Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

136 A nemzetgyűlés ÍM. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. Tárgyilagos volt! — Hajós Kálmán: Tárgyilagos beszédet szívesen hallga

tunk!) és tagjai közé tartoztak más politikusok is, igy Rakovszky István is. Én nem voltam tagja. A ministere]nők ur tehát akkor Rassay Károly, Ugrón Gábor és Bárezy István képviselő urakban nemzeti veszedelmet látott, s követelte a szociáldemokrata párttól, hogy tőlük elidegenedjék és szakítson velük. De megmondom — a ministerelnök ur szövegében indokolta is —, hogy rajért kívánja a szociáldemokrata párttól a liberális blokkal a polgári blokkal való szakítást. Azt mondja: „A polgári demagógia és az oktrobrista elemek támogatásától tartózkodik." Ezeket az urakat tehát a ministerelnök ur nyilván a polgári demagógia bajnokainak és az októbrista ele meket támogató képviselőknek tekintette. (Rassay Károly: Furcsa követelés volt, de még furcsább, hogy a szocialisták teljesítették!) Nyugodt vagyok, hogy a ministerelnök urnák ma már egész más véleménye van ezekről a képviselőtársainkról fHajós Kálmánt A tapasztalatok után! —- Baross János: Elszerette tőlük a szocialistákat, tehát most már nem veszedelmesek!) ugy, hogy ezekután nem félnék attól, ha a ministerelnök ur megint kezdeményezne a hátunk mögött a szocialistákkal egy ilyen paktumot, mert hiszen a tapasztalatok ellenére is lehetségesnek tartom, a ministerelnök úrról feltételezem, hogy újból megkiséreJi valami 3Íven robbantással az ellenzéki tömörüléseket. Előre kijelentem, nem fogom magamra nézve sértőnek tartani, ha a t. ministerelnök ur a nemzetre nézve veszélyesebbnek fog itélni engem és természetesen a velem egyazon politikát követő képviselőtársaimat mint a szociáldemokratákat. A. ministerelnök ur kormányzati módszeréhez tartozott az, hogy 1921 decemberében ezt megcsinálta és ugyancsak kormányzati módszeréhez tartozott az is, hogy most ő és pártja is kigyót-békát kiált azokra a képviselőkre, akik a szociáldemokratákkal szövetkezni ekt (Egy hang jobbfelöl: Az egész örsság!) Sőt a ministerelnök ur egész gondolkozásmódjával összevág az, hogy társadalmi utón is megpróbált bennünket üldöztetni (Ugy van! halfelöl.), mert hiszen ha valaki még nem tudná, szívesen közhírré tesszük azt is, hogy még pl. nz Országos Kaszinóból is szerettek volna bennünket kizáratni azért, mert a .szociáldemokratákkal szövetkeztünk. Sőt más egyéb utón is, engem ni. mint Johannita-rendi lovagot nróbáltak fele'ősségre vonatni — csak megkísérelték, de nem tették — amiatt, hogy a szociáldemokrata párttal szövetségben vagyok. Ez a ministerelnök ur kormányzati módszeréhez tartozik. Azt ő összeegyeztethetőnek tartja felfogásával és korrektnek nevezi azt a felfogást, hogy szociáldemokratákkal szövetek a polgári ellenzék kiirtására. Én szövetkeztem a szocí áldemokratákkal, de nem volnék k-nuiató ilyen szerepre, ilyen szövetségre, hogv fii okban, suttyomban, az összes, polgári pártoknak háta mögött szövetkezzem egv-két polgári párt ellen; ellenben a nagy nyilvánosság előtt fix pontokra, a demokrácia kivivására, a reakció megdöntésére vélük szövetkezni igenis hajlandó vagyok (Helyeslés és táns balfelöl.), és ebben a tekintetben bennük megbízható, becsületes, jó magyar érzésű szövetségestársakat tanultam