Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

A nemzetgyűlés il3. ülése 1925. Lajos: Akkor mindössze négy napig tárgyaltuk a választójogot!) T. képviselőtársami az első nemzetgyűlés fejéhez vágta a numerus clausus törvényét is. A numerus clausus törvénye olyan hangulatban jött létre, amely hangulat alól többé-kevésbé nem tudtuk emancipálni magunkat valamennyien. Azonban ne éntőlem és ne az első nemzetgyűléstől reklamálja az én képviselőtársam a numerus clausus megalkotását, amely a forradalmi idők utáni első évben jött létre, hanem reklamálja sajátmagától, saját pártjától, a saját kormányától (Ug?/ van! balfelől,), amely azóta a konszolidáció levegőjében három év óta fentartja és ápolja ezt a törvényt. (Szilágyi Lajos: Zsidókkal kacérkodik! Miért nem csinálják vissza? — Zaj. — Petrovácz Gyula közbeszól.) Petrovácz t. képviselőtársamnak ezt a közbeszólását, engedje meg, hogy illetékes elintézés céljából átutaljam a kormánytámogató pártok közötti összekötő szervhez, ahol egymás között intézzék el Petrovácz Gyula és Bessenyey Zénó t. képviselőtársaim, hogy melyiküknek van és lesz igaza a közeljövőbenl De azt hiszem, mindezek mellékes szempontok. A rideg kiáltó tény ott van, hogy 800 ezer olyan magyar állampolgárt, akik a választójogot tényleg élvezték és gyakorolták, akik ezt a jogot gyakorolták a legsúlyosabb időszakban, a legnehezebb kérdések eldöntésénél, ebből a jogból ezáltal a javaslat által kirekesztenek, ezt a jogot a javaslat tőlük elkonfiskálja. (Dénes István: ÉH ezt nevezik általános választójognak, amit a kódexbe kell beiktatni!) Azt hiszem, hogy nincs olyan dialektiai fordulat és nincsen olyan jogi argumentálás, amely az életnek ezt a kiáltó valóságát, ezt a kiáltó igazságát valótlanná vagy nem létezővé tudná tenni. Ezzel a vakmerő lépéssel, hogy a megadott jogokat visszaveszik, sehol a világon nem mertek kísérletezni. Ez megint speciális magyar; esemény, speciális magyar jellemvonás. De szabad legyen nekem felvetni azt a kérdést is (Dénes István: Sajátos magyar tünet ez! — Rubinek István: Kár a beszédét elrontani! — Dabasi Halász Móric: Halljuk Rassayt!). vájjon hogy állunk a választójog mértékének kérdésében az általános fejlődés, a választójog külföldi fejlődése szempontjából. Ha a külföldi választójogokat vizsgálom, igen meglepő eredményhez jutok el. Eljutok ahhoz, hogy sehol széles e világon a választójog nincs más kellékhez kötve, mint az államnolgár s ághoz, bizonyos életkorhoz, bizonyos lakhelyhez vagy lakáshoz. (Ellentmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez faktum. Nincsen sehol kultúrállam, amelyek területét én át tudom tekinteni, a rendelkezésemre álló anyag alapján, nincsen sehol egyetlenegy állam se, amely ezen a jogcímeken túlmenő jogcímeket állítana fel a választójog elnyerése tekintetében. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy már az irni-olvasni tudás kikötése is tulajdonképen konzervatív elem a választójog terén. Ezzel az irni-olvasni tudással sem találkozunk sehol a külföldön, a választójogi jogcímek között.^ esak^ egy helyen találtam, Kaliforniában, de őszintén meg kell vallanom, hogy ott az olvasni« tudást csak az angol-amerikai alkotmány elolvasására korlátozták, az irni-olvasni tudást pedig a névaláírásra. Ezzel szemben, ha azt nézem, hogy a fejlődés általános eredményével szemben ez a javaslat a négy, illetőleg a hat elemi iskola iskolai végzettségének követelményét állítja fel, akkor nem tudok évi május hó 22-én, pénteken. 