Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

A nemzetgyűlés 413, ülése 1925. a nyilt szavazást (olvassa): „Bizottságunk többsége ugy látja, hogy a titkos szavazás a polgári pártok rovására kedvez a túlhajtott fegyelem alatt tartott szélsőséges pártoknak. A polgárság létérdekeit veszélyeztethetnénk, ha a polgári pártok háttérbeszoritásához törvényes eszközöket nyújtanánk a háborús és forradalmi megrázkódtatások hatása alatt még mindig nyugtalanságra és túlzásokra hajlamos társadalmi rétegeknek." (Szilágyi Lajos: Mióta védi a törvény a pártokat? — Szabó Sándor: A polgári elemről van szó! — Szilágyi Lajos: Mi köze a törvénynek az osztályuralomhoz ? — Halász Móric: Halljuk! Kár elrontani egy ilyen beszédet! — Halljuk! Halljuk!) Ugyanaz a gondolat ez, amellyel minduntalan találkozunk a t. túloldal szónokainak, a bizottság előadójának és, az igen t. kormány tagjainak beszédeiben is. A nyilt szavazás hivei tehát eszerint nemzeti érdek szempontjából követelik a nyilt választást és a demagógia elleni fegyverként a nyilt szavazást jelölik meg. És még felállítják azt a tovább menő tételt, hogy a polgárság kisebbségben lévén Magyarországon a munkássággal szemben, az általános, titkos választójog végeredményben j Magyarországon a munkásság uralmát jelentené a polgárság felett. (Zaj balfelől.) Ez az argumentumuk. Ez tehát az a nagy veszély, amelynek elhárítására kell a nyilt szavazás, és ez az a fenyegető perspektíva, amely ellen orvoslást keresnek a hatalmon levők a választójogi matematikában. Brutálisan őszinte vallomás, amely bevilágít a mi egész állami életünkbe. Sohasem hallottam még ennél alkotmányjogilag végzetesebb, veszélyesebb, de megmondom őszintén: politikailag is szerencsétlenebb és alapjában véve igaztalanabb beállítást. (Ugy van! balfelől.) Mert mit jelent ez a teória elsősorban alkotmányjogi szempontból'? Jelenti az abszolutizmus nyilt bevallását. A mi alkotmányunk szerint minden hatalom forrása a nép szuverenitása. Ebből származtatja jogát ez a törvényhozó testület, csak ugy, mint az államfő. Hogyan állunk tehát az alkotmányjogi kérdésekkel, amikor jön egy őszinte vallomás, amely nem feszélyezi mag'át és őszintén, nyíltan megmondja, hogy a népakaraton kivül még egy hatalmat akar kreálni, amelynek feladata, hogy állami, nemzeti, társadalmi szempontból a megnyilatkozó népakaratot választójogi címekkel vagy matematikával már előre formálja, vagy esetleg korrigálja a nyilt szavazásban biztositott eszközökkel. így is lehet kormányozni, erre is van példa az elmúlt századok és évezredek történetében, sőt van példa a jelen időben is; ennek a kormányzásnak neve azonban nem parlamentarizmus, ennek a kormányzásnak a neve: diktatúra! (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Drozdy Győző: Szégyellik bevallani!) De akkor azt kell kérdeznem, hogy minek a látszatalkotmány, minek a parlamentarizmussal és demokráciával való kacérkodás