megismerni. (Halász Móric: Majd a végén!) Hogy a t. ministerelnök úrra mennyire jellemző, hogy minket most elitéi és akkor ö maga szövetkezett a szociáldemokrata párttal, bizonyítja az, hogy ugyanakkor, amikor a szociáldemokrata párttal szövetkezett, Prónay Pál alezredessel is szerződéses viszonyban állott. Egyszer már közhírré tettem a nemzetgy;ülésben, hogy a ministerelnök ur a szó szoros értelmében Írásban szövetkezett Prónay Pál alezredessel. (Zaj.) Elnök: A választójogi törvényjavaslat lévén napirenden, kérem a képviselő urat, méltóztassék ahhoz szólani. (Baross János: A ministerelnök ur politikai fotográfiáját adja. — Zaj jobb felel. — Létay Ernő: A választójog széles latitüd; ott lehet beszélni!) Szilágyi Lajos: Mivel ugy a választójogi bizottságban, mint itt is, az eddigi felszólalók részéről ismételten támadásban volt részünk amiatt, hogy a szociáldemokrata párttal szövetkeztünk, tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassam. Elnök: Csak annyiban foglalkozhatik ezzel a képviselő ur, amennyi a javaslattal összefügg. Szilágyi Lajos: Akkor kérem, hogy a tárgytól eltérhessek. Elnök: Ezt a kérést nem teszem fel szavazásra. (Baross János: Ez a többség lojalitása. — Zaj jobb felől. — F. Szabó Géza: Az elnök fel nem tette a kérdést, a többség tehát nem nyíl vánithatta véleményét ! ) Szilágyi Lajos: Természetesen meghajolva az elnöki figyelmeztetés előtt, csupán a Magyarság eimü politikai napilapnak egy közleményét kivánom még felolvasni, azután áttérek arra a forradalmi felelősségre, amely szoros kapcsolatban áll a forradalom ellen való védekezéssel, vagyis a választójognak olyan irányú szabályozásával, hogy a forradalmat megelőzzük, vagy megakadályozzuk. A Magyarság mindarról, amit mondottam, csak ennyit ir (olvassa): „Az erkölcsi frivolságnak olyan arcátlansága, lelkiismeret'ensége és elvetemültsége ez, amely még azokat is elijeszti, akiket e rendszer már régóta a nil admirari lelki állapotára hangolt." T. Nemzetgyűlés! Azt látom ebben a választójogi javaslatban, hogy ez nemcsak hogy nem tanult abból, hogy forradalom volt, hanem épen ellenkezőleg, forradalmasít; tehát nemcsak hogy nem előzi meg, hogy ujabb felfordulás legyen, nemcsak hogy nem szünteti meg az elégületlenséget, hanem még növeli azt. Azután látom azt, hogy különbséget tesz forradalomban résztvett, forradalomban kompromittált polgárok és olyan polgárok közt. akik a forradalomban részt nem vettek. így a forradalmi felelősség kérdése, azt hiszem, szorosan e törvényjavaslat keretébe vág. Én azon az állásponton vagyok, hogy nemcsak azokat terheli a felelősség a múltért, akik a forradalomban résztvettek, hanem azokat is — köztük természetesen magamat is —, akik olyan párt tagjai voltunk, amely hosszabb-rövidebb ideig uralmon volt, s amely szintén felelős azért, ami bekövetkezett. A forradalomban résztvettek felelősségrevonását elmulasztottuk. Meg kell állapitanom, hogy ugy az első, mint a második nemzetgyűlés az öszszes idevonatkozó indítványokat elvetette. Pallavieini György őrgróf képviselőtársául indítványára emlékszem a legfrissebben. Ő isinél elten kérte, hogy helyezzék vád alá a Károlyi-kormány tagjait. Mindig a többség volt az, amely ezt mes-akadálvozta. Jól tudjuk, hogy miért. Megakadályozta azért, mert a forradalmi kormánynak egyik tagja épen az ural-