Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

6 A nemzetgyűlés 409. ülése 1925, részvételt közjogi jogosítványnak tekintik (Dénes István: Rög-tön sejtettük!), mert amikor az állampolgár a választás aktusában nemcsak a maga, hanem mások, igy a közösség, tehát végeredményben az állam érdekeire is befolyást gyakorol, akkor ezt a jogot, ezt a köteleseéget csakis az összesség által reáruházottan, nem pedig a maga természetadta jogánál fogva gyakorolja. Ha pedig igy áll a dolog, akkor az állam egészen jogosan vonhatja meg azt a határvonalat, ameddig a választójog kiterjesztése terén elmehet. (Dénes István: A saját magánérdekében!) Akik nálunk az általános választójog szélsőséges kiterjesztéseért harcolnak, azt hangoztatják, hogy azért van szükség a választójog kiterjesztésére, mert a mai parlament osztály parlament. (Dénes István: Cáfolja meg, hogy nem az!) Én elismerem, hogy a magyar nemzetgyűlés abban a tekintetben, hogy benne a polgári pártok vannak túlsúlyban, a hazafias polgári pártoknak osztályparlamentje. De vájjon az a szélsőséges párt — ez alatt a szociáldemokratákat értem, akik a választójognak a legszélesebb rétegekre való kiterjesztéséért harcolnak — nem akarja-e, hogy a parlamentben a muhkáselem legyen túlsúlyban, hogy ilymódon megteremtsék a munkásság osztályparlamentjétl Az általános, egyenlő és titkos választói jog amellett, hogy az osztályparlamentek kialakulása ellen védelmet nem nvujt, nagyon könnyen meghamisítja a parlamentben az ország termelő osztályainak egymáshoz való természetes arányát, mint ahogy ezt egy alkalommal az általános, egyenlő és titkos választójog hazájában, Franciaországban Charles Benoist igen találóan kimutatta, hogy t. i. a francia parlamentben a lakosság számarányához képest 225 földmiveléssel foglalkozó képviselőnek kellett volna ülni és csak 38-at választottak meg és ezzel szemben 13 szabadfoglalkozású képviselő helyett 296 jutott mandátumhoz. (Dénes István: És nálunk hogyan állunk a nagybirtokosok és földmunkások arányszáma tekintetében a parlamentben!) Nem néztem meg. (Dénes István: Tessék ezt is felhozni!) Majd a képviselő ur felhozhatja. A választójog kiterjesztésére törekvők szeretnek hivatkozni arra, hogy a külföldi államok jóval messzebb mentek el a jogkiterjesztés terén, mint ameddig a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elmenni szándékozik és épen azért igyekeznek bennünket meggyőzni arról, hogy mi is siessünk ebben a tekintetben a külföldi példákat utánozni. Nem tudom, micsoda után ózni val ót találnak ezekben a külföldi példákban, amikor ezek a példák sokszor valósággal megcsúfolják a demokratikus jogkiteírjesztés alapelveit. Pl. micsoda általános választójog, micsoda demokratikus jogkiterjesztés az, amely mellett a francia, gyarmatoknak több mint 40 milliós lakossága, tudtommal csak 10 képviselőt küldhet a francia képviselőházba, abba a képviselőházba, amely körülbelül 600 tagot számlál! Vagy minő általános választójog az, amely az Eszakamerikai Egyesült Államokban a négerek választójogát csak papiroson ismeri el, de a gyakorlatban nem valósitia meg soha. (Kiss Menyhért: Gyarmatosainkat mi is kihagyjuk szívesen!) A választójog, szerintem, nem olyan kérdés, amelynél elsősorban azt kellene néznünk, hogy a választójog milyen szabályozása felé hajlik a külföld, hanem elsősorban azt kell néznünk, hogy a választójog milyen terjedelme és milyen rendszere felel meg a magyar nemzet jól felévi május hó 14-én, csütörtökön. fogott érdekeinek és a történelmi fejlődés követelményeinek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha az első szempontból indulunk ki, lehetetlen elsiklani azok felett a sajnálatos események felett, amelyek Magyarországot nemrégiben a forradalmak örvényébe sodorva, csaknem végpusztulással fenyegették. Ezzel kapcsolatosan azonban meg kell állapítanunk, hogy ezeket a forradalmakat nem az ált. választójog hiánya okozta, hanem a háború borzalmai és egyes lelketlen izgatók demagógiája által felzaklatott tömeg szertelensége (Kiss Menyhért: A rossz kormányzat!), amelynél a politikai hatalomra való törekvés csak eszköz volt a gazdasági kérdések radikális megoldására és az osztályuralom biztositására. Ez a tömeg- még ma is itt van az országban, sőt az izgatók is nagyrészt még ma is itt vannak; ilyen körülmények között én, aki görcsösen ragaszkodom a nemzeti ideálokhoz, nem mernék belemenni egy olyan megoldásba, amely a forradalmak után öt esztendővel nagyobb mértékben terjesztené ki a választójogot, mint ahogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattervezi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig a történelmi fejlődést vesszük figyelembe, igazán felesleges és indokolatlan azt a hullámzó vonalat kÖA^etnünk, amely a legutóbbi választójogi törvényeket és a legutóbbi választójogi rendeleteket a jogkiterjesztós és a jogmegvonás tekintetében egymáshoz viszonyítva jellemzi, mert hiszen ilyen hullámzások külföldön is elegendő példát találunk, hanem nézzük "Csupán azt, hogy 1848-tól, tehát a demokratikus jogkifejlődés korától kezdve, milyen utat tettünk meg a választójog kiterjesztés tekintetében. (Bárczy István: Mennyit mentünk vissza*?) Azt hiszem, hogy egyetlenegy elfogulatlan ember sem mondhatja, hogy ez alatt a 77 esztendő alatt elzárkóztunk a demokratikus >jogkiterjeszítés elől, amikor csonka Magyarországhoz viszonyítva az 1848 előtti körülbelül 80.000 nemesi választó helyett ma 2,300.000 magyar állampolgárra akarjuk a választójogot kiterjeszteni. (Kiss Menyhért: Akkor a lakosság száma is alajsony volt! —- Rassay Károly: Az nem voll népképviselet ! ) Az általános választójoggal kapcsolatosan bátor leszek még egy szempontot kidomboritani és ez az általános választójognak a parlamentáris kormányrendszerekhezí való viszonya. Jól tudjuk, hogy a parlamentáris kormányrendszer sajátsága az, hogy a képviselőház nemcsak törvényeket alkot, hanem az ország kormányzatára és a közigazgatására is befolyást gyakorol a ministerek felelősségre vonása által. Az ilyen államokban a választójog túlságos kiterjesztése azzal a veszéllyel járhat, hogy a nép széles, talán tudatlan rétege a képviselőházra s ezen keresztül a kormányzatra és a végrehajtásra olyan nagy befolyást gyakorolhat, amely esetleg a hitélet, a fennálló társadalmi rend és a magántulaldon felforgatására vezet. (Cserti József: Katonának, adófizetőnek jó, de szavazati jogot ne adjunk neki!) Máskép áll a helyzet az olvan államokban, amilyenek ni. a Németbirodalom, vagy az északamerikai Egyesült Államok, amelyek alkotmányos államok ugyan, de nem a parlamentáris rendszert fogadták el, amelyekben a képviselőház csupán törvényekét alkot, de a kormányzatra, és a végrehajtásra befolyással nem lehet. Ezekben az államokban a választójognak a nép széles rétegeire való kiterjesztése nem