Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

A nemzetgyűlés 414. ülése. 1925. évi május bő 23-án, szombaton. 131 azért tartiák meg- ma, amikor a legfontosabb törvényjavaslatot tárgyaljuk. (Kiss Menyhért: Megbeszélik Ripka bukását! — Baross János: Tegnap elsősorban a kormány bukott meg! Ugy látszik azt tárgyalják, hogy lemondanak! Az ország fővárosa nem egész 9 százalékában szavazott a kormányra!) Az egységespártnak ez a részvétlensége legfeljebb azt bizonyitja, hogy Huszár Károly képviselőtársunknak az a megállapítása, hogy az ellenzéki passzivitás idején odasüllyedt már a helyzet, hogy sokszor többen tartózkodtak az elnöki emelvényen, mint lent az ülésteremben és határozatképes jóformán egész délelőtt nem volt a nemzetgyűlés, tökéletesen igaz volt és igaz ma is s annak a pártnak, amely igy viselkedik, amelyik igy fumigálja a legfontosabb alkotmányjogi kérdéseket, a választójog kérdését (Baross János; Fumigálja az ellenzéket! — Nemes Bertalan: Rassayt meghallgattuk! — Drozdy Győző: Szóval személyekre me°'v a játék, Szilágyit nem hallgatják meg! — Mándy Sámuel: Hallgatjuk! Tetszik látni, hogy hallgatjuk! — Zaj. — Elnök csenget.), annak a pártnak történetében mindenesetre meg lesz örökitve az is, hogy ilyen módon fogták fel e kérdésnek fontosságát. (Ugv van! a baloldalon. — Baross János: Meghallgatja a nép odakünn, az a fő!) Visszatérve a ministerelnök ur beszédére és nyilatkozatára, meg kell állapitanunk, hogy a választójogi bizottságban a ministerelnök urat egy uj formájában tanultuk megismerni. (Zaj.) Eddig ugyanis a ministerelnök úrról azt állittottuk, hogy politikai tekintetben nem őszinte ós most a választójogi bizottságban meg kellett allanitanunk azt. hogy a ministerelnök ur leplezetlen őszinteséggel feltárta egész belső gondolkodását, egész politikai irányát, úgyhogy most már tisztában lehet vele és kormányává], szándékaival az, egész országban mindenki. A ministerelnök ur azt mondhatnám naivitással — lehet, hogy csak elszólta magát —, de tényleg azt mondotta, hogy a választójognál a politikai hatalomról van szó. Igen, ez; beismerés, ezzel vádoljuk a Bethlen-kormányt, hogy nála igenis a politikai hatalomról van szó. Sőt állítottuk, hogy mindig, állandóan, a Bethlen-kormány minden törvényjavaslatánál egyedül és kizárólag a politikai hatalomról van szó. Most a ministerelnök ur megmondta, hogy a választójognál is a politikai hatalomról van szó. Nos hát őzzel szemben mi szerintünk itt emberi és állampolgári jósokról van szó. A ministerelnök ur a jogkérdésben is politikai hatalmi kérdést lát, mi pedig nem. Mi a hatalmat is csak jogi alapon, a. nép igazi többsége jogának alapján akarjuk birtokolni és gyakorolni. Ő a jogot is a hatalom igényeihez óhaitja hozzáidomita-n",a jogot a hatalom szolgájává akarja tenni. (Ugy van! a baloldalon.) Érdekes volt a ministerelnök urnák az a nyilatkozata, amelyben elébünk tárta azokat a veszélyeket, amelyek a választójog kiterjesztése esetén az országot fenyegetik. Erre azt hiszem, a legjobb választ akkor adom meg, ha az igen t. ministerelnök úrhoz: közelálló Szózat című napilap objektiv kritikáját olvassom fel. Azt monja a Szózat (olvassa): „A ministerelnök ur felszólalásában rendes szokása szerint a szalmával tömött ellenségek e&éáy, lésrióiát állította a közvélemény elé, az ördögöknek valóságos hadseregét festette a falra, csupán azért, hogy ellenük harcolhasson és rémképekkel igazolhassa mással amúgy sem igazolható álláspontját." A Szózat szerint „a ministerelaök nyilatkozata önmagáról mondott súlyos kritika és nagyon szomorú