Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-413
110 A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. kiyül, de az egyéb jogcímnek nem szűrők, hanem kapuk voltak (Igaz! Ugy van! balfelöl.), amelyeken bejöhettek azok, aki az előbbi jogcím hiányában nem juthattak választójoghoz. (Dabasi Halász Móric: Ez tévedés! — Rakovszky Iván belügymin ister: Tessék megnézni! — Dénes István: Világos dolog! Akkor mire való volna a kisegitő jogcím"! — Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Halljuk Rassayt!). Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ez volt a helyzet 1918-ban. A mai helyzetet jellemzi az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyben nincs szó az írni-olvasni tudásról, nincs szó átmeneti időről, ellenben fel van állítva benne a négy, illetőleg a hat elemi iskola követelménye. Ezzel a ténnyel 1,173.000 magyar állampolgár (Dénes István: Ez az abszurdum!), aki huszonnegyedik életévét betöltötte, irni-ol vásni tud, a választójog élvezetéből ki lesz rekesztve. (Dénes István: Ezek 90 százaléka magyar földmunkás!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásokról tartózkodni! (Dénes István: Direkt a földmunkásságot gyilkolják agyon ezzel a javaslattal!) Rassay Károly: így állunk a jogkiterjesztés kérdésével, s ezért nem tudok én Andrássy Gyula gróf t- képviselőtársam álláspontjában a magam részéről osztozkodni. (Dénes István: Itt tévedt Andrássy!) Én nem fenyegetőzöm forradalommal. Sajnos, a mi nemzetünk nem forradalmár nemzet. Századok és századok elnyomása és szolgasága megtörte a nép ellenálló erejét, (Dénes István: Gerinctelen nép!) En nem forradalommal fenyegetek, de felvetek egy kérdést. Azt hiszik, t. uraim, hogy lehetséges lesz nyugalom ebben a kérdésben — lia csak átmenetileg is —, amig 1,173.000 olyan választó lesz kizárva a választójogból, aki az irni-olvasni tudás révén bele tud kapcsolódni a szellemi életbe, át tudja vermi az elveket, az eszméket és át tudja venni az agitáeiót 1 ? (Dénes István: És aki vérét ontotta ezért az országért!) A másik, amit figyelembe kell venni, az, hogy egy ilyen országban, ahol olyan súlyos, olyan nyomasztó gazdasági viszonyok vannak — legyen meggyőződve róla —, nem lesz olyan törekvés, olyan felforgató törekvés sem, amely ne ennek az igazságtalanságnak sarkköve alapján próbálná meg a maga agitációját a széles néprétegek közé bevinni. (Ugy van! balfelöl. — Rubinek István: Lehet, de az izgatás lesz!) T. Nemzetgyűlés! A választójog mértékétől eltekintve, legyen szabad most már azt néznem, miképen vonta le ez a választójogi javaslat a fejlődés konzekvenciáit a választások tisztaságának biztosítása terén. Sajnos, a válasz itt még sokkal könnyebben megadható. A választójog a maga fejlődése során eljutott odáig, hogy a választás tisztaságának egyetlen garanciáját a titkos szavazásban találta meg. A fejlődésnek az egész világ-on elfogadott ezt az eredményét tagadja meg ez a javaslat. A titkos szavazás mellett felhozható argumentumokat teljes mértékben kimerítették Griger Miklós és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim. Én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Mert miről vitatkozzam? Talán vitába szálljak azzal a teóriával, amely azt mondja, hogy a magyar ember természete nem engedi meg a titkos szavazás behozását, elfelejtvén, hogy Bismarck már egy fél századdal ezelőtt ugyanezeket az argumentumokat mondotta. És azóta„ eltelt egy félszázad, a német nép gyakorolja a választójogát titkosan (Beck Lajos: Maga Bismarck csinálta meg!), és .. nem hiszem, ho.gy akadna valaki, aki azt, állítaná, hogy a német nép csodás karakterére valami deformáló hatással lett volna a titkos választás. Vagy talán vitatkozzam azokkal, akik a hagyományos magyar vitézségre alapítják a nyílt szavazás követelését,^ elfelejtvén, hogy a csatákban, a harctereken férfi áll férfivel szemben, a választói hadjáratban azonban csak a maga és családja exisztenciájáért remegő polgár áll szemben a szervezett állami hatalommal és annak minden terrorjával. (Zsirkay János: Ma már a harctéren is fedezéket ásnak!) Vagy talán vitatkozzam az erkölcsi felelősségnek soikat_ hangoztatott teóriájával, amelyről tudják Önök, tudom én is és tudjuk valamennyien, hogy nem erkölcsi felelősséget jelent, hanem exiszteiiciákat derékba törő materiális hátrányokat és retorziókat. Ezt a vitatkozást folytathatnám; igen sok érdekes területet találnék, de azt hiszem, az eredmény mindig- egy és ugyanaz lenne: az^ hogy a választás tisztaságát egyedül a titkos szavazás biztosítja. Én nem akarok most ezzel foglalkozni; mit érveljek azzal a tetszetős beállítással szemben, hogy a választójog közjog, amelyet nyíltan kell gyakorolni, amikor ezzel szemben látjuk, hogy Magyarországon is, már háromnegyed évszázad óta, minden közjogot, ezt az egyet kivéve, titkosan gyakorolnak: a törvényhatósági választásoknál, az érdekképviseletek választásánál és mindenütt, ahol őszinte megnyilatkozását akarják a népakaratnak. Vagy hogyan argumentáljak a titkos szavazás ellen, amikor azokban a legnagyobb döntő kérdésekben, amelyek az állami hovátartozandóság kérdését illetik, mint pl. Sopron esetében, a mi legfőbb követelésünk épen az volt, hogy titkos szavazás legyen, amelyben őszintén nyilvánulhat meg a nép akarata. (Zaj.) Ez egyike azoknak a furcsa helyzeteknek, amelyeket a politika előidéz. Abban a kérdésben, hogy hová tartozzék, milyen állam jogara alá helyezze magát, titkosan szavazhat a nép, de hogy milyen kormányzatot követel a maga részére, ebben a tekintetben közjogi szempontból, a magyar vitézség szempontjából, a mag'yar ember természetéré és az erkölcsi felelősségre alapított argumentumok alapján nyíltan kell állást foglalnia. De minek folytassam! Vannak olyan igazságok, amelyekkel szemben, vagy amelyek mellett argumentálni egy bizonyos határon túl nem az eszmék tisztázását, hanem épen megfordítva, az eszmék elhomályositását jelenti. Előttem ezt a kérdést két szempont dönti el. Az egyik az, hogy az egész világ erre az álláspontra helyezkedett, s csak egyetlenegy kivétel van, amelyet Ugrón Gábor és gróf Apponyi Albert t. barátaim itt emiitettek, t. i. hogy az orosz szovjetország az egyedüli kivétel, de azt hiszem, ha valaha állt, hogy a kivétel erősiti a szabályt, akkor a jelen esetben áll ez. És én akármennyire értékelem is a t. túloldal argumentálását, engedjék még, hogy ezekkel az érvekkel szemben a bizonyításnak arra a klaszszikus szabályára hivatkozzam, amely azt mondja: securus judicat orbis terrarum, — az egész világ biztosan itél. Ebben a kérdésben pedig az egész világ döntött. A másik szempont, amely megszünteti problémának lenni előttem ezt a kérdést, az az argumentálás, amelyet a nyílt szavazás mellett a bizottsági jelentés, de már ezt megelőzőleg a ministerelnök ur beszéde is tartalmazott. A bizottság jelentése a következőképen indokolja
