Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

132 A nemzetgyűlés Hi. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. Ion. — Baross János: Az árviz levezetésével!) jönnek a hatalmon levők, E helyett mesterséges úton-módon papiros törvényekkel akarnak ilyen célokat elérni. És hol van annak a meghatározása, amit Kassay Károly követelt, hogy ki a polgár és ki a nem polgár? Mi az. ami a polgárral szemben áll? A munkás? A munkás nem áll szemben a polgárral, igen sok munkás polgárnak nevezi magát. Hát kik azok, akik nem tartoznak a polgári társadalomhoz? Miért nem mondják meg őszintén és becsületesen, amit én kiolvasok soraikból, hogy cnök a szociáldemokrata párt ellen akarnak védekezni? Mondják meg és ne keverjenek bele bennünket mindannyiunkat, akik a polgári társadalom tagjai vagyunk. Mi nem állunk szemben a munkássággal és nem is akarunk szembe állni. Önök szembe akarnak vele bennünket is állítani, amikor azt mondják, hogy van polgári társadalom és ezzel szemben van valami más, de ezt nem nevezik meg — szerintem van szociáldemokrata párt — és ez ellen akarnak védekezni. Ámde önmaguk is tudják, hogy ez nevetséges. Gyermekek nevetnének azon, ha önök beírnák az indokolásba, hogy a szociáldemokrata párt ellen akarnak védekezni, következésképen azt a kifejezést használják, hogy a polgári társadalmat akarják védelmezni. Ez ellen a szembeállítás ellen a legteljesebb mértékben tiltakozunk. Azt mondja az előadó ur: „Bizottságunk többsége ugy látja, hogy a titkos szavazás a polgári pártok rovására kedvez a túlhajtott fegyelem alatt tartott szélsőséges pártoknak. A polgárság létérdekeit veszél y r ztetné, ha a polgári pártok háttérbe szorítására törvényes eszközöket nyújtanánk a háborús és forradalmi megrázkódtatások hatása alatt még mindig nyugtalanságra és túlzásokra hajlamos társadalmi rétegeknek". Ismét csak össze kell csapnom kezemet. Azon kell gondolkoznom, vájjon a választhatóság szakaszánál ne tegyek-e valami indítványt, hogy egyetlenegy képviselőtársam, soha egy polgári képviselőtársam se tehessen ilyen öngyilkos, a polgári társadalomra nézve siilyos veszélyeket jelentő megnyilatkozást. (Helyeslés a baloldalon.) Szabad-e ilyet cselekedni? íme, előttem egy törvényjavaslat, amely pártoknak való kedvezésről beszél. Elképzelhetett-e az igen t. előadó ur például gróf Tisza István idejében ilyet, hogy egy törvényjavaslat indokolásában, vagy magában a törvényjavaslatban valaki arról beszéljen, hogy nem kedvezhetett amazoknak a pártoknak, csak emezeknek a pártoknak. Sem egyiknek, sem másiknak nem kedvezhet. A törvénynek pártokat nem szabad ismernie, nem szabad hogy a törvény valamely párt érdekeit szolgálja. Azt mondja továbbá az előadó ur: „Mégis számot vetett a választójogi bizottság a politikai eszélyesség bizonyos követelményeivel". Ez kedvemre való kifejezés! (Derültség halfelel.) Az, amit itt olvastam, a politikai eszéJyességgel a legteljesebb mértékben szembenáll. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ismétlem, a polgári társadalomra nézve végzetes az a játék, amelyet elkezdtek, és nem egyebet jelent, mint az osztályharc proklamálást felülről. (Upy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Ezt mondta tegnap Kassay képviselő ur és nemcsak a képviselő ur és én állapítjuk ezt meg. hanem olybá vette a munkásság is, mert azt követő nap, amikor a mini sterelnök ur ilyen irányban nyilatkozott, nyomban megjelent a Népszava hasábjain egy vezércikk „Az osztályharc publikálása felülről" címen. Igazuk van nekik, teljesen ós tökéletesen. Mi azonban semmiféle osztályuralmi törekvésnek nem adjuk oda magunkat; nem adjuk oda magánkat annak az osztályuralmi törekvésnek, amelyet az előadó ur említ, hogy az ő osztálya számára kívánja fenntartani a politikai hatalmat (Puky Endre elő' | adó: A polgári társadalom számára!), és nem adjuk oda magunkat a szociáldemokraták osztályuralmi törekvéseinek sem, hanem csak azt ismételjük, hogy állampolgár és állampolgár között különbséget nem tehetünk (Szabó Sándor: Ez álokoskodás!). s hogy a nemzet szabad akarata nyilatkozzék meg tiszta választások utján abban a tekintetben, hogy a politikai hatalom Magyarországon kit illet meg. ÍSaafoó Sándor: Tessék megpróbálni őket elvtársnak szólítani!) Azt a megállapítást, hogy a munkásság többségben volna a polgárság felett, egyszerien tagadom, ez egyszerűen nem igaz. CEhMn Fálmán: Majd meglátjuk!) De koncedálom, hogy ez attól függ, miként definiáljuk a polgárt és a munkást. Mi — ismétlem — azt mondjuk: a munkás nem áll szemben a polgárral. (Ssabó Sándor: A munkás nem polgár? Összevissza beszél!) Az önök felfogása szerint a polgári társadalom szemben áll a szociáldemokrata párttal. Jól tudom, hogy ezt akarták mondani. De akkor mondják ki nyíltan — bár nem ide való —, de ne keverjenek bele fbbe minket is. (Puky Endre előadó: A pelgári társadalomban benne van a munkásság is! Nem politikai pártokról van szó!) Beismerte a ministerelnök iir, hogy az intelligencia nem foglalkozott eléggé a néppel. Igaz, mi is észleltük és a forradalom egyik okának tartjuk azt, hogy az intelligencia nem foglalkozott a néppel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt, hogy a forradalomban hitvány, rongy és semmirekellő emberek kerültek olyan pozícióba, amelyekbe nem voltak valók, megint csak annak a rovására irjuk, hogy az intelligencia nem foglalkozott a néppel és rojkor a forradalom kitört, akkor a pozíciókba nem az intelligencia került — annak csak egy kis hányada —, hanem olyan emberek kerültek a noziciókba, akik ÍBaross János: Nem odavalók!) nem odavalók voltak. Kérdem most is, vájjon foglalkozik-e az intelligencia a néppel. Azt gondolja a t. többség, hogyha önök vasárnap lerándulnak a gyorsvonattal Karcagra és ott nyilatkoznak különféle módon, ki-ki a maga gusztusa szerint - - a ministerelnök ur a maga szokása szerint rögeszmének nevezte a demokráciát, és az Úristent mint kontárt felvonultatva, Dinien Ödön pedig végigrágalmazva az ellenzéket — ez foglalkozás a néppel? Azt gondolják, ez azt jelenti, hogy az intelligencia azon a napon elvegyült a nép között? Azt gondolják, hogy felvilágosító előadásokat tartottak ott? Nagyon tévednek. Karcag népe azokból a visszhangokból, amelyeket az önök megníálatkozásai okoztak, tiszta képet fog alkotni magának és kellő értékére fogja leszállítani az ott elhangzott nyilatkozatokat. De nem megyek Karcagra. Elég ha csak a magam vármegyéiét nézem, ahol azt látom, hogy az intelligencia ugyanabban a hibában szenved, mint amelyben szenvedett régen, hegy megint nem uri dolog a paraszttal szóba állni, hogy megint kezdenek pofozkodni olyanok, akik a háború előtt is pofozkodtak, hegy megint kezdenek gorombáskodni olyan esetekben, amikor arra abszolúte nincs ok és jog. Kizárólag a magam tapasztalatai ala-nján