1

? Akkor becsületesebb és egyuttai értékesebb is az őszinte állásfoglalás, akkor sokkal helyesebb, ha minden felelősséget ráruházunk a kormány vállára azzal, hogy magának biztosított minden hatalmat (Drozdy Győző: Küldjenek ide egy uj Pabrieiust!); akkor romboljuk le az illúziókat, hogy a magyar politika a nyugati kulturállaniokéhoz hasonlóan elveknek és eszméknek alkotmányos fegyverekkel megvívott alkotmányos küzdelme; akkor tegyük úrrá a tényleges erőt vagy esetleg az erőszakot és ezzel legalizáljuk a forradalmat, évi május hó 22-én, pénteken. í 11 Nincs más konzekvencia. Ha letérünk a népakarat kizárólagosságának elvéről, akkor akarva, nem akarva, el kell fogadnunk az abszolutizmus elvét (Ugy van! balfelől.), amely lehet, hogy szükséges, lehet, hogy a nemzet érdekében való, de csak akkor lesz a nemzet érdekében való — amit én tagadok s amit elutasitok magamtól —, ha az nyilt, őszinte, becsületes és minden hatalmat és felelősséget egy kézben egyesit. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Rakovszky István: Be legalább becsületes!) Nézzük mármost politikailag ennek a kijelentésnek, ennek a hatalmi teóriának értékét. Azt hiszem, hogy amint alkotmányjogilag végzetes utakra ránt bennünket ez a teória, épen olyan szerencsétlen konzekvenciákhoz juttat el bennünket politikai téren is. Azt mondja ez az elmélet, hogy az általános, titkos választójog tönkreteszi a polgársá.g uralmát annál az egyszerü oknál fogva, hogy Magyarországon a munkásság többségben van a polgársággal szemben. (Szilágyi Lajos: Ez nem is igaz!) Ez szomorú megállapítás, amely ha igaz lenne, attól félek, nemcsak a jövőre adna jogcímet bizonyos törekvésekre, hanem még a múltra vonatkozólag is igazolna igen sok szomorú eseményt. (Drozdy Győző: Tökéletesen igaz! — Szakács Andor: Ezt még Kun Béla sem állitotta!) De igaz-e? Az a kérdés, hogy a ministerelnök ur, a bizottság jelentése és a t. túloldal szónokai mit értenek polgár és munkás fogalma alatt, milyen értelemben akarják ezeket a fogalmakat alkalmazni! Ha a t. túloldal és a t. ministerelnök ur az elméleti szocializmus terminológiájának megfelelően a polgár fogalma alatt a burzsoá fogalmát érti. aki a termelési eszközök birtokában van, aki önálló gazdasági exisztenciát jelent, s ezzel szembeállítja a munkást, akinek munkaerején kivül nincs más vagyoni eszköze exiszteneiája megalapításához (Drozdy Győző: Igen, ők igy képzelik!), akkor ez olyan veszedelmes teória, amellyel szemben állást kell foglalnunk és vétót kell mondanunk. (Dénes István: 0sztálypolitika ! ) Az igen t. ministerelnök urnák a választójogi bizottságban elmondott beszéde arra látszik mutatni, hogy ő ezt a kérdést igy értelmezi. Azt mondja (olvassa): „Ott azonban, ahol a proletarizált, a "teljesen vagyontalan tömegek képezik többségét a társadalomnak, mint Magyarországon, ott ezzel a kérdéssel igen óvatosan kell bánni." A választójogi törvényjavaslat melléklete azt mutatja, hogy Magyarországon az irni-olvasnitudó 24 éven felüli férfiak közül a. polgársághoz tartozik 956.000 és a munkássághoz 980.000 fő. Amint méltóztatnak látni, 24.000 a többség. (Szilágyi Lajos: Jaj, vége a polgárságnak!) Ez annyit jelent, hogy Magyarországon a polgárság kisebbségben van azokkal a tömegekkel szemben, amelyek úgyszólván semmi vagyonnal sem birnak. (Dénes István: Ezek a kóbor cigányok!) A munkás elnevezés alatt az igen t. ministerelnök ur az indokoláshoz csatolt statisztika, illetőleg annak végső megállapításai szerint azokat látszik érteni, s kik semmiféle vagyonnal vagy mondjuk, számbavehető vagyonnal nem rendelkeznek és igy exisztenciájuknak alapja kizárólag munkaei-ejük. Ezektől félti a polgári társadalmat. (Drozdy Győző: A dolgozóktól félti a heréket!) Ezen az utón végzetes eredményekre kell eljutni. Hova jutok, ha magamévá teszem a munkás fogalmának az igen t. ministerelnök ur beszédében adott értelmezését és ezt a gazdasági értelmezést átviszem a politikai küzdelmek vitatása terére? Akkor megrendelhetem a polgári társadalom fejfáját (Ugy van! Ugy van! bal-