedig — amint tudom — Meskó Zoltánnal és Drózdy Győzővel tárgyalt holmi együttműködésről. (Felkiáltások a jobboldalon: Megfordítva! — Felkiáltások a baloldalon: Kölcsönösen!) T. Nemzetgyűlés! Az együttműködés tekintetében véletlenül tudok egy belügyministeri levélről is, amely ezt tárgyazza, (Rubínek István: Nemleges irányban!) Ott is mindig féltékenyen őrködik a kormány, hogy a falut senki meg ne szervezze. Miért nef Azért nem szervezheti senki, mert önök megszervezni nem tudják, s mert az önök lobogója alá nem toborozhatják össze a falusi tömegeket (Baría^Szabó József: Bízza csak ránk!), vigyáznak arra, nehogy más megszervezze, mert ez esetben önök nem érik el céljaikat. Mondják ezt meg őszintén, nyiltan s akkor nincs mit vitatkozni, dé ne indokolják a nyilt szavazást azzal, hogy mindenkinek vállalnia kell a felelősséget, ne indokolják azzal, hogy a titkosan szavazó esetleg olyan irányzatot támogat, amellyel nyiltan nem merné a közösséget vállalni, ne mondják, hogy a titkos szavazás zavartalan végrehajtásához intelligencia kell, amely a falun nincs meg, és ne mondják azt, hogy a titkosságot könnyű kijátszani, ne mondják azt, amit a ministerelnök ur, hogy a titkos szavazás tulajdonképen a visszaélések és a korrupciók leplezésére^ szolgál. Ne mondják azt, hogy a magyar nép jellemével nem fér össze a titkos szavazás, ne r mondják azt, hogy kulturszempontból nem érett meg a magyar nép erre, ne mondják azt, hogy felszínre kerül a forradalmi érzés, mert ha ezt mondják, akkor megszámoltatjuk önöket, hogy milyen indokból engedik, hogy a városokban felülkerekedjen a titkos szavazás rendszere? Hogy lehetnek önök akkor olyan lelkiismeretlen törvényhozók, hogy tehetnek a meggyőződésük ellen, hogyha tudják, hogy a titkos szavazás a forradalmi érzést veti felszinre, hogy dobhatják akkor oda ennek a városokat és a székesfővárost

1

! (Kuna P. András: Még nem dobtuk oda!) És ne mondják azt sem, hogy titkos szavazásnál a közügyekkel nem foglalkozik senki, nem törődik senki. Figyeljék meg csak a főváros lakosságát, ahol titkos volt a szavazás, vájjon törődtek-e a közügyekkel*? Megkapták rá önök a választ, (ügy van! U gy van! a baloldalon. — Rubfnek István: Le is vonjuk a tanulságot!) Azt mondják, a titkosság kedvezhet a túlzó irányzatoknak, mert ezek könnyebben szaporodhatnak. Mikénti

1 Kérem, adjanak ki a felnőttek számára egy definíciós könyvet, hogy hogy definiáljuk azt a szót, hogy polgár és ezt a szót, hogy munkás és mondják meg, hogy hogy definiáljuk azt "a szót, hogy mi a túlzó irányzat. Csak nem képzelik a túloldalon ülő urak, hogy azok, akik önökkel szemben állnak, akik önökkel szemben az alkotmányosságot követelik, akik a parlamentarizmusnak kelnek a védelmére, mint a szocialisták megtették — egészen humoros, hogy megtehették —, akik önökkel szemben védték a parlamentarizmust, túlzó irányzatot képviselnek. Vagy csak nem képzelik, hogy túlzó irányzat az, ha önöktől