Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A népjóléti ós munkaügyi minister benyújtja az országos egészségügyi intézet felállitásáról szóló törvényjavaslatot. -— A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapitása. — Az inditványós interpellációs könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, Pesthy Pál, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 55 vérekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Iléjj Imre jegyző ur, a .lavaslatok mellett felszólalókat jegyzi Láng János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Bemutatom

1 Fejér vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a trianoni békeszerződés revíziójának sürgetése és a választójogi törvényjavaslat tárgyában; Fejér és Somogy vármegye közönségének feliratát az 1922 : XII. te. módosítása tárgyában; Debrecen város közönségének feliratát a Irianoni békeszerződés revíziója ügyében. Minthogy a választójogi törvényjavaslatot most tárgyaljuk, Fejér vármegye közönségének e tárgyra vonatkozó felirata letétetik a Ház asztalára, a többi felirat pedig a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők válaszfásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) tárgyalásának folytatása. Mielőtt erre áttérnénk, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Halász Móric képviselő ur és társai a házszabályok 196. §-a alapján az ülések tartamának 8 órára való meghosszabbítása iránt indítványt terjesztettek be. Kérném a jegyző urat. szíveskedjék az indítványt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa); „Alulírottak a házszabályok 196. §-a alapján kérjük az üléseknek 8 órára való mieghosszabbitását a választójogi törvényjavaslat tárgyalásának tartamára. Halász Móric, Puky Endre stb.'^ A r házszabályok: 196. §-a értelmében az indítvány fölött legközelebbi ülésünk végén, vagyis napirendünk megállapitása előtt fog a nemzetgyűlés határozni. Szólásra következik Rassay Károly képviselő ur, ki beszédének elhalasztására legutóbbi ülésünkön a nemzetgyűléstől engedélyt NAPLÓ xxxn. kapott. így Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károiy: T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy a mi beteges közállapotainknak egy jellegzetes szimptomája van és ez az a közönyösség, amellyel most, mikor olyan hosszú idő után először tárgyalunk választójogot, a közönség e javaslat iránt viseltetik. Sajnos, e javaslat tárgyalása egyáltalán nem tudja kiváltani sem itt a Házban benn, sein a Házon kivül azt az érdeklődést, amelyet egy ilyen fontos állami javaslatnál nem nélkülözhet a nemzet, ha egy ilyen fontos állami javaslatnál hiányzik, feltétlenül bizonyítja azt, hogy a magyar közélet szervezetében valami betegség lappang. T. Nemzetgyűlés! Amikor a választójogi bizottságban először volt alkalmam felszólalni az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, akkor arra kértem a t. ministerelnök urat, hogy ne tévesztéssé meg magát azáltal a közöny által, amellyel a magyar társadalom az alkotmányjogi berendezések iránt és igy a választójogi kérdés iránt is viseltetik. Azóta hónapok multak el és mi egynéhányan mindent megpróbáltunk, hogy a magyar társadalom érdeklődését ezek iránt a fundamentális kérdések iránt felkeltsük, sajnos azonban meg kell vallanom őszintén, hogy bármilyen lehang-oló is ez* ezt a közönyt, ezt a merev feszültséget könnyíteni, enyhíteni nekünk se sikerült. T. Nemzetgyűlés! Már akkor rámutattam azokra az okokra is, amelyekben én ezen beteges jelenség magyarázatát keresem. A nagy nemzeti és társadalmi katasztrófa s az ennek nyomában beálló nyomasztó közgazdasági helyzet, az állami élet terén a jogfolytonosságnak számos vonatkozásban kényszerű megszakítása, nem kis mértékben az évek óta tartó és az állami hatalom otmnipotenciájára, a végrehajtó hatalom mindenhatóságára felépített kormányzás és az utóbbi félévnek szerencsétlen parlamenti viszonyai, ezek mind olyan jelenségek, mind olyan momentumok, amelyek eltompítják az alkotmányos intézmények iránti ragaszkodást, az azokért való aggódást és azok szeretetét. (Ugy van! Ugy van!) A nemzetek életében nem szokatlan jelenség ez. Nagy katasztrófák után mintegy természetszerűleg beáll az ilyen helyzet, én azonban azt hiszem, hogy az államférfiura nézve az ilyen helyzet nem könnyebbséget jelent, dé