Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-413
A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. réti kérdésbe. Ha tehát azt mondja a ministerelnök ur — és ezt hallottam más képviselőtársaimtól is —, hogy Németországban a centrumpárt hozzá tud jutni a tömegekhez, ennek az a magyarázata, hogy a marxizmusnak épen ezeket a sebezhető pontjait használja ki, és ennek helyébe nacionalista alapon, de egyúttal egyenes, őszinte, hátsó gondolatok nélküli becsületes, szociális és demokratikus alapon közeledik ezekhez a tömegekhez. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Szilágyi Lajos: így kell harcolni a szociáldemokraták ellen! — Rubinek István: De nem ugy, hogy egyesülnek, koalícióba lépnek vele! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ezen az etikai akadályon túlmenőleg van egy nagy gazdasági akadály is, amely — ha a polgári kormányzat éber és óvatos — lehetetlenné teszi, hogy a szociáldemokrácia, a marxista alapon való szociáldemokrata szervezkedés megkaparinthassa ezeket a tömegeket. Ez a nagy gazdasági kérdés a magántulajdon. (Ugy van! bál felől.) A földmunkásság lelkében a magántulajdon erősebben él — igaz, hogy csak vágy, remény formájában —, mintsem hogy azt el lehessen söpörni és helyébe a szociáldemokrata utópisztikus programot lehessen tenni. (Zaj balfelöl.) Hogy vágyódik a föld után, a magántulajdon után, az igaz, de a kormánynak ezt nem perhorreszkálnia kell, hanem mint eszközt kell megfogni a túlzó radikális követelésekkel szemben. (Rubinek István: Azért kapnak földet!) Ha tehát bizonyos tekintetben elfogadom is a ministerelnök ur megállapítását, hogy a polgári társadalom szempontjából fokozott figyelemmel kell kisérni a mezőgazdasági munkásak tömegét, annál határozottabban utasítom el magamtól azt a gondolatot, hogy én ezt az óriási, értékes tömeget már ab ovo besorozzam azok közé, akik elhelyezkedésüknél, gondolkodásuknál, lelkiviláguknál fogva a polgári társadalomnak és a polgári társadalom ideológiájának ellenségei lennének. (Griger Miklós: Ezek töltik meg a templomokat! — Drozdy Győző: Ezért engem egy szolgabiró rendreutasított, mert azt mondtam, hogy ezek vannak többségben a templomokban! — Griger Miklós: A lövészárkokat is ezek töltötték be! — Zaj balfelől.) Megengedem, hogy előállhat egy helyzet, különösen a polgári kormányzatok mulasztásai, bűnei és nemtörődömsége következtében, amikor ezek a nagy munkástömegek saját érdekeik, saját lelki világuk feláldozásával vagy félreismerésével összekerülhetnek azokkal, akik elméleti alapjuknál fogva szemben állanak a oolgári t dalommal. Ennek a veszélynek lehetőségét én nem tagadom és szívesen keresem a megfelelő védekezést is ellene, ezt a védekezést azonban én nem egy bürokratikus, a haladástól irtózó és elzárkózó kormányzatban, nem a választójognak és a köziszabadsás-ioe-oknak korlátozásában, hanem megfordítva, abban a szabadelvű politikai irányban találom — és itt talán bizonyos tekintetben olyan térre lépek, amelyen magam fogok állani pár barátommal —, amelyet az igen t. minis+erelnök ur választójogi beszédében immár halálraítélt, abban a szabadelvű politikai irányzatban látom, amelynek egyetlen lehető kn*tmtánvzati formája az őszinte és fentartás nélküli demokrácia. (Ug*van! r a baloldalon.) És e mellett a kérdés mellett legyen szabad egy pillanatra megállnom. Bethlen igen t. minísterelnök ur választójogi beszédében a liberális politikának és liberális pártoknak igen * évi május hó 22-én, pénteken. 