dolog, hogy hemzseg a rabulisztikától és a közhelyektől s meglátszott az egész beszéden, hogy nem az igazi meggyőződés a célja". (Drozdy Győző: Ilyen cikket ir egy kormánylap! A Magyar Ugart betiltották, pedig igy nem irt!) Ha az igen t ministerelnök úrról ilyen) véleményt mond a Szózat, amely annakidején segített az. ő uralmát megalapozni, s amely most is egy és más kérdésben feltűnően támogatja a ministerelnök urat, elképzelheti a ministerelnök ur, hogy milyen véleménye van másnak, aki nem a, Szózat hive, olvasója és követője, elképzelheti, hogy minő lesújtó véleménnyel lehetett az ő beszédjéről. A ministerelnök ur szerint az általános választójog a munkásság uralmát jelenti a polgárság felett. Azt mondja, hogy a munkásság* uralkodnék abban az esetben, hogyha az általános választójogot behozná. Rassay Károly képviselőtársam, akinek beszédét első betűtől az utolsóig aláírom és akinek beszédje hatása alatt állok ma is jófoimián magam is, tegnap már rámutatott erre az abszurd helyzetre. Itt meg kell állapi tanom azt, hogy ilyen valamit azelőtt sohasem hallottunk. Törvényalkotásnál azelőtt állampolgár és állampolgár között különbséget nem tettünk, előadói beszédben, indokolásban, bizottsági jelentésben osztályokról szó sem volt, nem is lehetett. Mi a legnagyobb baklövésnek és balgaságnak tekintettük volna a régi politikai világban, ha valaki osztályokról kezdett volna beszélni. Mi az osztályok megtagadásának elvi álláspontján voltunk, mi azt mondtuk, hogy nincsenek osztályok, tagadjuk, hogy vannak osztályok és ezért állottunk szemben a szociáldemokrata párttal, amely azt mondta, hogy van osztály és.most itt van íme előttünk a hatalmon levő többség, ő kezd beszélni osztályokról, osztályuralomról, az osztályuralom megvédéséről, szemben egy másik osztállyal. (Dénes István: Azt hiszem, ezt elnézték! — Kiss Menyhért: Nem egyesíteni, hanem szétválasztani akarja az osztályokat, egymás ellen uszítja az osztályokat!) Feltűnt nekem az, hogy már a szónokok is többen emiitették ezt a helyzetet. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy törvényalkotásokban osztályok, és osztályok között különbséget tenni nem lehet. A törvényhozásnak nem lehet hivatása az, hogy az egyik osztály érdekeit védje a másik osztály érdekei ellen. A választójognak nein lehet célja az, hölgy a politikai hatalmat valamelyik osztály számára biztosítsa (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon,), hanem a választójog egyedül és kizárólag azt célozhatja, hogy a nemzeti akarat szabad megnyilvánulását biztosítsa. Majd a nemzet meg fogja mondani, hogy melyik rétegének szánja az uralmat, vagy pedig egyetemességében tartja fenn az uralmat önmaga számára és egyik osztálynak sem adja oda. Itt azonban ridegen, majdnem azt mondhatnám szemérmetlenül állitja a szöveg a szociáldemokrata munkássággal szemben, hogy az osztályuralmat biztosítani akarja. Igy például ezen a helyen: „Mindenekelőtt a polgári társadalom védelméről kell gondoskodnunk az egyoldalú osztályuralmi törekvésekkel szemben. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Tessék tovább folytatni!) Három cikluson át voltam képviselő. Ámulnom kell, hogy komoly és meglett emberek, tanult, képzett, okos politikusok, igen tiszteletreméltó múlttal rmdelkező előadó ilyen szöveget vesz, bele egy előadói jelentésbe. Hát az előadó ura polgári társadalmat ilyen módon szándékozik megvédeni? Ha meg akarja védeni a polg-ári társadalmat, nem az-n az egyedüli mód, hogy preventív intézkedésekkel, szociális törvényhozással (Ugy van! Ugy van! a balotda