Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

112 A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. felől.), mert akkor a rideg tények és számok állanak velem szemben. (Zaj half elől. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Vázsonyi javaslatában hasonló statisztika volt! Ez csak műharag!) Mert, t. Nemzetgyűlés, ne ámitsuk magunkat a statisztika játékával. El kell fogadnunk azt a tényt, nemcsak Magyarországra, hanem az egész világra, az egész világ struktúrájára nézve, hogy a vagyontalan tömegek, amelyek csak munkaerejükkel rendelkeznek: mindenütt elsöprő, óriási tömegekben vannak azokkal szemben, akik önálló vagyoni exiszteneiáknak tekintendők. Németországban Sonibart „Szocializmus és szociális mozgalom" című művében megpróbálta felállitani ezt a tagozódást és arra az eredményre jutott, hogy az úgynevezett munkás népréteg, amelynek fogalma összeesik azzal a kategóriával, amelyet az igen t. ministerelnök ur jelölt meg, kétharmadot meghaladó lényeges többségben van a polgárság fogalmával szemben. hazafias alapon áll, ha kellő kulturfokon áll, ezt a feladatot. — t. i. a kormányzást — teljesitheti. Magyarországon azonban a munkásság évtizedes agitáció folytán, mely a marxizmus jegyében folyt le, a nemzeti ideáloktól teljesen elidegenedett". (Dénes István: Ez a legnagyobb tévedés! — Zaj half elől. — Halljuk! Halljuk!) „A mezőgazdasági proletariátus pedig annyira a helyi érdeket látja csak és aránylag oly alacsony fokán áll a kultúrának, hogy nem képes felismerni a valódi nemzeti érdeket". (Zaj balfelől. — Drozdy Győző: Tisztában vannak azok a helyzettel! — Dénes István: Látta Galíciát és a Kárpátokat £IZ cl földmunkástömeg! — Elnök csenget.) Ez már világosabb, érthetőbb beállítás. Eszerint tehát a polgársággal szemben álló munkásság, nem a gazdasági értelemben vett munkástömegeik, hanem politikai értelemben véve, a szociáldemokrata párt kebelében a marxizmus alapján megszervezett munkástömegek és a mezőgazdasági proletariátus az, amelynek megszervezésétől fél az igen t. ministerelnök ur, mégpedig marxista, szocialista alapon való megszervezésétől. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy ez a beállitás sem állja meg teljesen a kritikát. Mert mi történik itt? Az igen t. ministerelnök ur egy gesztussal, egy mozdulattal a munkások több kategóriáját, de ezek között elsősorban mint legjelentékenyebbet, a 400.000 főt reprezentáló földmunkásságot, egyszerűen áttolja azok közé a csoportok közé, amely már a priori, a polgári érdekekkel ellentétes érdekeket képviselnek. (Igaz! Ugy van! half elől.) Nekünk erre az útra nem szabad tévednünk. Szinte érthetetlen előttem, hogy az állami kormányzat magaslatáról, felülről miképen lehetséges ilyen harcot provokálni (Ugy van! bálfelöl.), miképen lehetséges ilyen megállapítást tenni ahelyett, hogy a kormányzat minden egyes alkalmat megragadna H minden egyes alkalommal kidomborítaná, hogy a mezőgazdasági proletariátusnak — politikai értelemben mondom — a polgárság oldalán van a helye és mindenütt szervezkedhetik, csak egy helyütt nem, a marxi alapon megszervezett szociáldfmokrata párt kebelében. (Griger Miklós: Más alapon sem lehet!) Hogy miért, t. Nemzetgyűlés? Erve könnyű feladat a felelet, hiszen a földmunkásság az a terrénum, amellyel szemben a szociáldemokrata marxista szervezkedés az egész világon tehetetlennek bizonyult. (Ugy van! half elől. — Gr. Bethlen István mmisterelnök: Tévedés!) Nem tud másképen