Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

130 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925, évi május hó 23-án, szombaton. magúik irják, hogy töroegkivánság, és hogy önként érthető. Azután azt mondja az előadó ur: „kétségtelennek tartjuk, hogy társadalmi viszonyaink és állami rendünk sok megrázkódtatástól mentesek maradtak volna, ha időnként teszünk egy-egy megfontolt lépést a választójog kiterjesztése felé. (Baross János: Akkor nem lett volna forradalom! — Puky Endre előadó: Ezt ne tessék ennek a régimének számlájára irni! Ez a múlt évtizedek mulasztása képviselő ur! — Dénes István: De önök folytatják, mert most is 800.000 embert fosztanak meg jogaiktól! - Zaj.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Szilágyi Lajos: Hol van a t. előadó urnák és a többségnek a lelkiismerete? Ha az elmúlt esztendőkben ezeket a tapasztalatokat vonták le a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, akkor hogyan tehetnek egy lépést nem előre, hanem sok lépést hátrafelé, mert hiszen ez a törvényjavaslat visszaesést, retrográd irányt jelent, homlokegyenest ellenkező tehát azzal, amit a t. előadó ur itt mondott. És ha megrázkódtatásról beszél a t. előadó ur és azt mondja, hogy sok megrázkódtatástól szabadultunk volna, akkor, ugy látszik, egy kicsit megosztja a forradalmi felelősséget a multat illetőleg azokkal, akik a forradalomban tevékeny részt vettek és akik a forradalmat okozták. A t. előadó ur a forradalom okozóiról beszélt burkoltan ebben a szóban, miközben beállítja önmagát, pártját és kormányát azok közé, akik ugy látszik, ujabb megrázkódtatásoknak akarják kitenni az országot. (Kiss Menyhért: Csinálják a forradalmat! —Puky Endre előadó: Ezzel nem csináljuk! -Dénes István: Ezzel nem. hanem ennek következményeivel!) Ha ez igy van, akkor ne méltóztassanak szemüket forgatni és bennünket, akik szövetkezve vagyunk itt a baloldalon, azzal vádolni, hogy mi valami megrázkódtatást készítünk elő. Megrázkódtatást saját bevallása szerint az igen t. előadó ur és pártja készit elő azzal, hogy a saját maga által tanultakat és tapasztaltakat nem értékesiti, hanem épen ellenkezőleg cselekszik. (Ugy van! bal felől.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy r a közjogok terén elkerülhetetlenül szükséges az egyenlősítés. Hát mi más ez, mint demokrácia? És erre mondja az önök vezére, a kormányelnök ur, hogy rögeszme. Hiszen akkor a ministerelnök ur és az előadó ur nézete között ég és föld a távolság; akkor a rninisterelnök ur indirekt rögeszmével vádolja meg az előadó urat; akkor az előadó ur egy rögeszmében szenved, amikor egyenlősíteni akarja az embereket a közjogok terén. Azt mondja a bizottság jelentése, hogy növeli a választójog jelentőségét az a körülmény, hogy a világháború után a férfilakosság államf

entarte jelentőségének tudatára ébredt. Itt van megint szemforgatás, a farizeuskodás, amikor euiliti a világháborút, azt, hogy a világháború alatt államfentartó jelentőségének tudatára ébredt a férfilakosság és ha ezzel szemben végigolvassuk a törvényjavaslatot, nem találjuk nyomát annak, hogy a világháborúban résztvett férfilakosság különleges elbánásban részesült volna. Azt mondja az előadó ur: „világszerte megnyilvánuló demokratikus eszmeáraimlatok átalakító hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat," Akkor miért Veszi tőlem és általában a baloldaltól rossz néven a többség, hogy mi sem tudjuk magunkat kivonni a világszerte megnyilvánuló demokratikus eszmeáramlatok átalakitó hatása alól. Mi ezt nagyon komolyan fogjuk fel és nem vesszük be egy előadói jelentésbe csupán szenikitörlésnek, hanem a lehető legkomolyabban vesszük és minden egyes ténykedésünkben ebből az álláspontból indulunk ki. Amennyire nem őszinte mindez, amit itt felemlitettem, amennyire nemi vonja le a konzekvenciát a nemzetgyűlés többsége abból, amit itt, mint tanokat hirdet az előadó ur, amelyeket természetszerűleg mi is osztunk, épen olyan volt Bethlen, István ministerelnök urnák egynéhány nyilatkozata is. A miinisterelnök ur két napon keresztül fejtegette a választójogi bizottságban a választójog historikumát. Itt még nem nyilatkozott, valószínűleg csak utólag fog, kénytelen vagyok tehát azzal foglalkozni, amit e téren eddig mondott. A választójognak Magyarország területén való fejlődésével, historikumával abszolúte nem akarok foglalkozni. Egészen máskép, sokkal gyakorlatiasabban gondolkozom, semhogy azon kezdenék vitatkozni, hogy Tisza István elegendő nagy lépést tett-e 1913-ban, vag?/ sem; vagy pedig azon kezdenék vitatkozni, hogy Vázsonyi 1918-ban a helyzet magaslatán állott-e. vagy sem, kompromisszumot kötött-e önmagával, vagy a munkapárttal, vagy Andrássy Gyulával, ezi abszolúte nem érdekel engem. Én csak csodálkoztam azon, hoery a választójogi bizottság ran TI >ája mindaddig, aniig Vázsonyi Vilmos is jelen volt az üléseken, egyedül és kizárólag abban merült ki. hogy bebizonyítsák Vázsonyinak azt. hogy ő sem volt különb a Deákné vásznánál, hogy ő is másképen gondolkozott, mikor minister volt. ő is féltette a nemzetet, mint félti Bethlen István és egyéb hasonló bizonyítási anyag körül forgott a vita állandóan» Mikor azután Vázsonyi megbetegedett és távoltartotta magát az ülésektől, akkor mintha elvágták volna e vita fonalát; szó se volt többé az 1918-as törvényalkotásról, mert már nem volt ott valaki, akit személyében lehetett volna: tamïadni, akire a következetlenséeet rá lehetett volna bizonyitani, vagy megkísérelni (Baross János: Alaptalanul!), hanem tényleg folyt tovább a munka az 1918-as törvényjavaslatok megemlítése nélkül. Én tehát nemi törődöm sem az 1913-as, sem az 1918-as törvényalkotások történetével, engem a ma érdekel. Érdekel az. hogyan jutottunk ide, ahol ma vagyunk. Mi érdekel tehát í Mindenesetre érdekel az 52 hónapos világháború, érdekel-utána a két forradalom, az is érdekel, utána pedig az a korszak, amelyet olyan hibásan keresztény nemzeti iránvu korszaknak neveznek és érdekel a ma. (Drozdy Győző: Amikor öten hallgatják az ellenzéki felszólalásokat, azok közül is három alszik! — Baross János: Ezért kel} a nyolcórás ülés!) Engem nem befolyásol az, hogy a túlsó oldalon mindössze négy képviselőtársam hallgat és a ^ ministerek felváltva tartózkodnak bent — s épen most volt egy ministerfelváltás — (Mayer János földmivelésügyi minister: Ministertanács van!), engem az sem befolyásol, hogy ministertanács van pont akkor, amikor itt választójogot tárgyalunk, mert tudom, hogy a ministertanácsot pénteken szokták megtartani, mivel azonban a t. minister urak tegnap hajókiránduláson voltak, tehát a ministertanácsot