Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

100 A nemzetgyűlés 412, ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. dőre előirányozni szándékozunk 640.000 aranykoronát. Az a munka tehát, amiről ezidőszerint. szó van, körülbelül 640.000 aranykorona lenne, és ez az az összeg, amely majd fel lesz véve az 1925/26. évi budgetbe. Annak pedig, hogy miért most irtuk ki rai a munkát, magyarázata az, hogy arra törekszünk, hogy azokat a beruházásokat, amelyeket meg kell csinálnunk, minél hamarabb csináljuk meg és ezért igyekszünk az előmunkálatokat annyira vinni, hogy már július elején, amikor az uj budget készen lesz, folytatólagosan végezhessük a munkát. Ezidőszerint már annyira haladtutik, hogy a garázs teljesen készen van, az egyik kis épület is készen van, és most a javitóműholy épületéről van szó, amellyel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a gépek részben áthozatnak a mostani javítóműhelyből, a fegyvertári épületből, részben pedig, miután a fegyvertári épületben lévő gépek egy része már húsz esztendős és ennekfolytán már némileg elavult, egyes gépeket ujakkal is fogunk pótolni. Így tehát erre az esetre nem áll meg teljesen mindaz, amit a t. kénviselő ur szíves volt említeni, hogy ha a kőművesmunka bizozonyos összeget tesz ki, akkor ehhez még körülbelül 60%-ot kell hozzászámítani az egyéb munkákra. Ez ebben az esetben nem helytálló, mert itt tulajdonképen csak a műhelytelep áthelyezéséről és némi megújításáról van szó. Tájékozásul még azt is ki kell jelentenem, hogy egyáltalában nem gondolunk arra, hogy mi a postánál az ipar mellőzésével nagy munkálatokat végezzünk, de az egészen természetes, hogy ahol körülbelül 300 szállító automobil vau együtt, ott minduntalan felmerül a javítások szüksége és tényleg az üzemnek érdeke, hogy a műhely ott legyen közvetlenül a garázs mellett és ott végeztessenek el ezek a munkák. Egyáltalában nem célunk, hogy mi az ipar elől a munkát elvonjuk, aminthogy általában nem ez a mi tendenciánk, hanem ép ellenkezőleg arra törekszünk az állami üzemeknél, hogy — amennyiben már megvannak — csak minimális mértékben használjuk ki tényleg azokat. Azt hiszem, ezekután a felvilágositások után méltóztatnak látni, hogy itt nem olyan léteiről volt szó, amely eddig nem szerepelt volna a budgetben. Fokozatosan, éveken keresztül szerepelt ez a tétel, erről mi mindenkor kellő nyíltsággal beszéltünk is, és magában a folyó esztendei budgetlinkben külön ki van emelve a központi járműtelep tétele, mint speciális tétel, és a jövő esztendőre megint ugy tervezem, hogy a budgetben, amelyet megvitatás véget a parlament elé hozunk, ismét ily részletesen legyenek az egyes részletek kimutatva. Hangsúlyozom, hogy én a magam részéről is mindenképen arra törekszem, hogy csak olyan kiadást vegyünk fel a költségvetésbe, amelyre múlhatatlanul szükség van és beruházást is csak olyant eszközöljünk, amely múlhatatlanul szükséges. De azt hiszem, ha az ember olyan üzemnek természetét nézi, mint a postaüzem, és látja, hogy annak ezidőszerint milyen nehézségei vannak amiatt, hogy a garázsa négy különböző helyen és a műhelye két különböző helyen van, az el fogja ismerni, hogy határozottan nagy könnyebbségre fog szolgálni, ha egy^ helyre lesz mindez centralizálva. Az én megítélésem szerint a takarékossági szempont is épen azt kívánja, hogy így járjunk el, ahogyan a postaigazgatóság a jelen esetben eljárt. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urnák van joga szólni. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Végtelen sajnálatomra nem vehetem tudomásul a t. minister ur válaszát. A t. minister ur maga mondja, hogy hárommillió aranykoronába fog kerülni ennek a javítóműhelynek felépítése. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Nem a javítóműhely, hanem együttesen az egész garázs, raktár és minden együtt.) A minister ur nem tagadhatja, hogy május 12-én a kiírás alkalmával 13 milliárd 500 millió és 18 milliárd között mozogtak tisztán és kizárólag csak a kőművesmunkák. Ezt nem lehet tagadni, mert így volt. Abban a pillanatban, ha ez i^y van, minden gép nélkül 60%-ot kell hozzászámítani a költséghez, méltóztassék azonban csak 50%-ot hozzászámítani. Ez ki fog tenni, amint minister ur szavaiból láttam, 45 milliárdot. De ha csak 30 milliárdot tesz is ki, akkor sem racionális az, amit a kormány e tekintetben tesz. A t. minister ur a legnagyobb garázst is, amely Budapesten van, megkaphatja 5—6 milliárdért. Nincs egyetlen olyan garázs, amelyet a minister ur ne tudna ennyiért megkapni. Az újonnan felépült Ciklopszgarázs sem kerül többe hat milliárdnál. Nem látom tehát be, hogy a szegény magyar államnak miért kell ilyen óriási költségbe vernie magát. Az a körülmény, hogy a garázs másutt van és a reperaturákat ismét más helyeken eszközlik, autóknál abszolúte nem játszik szerepet. Sokkal olcsóbban járna azonban a t. minister ur — és ez a körülmény sem játszik még kevésbé szerepet —, ha a munkákat nem j állami kezelésben végeztetné a minister ur, mert az állami kezelés sokkal többe kerül, mint á magánkezelés. Egyszerűen adja ki magánosoknak ezeket a javítási munkákat. Azért nem veszem tudomásul a minister ur válaszát, mert arra kérem a minister urat az ország finánciái érdekében, hogyha az előzetes elhatározás rossz volt is, de belátja, hogy ilyen nagy költség Magyarország részéről ma felesleges, akkor a józan belátás indítsa arra a minister urat, hogyha az építkezést elhatározta is és ha felvétetett is a budgetbe erre a célra bizonyos összeg, lássa be, hogy ez nem szükséges, hanem felesleges kiadás és nem szükséges, hogy a felvett összeget erre a célra invesztálják. Meg vagyok győződve róla, hogy az országnak igen nagy tőkét takarít meg, ha így fog eljárni, ahogy én kérem. Amennyiben pedig nem így tesz, én kötelességemet megtéve, tovább

1 ebbe a dologba nem fogok beavatkozni. Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csupán egy megjegyzést kívánok tenni: Az egész központi járműi telep-létesítése kerül hárommillió aranykoronába és miután már a harmadik esztendeje fokozatosan építjük és eddigelé nem is volt túllépés az előirányzott összegekhez képest, nekem nincs is okom kételkedni abban, hogy ebből az öszszegből minden együttvéve tényleg kitelik ugy, hogy téves az a beállitás, mintha itt ennek a műhelynek létesítése, amely csak egyik része az egésznek, kerülne ilyen összeg-be. A műhelyet illetően ismétlem azt, amit az előbb mondottam, hogy nem veszünk fel többet a most összeállítandó budgetbe, mint 640.000 aranykoronát. Miután csak ennyi lesz felvéve, nem is kerülhet ez az építkezés olyan aránylag nagy összegbe, mint amekkorát a képviselő ur