közeledni ehhez a munkásréteghez,, csak ugy, ha elvi programját háttérbe szorítja, ha elvi programját elhallgatja, megtagadja. (Drozdy Győző: És földosztást hirdet, holott az eredeti szociáldemokrata program ezt nem hirdeti! — Gr„ Bethlen István ministerelnök: Én nem hirdetem a földosztást, Drozdy képviselő ur hirdeti! — Drozdy Győző: Én igenis hirdetek annyit, amennyit a törvény előír, de többet nem hirdettem soha!) Ennek a tehetetlenségnek megvan a maga természetes magyarázata. (Rakovszky István: Nagyatádi is többet hirdetett, pedig ő kollegája volt! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ő csak a törvényt hirdette!) Ennek a tehetetlenségnek megvannak a maga természetes etikai és gazdasági oikai, magyarázata. Különösen megvan nálunk, mert nálunk a szociáldemokrata párt még nem tudott kibontakozni a marxizmusnak abból a biblikus felfogásából, amely nem áll meg a gazdasági teóriák határánál, hanem azon túl lép, bemegy a családba, vallásba, lelkiismeDe nem is kell külföldre mennem, itt van a statisztikai táblázat, amelyet méltóztattak idecsatolni, amely ugyanezt az eredményt produkálja; mert az igen t. statisztikus urak, akik kihozták a végső eredményt, a gazdasági és erdészeti tisztviselőket, a bányászat, ipar és forgalom keretében alkalmazott tisztviselőket, a közszolgálati alkalmazottakat, az önálló tisztviselőket, dijnokokat, sőt még az ismeretlen foglalkozású és foglalkozásnélküli egyéneket is mind odacsapták a polgár kategóriájához és igy hozták ki a polgárság ós munkásság arányszámánál a felállított teória alapjául szolgáló szükséges statisztikai eredményt. T. Nemzetgyűlés! Végre is nem csukhatjuk be a szemünket. Vájjon azt hiszik önök, hogy a bányászat, forgalom, ipar, mezőgazdaság, sőt az állami szolgálatban alkalmazott tisztviselők is mind a polgári társadalom alapjai? Nem is beszélek arról az elméleti lehetetlenségről, hogy ugyanolyan megkülönböztetés alapján, amilyennek alapján a mezőgazdasági cselédet, a házi cselédet odalökték a munkás fogalma alá, ezeket kiveszik és a polgári kategóriához helyezik. A való életre hivatkozva, kérdeznem kell: nem

1 gondolják-e önök, hogy ezek között az alkalmazottak között a szervezett munkásság mozgalmának sokkal több támogatója található, mint amennyi pl. a földmű níkásság köréből megszerezhető? (Drozdy Győző: Tökéletesen ig*az!) Ha tehát rnegállana a polgárság és munkásság arányszámára vonatkozólag felállított teória, akkor az egész világon mindenütt az ugyanazon igazság erejénél fogva a polgárságot elnyomó munkáskormányzatoknak kellene alakulniok, mert ez nem speciális magyar jelenség, hanem az egész világon jelentkező tünet. És mégis, mit látunk ezzel szemben, t. Nemzetgyűlés? Azt látjuk, hogy Angliában az általános titkos szavazat mellett a konzervatív párt győz és átveszi a kormányt. Németországban a legszélesebb általános titkos választójogra felépített népszavazás mellett Hindenburg bevonul az elnöki palotába. (Zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: Az is műharag volt? — Dénes István: Ott nincsenek sajátos hazai viszonyok! — Zaj. — Elnök csenget.) Fel kell tehát tételezni, hogy ennél a teóriánál az elhangzott beszédek ellenére is a munkás és polgár fogalmának értelmezése valamely más alapon keresendő. Erre nyújt nakem támpontot a ministerelnök ur beszédének egy másik része. Amikor a ministei*elnök ur a munkásság uralmáról szólt, az ebben rejlő veszélyt ekként indokolta (olvassa): „Ha a munkásság