113 szomorú perspektívát rajzolt. Egyes külföldi jelenségekre utalva, azt mondotta at, ministerelnök ur, hogy az általános választójog behozatala a liberális pártok teljes megsemmisülését eredményezte külföldön és ezt eredményezi nálunk is. Utalt Angliára, Németországra, Franciaországra és felállította a jövőre azt a horoszkópot, hogy Magyarországon is a szélső irányzatok fognak kialakulni s a középen álló liberális pártoknak csak egy jövőjük lehet: vagy a jobb-, vagy a baloldali szélsőbb iránvokhoz való csatlakozás. Nem vonom kétséghe, hogy az igen ! t. ministerelnök urnák ez a megállapítása tartalmaz bizonyos látszólagos igazságokat, azonban én azt hiszem, hogy az igen t. ministerelnök ur itt ugyanabba a hibába esett, ugyanarra a térre csúszott, amelyet nekünk annyiszor a szemünkre vetett, vagyis az egyes nemzetek életében előálló jelenségeket, mint általános szabályt, applikálta az egész világra, többek között reánk is, anélkül, hogy vizsgálta és eldöntötte volna, hogy azok az okok. amelyek ott az eredmén3 7 eket létrehozták, nálunk is fennállanak-e. Mit jelent az a szó: liberalizmus? Talán a hazai, vagy a külföldi politikai történelem során e néven keletkezett pártokat, azoknak életét, munkáját, eredményeit, sikereit, bűneit, mulasztásait, elmúlásukat?' Hiszen ezek csupa efemer jelentőségű jelenségek! Mi köze ehhez annak a nagy felszabadító gondolatnak és mozgalomnak, amely a maga hatásában csak a kereszténység átalakitó gondolatával mérhető össze! Mi köze ehhez annak a nagy liberalizáló mozgalomnak, amely, mint hatalmas erő, megjelent a történelem színpadán, átalakította az egész világ szerkezetét s betöltötte minden zegét és zugát az állami és társadalmi életnek! És ha azt mondia az igen t. ministerelnök ur, hogy ez a liberális eszme immár betöltötte hivatását, hogy ez a liberális eszme és politika már halálra van Ítélve, akkor én ebből a nézőszögből — nem a kis nártok bűneiből, mulasztásaiból, történetéből, hanem ebből a történeti perspektívából — erre a megállapításra 'kérdéssel felelek: hiszi-e a ministerelnök ur, hogy ez a nagy liberalizáló moze*alom, ez a nagy politikai irányeszmje betöltötte a maga célkitűzéseit az egész vonalon? Mik voltak ezek a célkitűzések, ugy, amint a XIX. század során megvívták a maguk küzdelmeit és beírták magukat az emberiség történetébe. A liberalizmus az Isten kegyelméből való királysággal szemben hozta a népszuverenitás gondolatát. A liberalizmus a rendi szervezettel szemben követelte az állampolgári egyenlőséget; a liberalizmus az állami omnipotenciával szemben követelte az állampolgári szabadságot; a liberalizmus a gazdasági kötöttséggel szeméén küzdött a gazdasági felszabadulás érdekében; a liberalizmus az államvallással szemben harcolt és küzdött a lelkiismereti szabadságért, a felekezeti és vallási egyenjogúságért. Ezek azok az ideálok, amelyeket a liberalizmus magában foglal, amelyek megvívták a maguk sokszor véres küzdelmeit a konzervatív irányokkal szemben és amelyek úrrá lettek az összes kulturált nyugati államok életében. (Griger Miklós: A gazdasági liberalizmus tönkre tett minket, abból nem kérünk!) Hol van a gazdasági liberalizmus már a maga elveivel attól a bölesőbeli felfogástól, amely valamikor útra indította? Hiszen ha ez az elv nem volna alkotóképes, nem volna alkalmazkodó és nem telítődött volna meg azóta szociális iránnyal és tartalommal, nem érné meg, hogy beszéljünk róla. Gazdasági szabadság! Hát a gazdasági NAPLÓ XXXII. 1-8
