Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 7 jár nagyobb veszéllyel, mint ahogy nem jár nagyobb veszéllyel Angliára sem, pedig ez parlamentáris állam, mert ott a közigazgatás túlnyomó részét a kormánytól teljesen független önkormányzati közegek végzik. De nálunk, ahol parlamentáris rendszer mellett a közigazgatás teendőit a kormánytól szoros függési viszonyban álló közegek teljesitik, a választójog szélsőséges kiterjesztésével ugy járhatnánk, mint ahogy Sybel történész mondja, hogy az általános és egyenlő választójog érvényesítése minden parlamentáris kormányzás végének a kezdetét jelenti. Habár a választójog, illetőleg az ennek folyományát képező választás nem öncél, hanem csak eszköz arra, hogy olyan törvényhozó testületet nyerjünk, amelyik a nemzet egyetemes akaratának hü kifejezője: mindazonáltal a méltányosság, az egyöntetűség és az osztó igazság szempontjából arra kell törekednünk, hogy a választójognak lehetőleg egyenlők legyenek az alapfeltételei. Ez azonban nemzeti államban is csak egységes kultúra mellett lehetséges, de valósitható meg például minálunk, ahol az ország lakosságának kultúrája nagy eltéréseket mutat, mert hiszen sem az egyeseknek, sem az összességének nem áll érdekében az, hogy sorsát olyanok intézzék, akik arra képességgel nem birnak. De ha ki is tudnók kiküszöbölni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatból azt az egyenlőtlenséget, amely a választójog gyakorlásának alapfeltételét képező korhatár és műveltségi fok különböző megállapításából származik, ezzel még a választójog egvenlőségének nem tennénk eleget, mert a választójog- egyenlősés'éről — szerintem — csak akkor lehetne beszélni, ha az egyesek által leadott szavazatok értéke egyenlő lenne abban az értelemben, amint az a választás aktusában megnyilvánul- Nem lehet beszélni egyenlő értékű szavazatokról akkor, ha azok olvan körülmények között adatnak le, hogy például az egyik választókerületben kétszerannyi szavazó választ egy képviselőt, a másik kerületben pedig csak félszerann

vi. A magam részéről abban látom ami választójogunk egyenlőtlenségét, hogy a mi választókerületeink választóinak a száma nagyon eltérő egymástól. így például a törvényjavaslat indokolásához csatolt statisztikai adataiból az tűnik ki, hogy Budapest és környékét kivéve, 72 olyan választókerületünk van. ahol a választók száma meghaladja a tízezret s ezzel szemben 33 olvan kerület van, ahol a választók száma az 5000-et sem éri el, sőt olvan választókerület is van, amelyben 730 választó énngy egv képviselőt választ, mint e^v másik kerületben, 15862 választó, amelv esetben a 730 szavazóval rendelkező kerül étben leadott szavazatok értéke több mint husszoíosa a 15862 szavazóval rendelkező kerületben leadott szavazatok értékének. Tehát ebben az esetben, ebben a, kis kerületben egy-egy állampolgárnak hússzor akkora befolyása van az ország ügyeinek intézésére, mint az emiitett nagy választókerületben élő polgártársainknak. Jól tudom, hoigv ezeket a kirívó eltéréseket részben a trianoni határvonal idézte elő s épen azért csak elméletileg foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert bízom abban, hogv a kormány a törvényjavaslat 12. §-ában foglalt ígéretéhez híven a választókerületeket rövid időn belül ki fogja kére-, kiteni. T. Nemzetgyűlés! Mintán az általam feltett kérdések közül két kérdéssel kapcsolatban már elmondtam szerény véleményemet, rátérek a harmadik kérdésre, és pedig* arra, hogy a választónog a többségi, vagy pedi'g a kisebbség aranyos képviselete utján gyakoroltass ék-e. Ugy a külföldi, mint a magyar közjogi irodalomban régóta folyik a vita a felett, hp^v a kétféle rendszer közül melyik felel meg jobban a demokratikus választójog- követelményének. Be kell vallani, hogy a kérdés akként dőlt el, hogy mindenütt arra törekedtek, hogy a kisebbség is arányos képviselethez jusson a parlamentekben. A többségi rendszer ellenségei azt vitatják, hogy a többségi rendszer mellett a törvényhozó testület nem tükrözi

1 vissza az ország igazi közhangulatát, pedig szerintük csak az a választójog közelitenó meg a tökéletességet, amelyik ezt a célt leginkább meg-közelitené. Griger Miklós t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédében Mirabeau nyomán odáig megy ezen a téren, hogy szerinte a törvényhozásnak mindig kisebbitett alakját kell mutatni' az ország véleményének, vágyának, kívánságának, törekvéseinek épugy, mint ahogy a térkép feltünteti a hegyeket, a völgyeket, a folyókat, erdőket, sikságokat. Ennek a tiilhajtott felfogásnak azonban, ellene mond a törvényhozás nehéz és fontos feladata, mely megköveteli azt. hogy az ország sorsát olyanok intézzék, akik az ország lakossága között a legértelmesebbek, a legkomolyabbak, a legjellemesebbek és a legfüggetlenebbek. mert csak ebben az esetben felelhet meg a törvényhozás ig'azi hivatásának, nem pedig akkor, ha esetleg az osztályparlament szinterére süllyed. (Dénes István: Csak az a kérdés, milyen szellemben képviselik, aztán képviselhetik! — Csontos Imre: Ugyanolyan szellemben talán más is, mint maga! — Dénes István: Mert a nagybirtokosok is mind igen értelmes emberek! — Zaj bal felöl. — Elnök csenget.) Az arányos képviselet harcosai nagyon sok gyakorlati példát hoznak fel a többségi rendszer tökéletlenségének igazolására. Ezek a példák kétségtelenül a kisebbség arányos képviselete felé billentik a mérleg serpenyőjét, habár ezen a téren is a legnagyobb tökéletlenségekkel és a legnagyobb tapogatódzásokkal találkozunk mindazokban az országokban, amelyekben a kisebbség arányos képviselete szerint történik a képviselők választása. Ezekből a próbálkozásokból, ezekből a kísérletezésekből azonban levonhatunk egy tanulságot, hogy a kisebbség arányos képviseletét csak abban az esetben lehetne tökéletesiteni, ha egy egész ország egy választókerületet alkothatna, mert csak ebben az esetbeni számithatnának az egyes pártok arra, hogy erőik nem fognak szétforgácsolódni. (Rassay Károly: Ebbe is belemegyünk!) De olyan országban, mint a minő a mienk, ahol az ország területe számos választókerületre van felhasogatva, meg kell elégednünk a kisebbség arányos képviseletének azzal a mérvével, amelyet a nagyobb városokban, valamint a Huszár-Ernszt-féle javaslat szerint az egész országban a törvényjavaslat megvalósítani akar. fRassay Károly: Ezért fogadtuk el, hogy ahol két képviselőt választanak, ott is lajstromos a szavazás!) Meg kell elégednünk a kisebbség arányos (képviseletének ezzel a mérvével azért is, mert ha az egész ország egy választókerületet alkothatna, akkor a képviselők jelölésénél és a szavazásnál fordulnának elő szinte kiküszöbölhetetlen komplii kációk és a választópolgárok és a törvényhozó testület tagjai között megszakadoznának azok a kapcsolatok, amelyek a jelenlegi rendszer mellett femiállanak. (Barla-Szabó József: Ez ! a legfontosabb! Kinevezett képviselők lennének!)