109 ! szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, ! hogy aki az irni-olvasni tudás kellékének, mint I konzervatív jogcímnek megkövetelése mellett 1,173.000 olyan magyar állampolgár lesz, aki huszonnegyedik életévét betöltötte, irni-olvasni tud, tehát belekapcsolódott abba a szellemi folyamatba, amelynél nagyobb garanciát a négy, illetőleg hat elemi iskolai végzettség sem tud adni. Hiszen maga a bizottsági jelentés is azt mondja, hogy a négy, illetőleg hat elemi megkövetelése lényegében alig différai, alig különbözik az irni-olvasni tudás megkövetelésétől. Sőt én bizonyos tekintetben az irni-olvasni tudást nagyobb kvalifikációnak, nagyobb garanciának tekintem, mint a négy, illetőleg hat elemi iskola elsárgult bizonyítványát, ez azonban végeredményben létrehozza azt a különbséget, hogy 1,173.000 irni-olvasni tudó magyar állampolgár lesz kirekesztve a választójog élvezetéből. (Dénes István: Hallatlan! Ezt hívják maguk általános választójognak^ — Rubinek István: Bassay jobban el tudja ezt mondani! — Derültség. — Dénes István: Nem tudom megállani, hogy közbe ne szóljak ilyen hallatlan jogfosztás láttára! Ezt. nem lehet lenyelni! — Derültség jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Meg kell mondanom, hogy idáig, ilyen messze még az 1918. évi törvényjavaslat tárgyalásánál sem ment el a törvényhozás. Ilyen messze Tisza István gróf sem ment eh sőt merem mondani, hogy ilyen messze Bakovszkv Iván belügyminister ur sem ment el 1918-ban. Hogy miértl Azért, mert mint méltóztatnak tudni, az u. n. Vázsonyi-féle javaslat főjogcime az irni-olvasni tudás lett volna, amelyhez csatlakoztak volna a_ kisegítő jogcímek és akkor a munkapárt részéről és a t. belügyminister ur részéről is abban az időben felállíttatott a hat, illetőleg négy elemi iskola elvégzésének, mint jogcímnek megkövetelése (Rakovszky Iván belügyminister: Hat elemit követeltünk!). A hat elemit méltóztatott követelni, de ugy látszott, hogy a négy elemiben igen szívesen kiegveztek volna az urak. (Ellentmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, azt hiszem ebben nekem van igazam. Akkor kiderült, hogy önök maguk belátták azt, hogyha a négy, illetőleg hat elemit teszik főíogciinmé, egy átmeneti időt kell statuálni. Itt van az akkori bizottsági tárgyalások naplója. Tisza István gróf ekkor azt mondotta (olvassa): „Megjegyzi, hogy feltétlenül szükséges volna, miszerint — ha. a négy elemi, mint általános kellék elfogadtatik —, egy hosszabb átmeneti időre a négy elemi helyett a legfontosabb kategóriákban az irni-olvasni tudás államttassék meg." És a t. belügyminister ur nem maradt messze gróf Tisza Istvántól a maga követeléseiben. Ő a következőket mondotta (olvassa): „Abban az esetben, ha a négv elemi népiskola elvégzését -- tehát a négy elemi és nem a hat elemi elvégzését — az, első szakaszban, mint általános követelményt követeljük meg, szóló pártja hajlandó e^vidőre eltekinteni a szigorú jogcim igazolásától ós gróf Tisza István szavai szerint egy átmeneti idő alatt a a legfontosabb irni-olvasni tudással megelégedni, mint általános kellékkel". (Rakovszky Iván belügyminister: Mellékkellékek is voltak \ abban a javaslatban! Nyolcféle különleges kellék volt! — Ugrón Gábor: Igen, de azok a mellékkeliékek nem többletet jelentettek! Akinek a mellékkelléke megvolt, annak nem kellett igazolnia az irni-olvasni tudást! — Zaj.) Voltak egyéb jogcímek is az irni-olvasni tudáson