Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán, 99 hogy a kőmivesmunkák a rendes épitkezéseknél 40 százalékot tesznek ki, akkor konstatálhatiuk, hogv ez az épület 35—40 milliárdba fog kerülni. Ha tekintetbe veszem, hogy az & autógarázs, melyet az állam legutóbb óriási öszszeggel felépített, nem ütötte meg a kontemplált mértéket, azt lehet mondani, hogy az autójavitóműhelyre fordítandó kiadás, is meg fogja haladni a kontemplált összeget. Én azonban erre nem támaszkodom, feltételezem, hogy 30—35—45 milliárdba fog kerülni ez az építkezés. Más indok is vezetett engem arra, hogy ezzel foglalkozzam. Azt hallottam, hogy foglalkoznak azzal a gondlattal, hogy Magyarországon még egy malmot akar a hadvezetőség kreálni. Én ezt nem hihetem el. Mindnyájan tudjuk, hogy sok a malom ebben az országban. Őrület volna még ezeket szaporítani. Látom azt is, hogy a székesfőváros — jólehet nincs együtt az a hivatalos képviselet, amely re'aidesen határoz e kérdésekben —, megvásárol 30 milliárd értékű telket. Ezek olyan dolgok, melyek minden finaneiákkal foglalkozó embernek feltűnnek, mert mi szüksége van a székesfővárosnak, amelynek joga, hogy ezt a telket megvásárolja, tisztán a kormánytól függ, arra, hogy minden hivatalos képviselet nélkül egy harminemilliárdos telekvásárlásba menjen bele? De tovább megyek. Mi szüksége van az államnak arra. hogy még egy állami üzemet állítsunk feli Nincs nekünk elég szomorú tapasztalatunk az állami üzelmek terén? { Budgetünk deficitjének legnagyobb része nem az állami üzemekből származik? Ha a meglevőkkel sem tudunk megküzdeni, szükségünk van arra, hogy ezeket még egy állami üzem- | mel szaporítsuk? Nem tudjuk ezeket az autó- j javításokat ugy csinálni, mint más államok, j hogy magánüzemeknek kiadják és ezek vég- j zik a postakocsik jayitását, ami nem olyan j luxusüzem, mint aminők a rendes autók. És j ha a_zt vesszük, hogy egy ily épület felállítása j csak 30 milliárdba kerül, akkor is, ha csak 10 j százalékos évi kamatját számítom ennek az összegnek, ez is 3 milliárdnak felel meg. Kér- | dem, hány uj postaautót lehetne ezért venni, és a rosszakat kidobni a forgalomból, anélkül, j hogy ilyen állami üzemet fel kellene állítani. Mivel pedig ennek az állami üzemnek pályazata e hó 12-én lejárt, tehát még nem elhatá- | rozott dolog és ugy tudom, hogy a kereskede- ] lem ügyi minister ur még nem hagyta jóvá i ezeket a terveket, ennélfogva kérem a keres- | kedelemügyi minister urat — és instanciám erre i irányul — legyen kegyes eltérni az eddigi ideától, mert Magyarország pénzügyi viszonyai nem engedik meg, hogy ma 35—40 milliárdos tételben állapítsuk meg egy postaantoinobiljavítóműhely felállításának költségeit. Ez a tiszteletteljes kérésein a t. kereskedelemügyi minister úrhoz és azt hiszem, nem fogja rossz néven venni, ha figyelmeztetem arra, hogy a mai idők nem alkalmasak

1 külföldi hitelünk érdekében sem arra, hogy ilyen kiadásokkal foglalkozzunk. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni! I Walko Lajos kereskedelemügyi minister: ' T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóz- J tessék megengedni, hogy válaszomat egyúttal a pénzügy minister ur nevében is megadjam. (Helyeslés.) A helyzet az, hogy a.postvezetőség már a háború előtt foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egy központi járműtelepet lótesit, ahol a postaszolgálatot teljesítő összes autókat és egyéb kocsikat együttesen kezelik. Amikor 1922-ben a posta hozzáfogott egy beruházási program megállapításához, akkor ennél a beruházási programnál különösen három fontos kérdésről volt szó. Az egyik a Budapest—Bécs közötti telefonkábel létesítése, amely igen nagy tőkét igényel, de amelyet remélem, hogy a közeli időben meg tudunk valósítani. E kábel lefektetése esetén meglesz a lehetősége annak, hogy Béccsel mindenki 10—15 percen belül összeköttetést tud kapni. Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez az üzleti életbe való bekapcsolódásunk szempontjából határozottan nagyjelentőségű. (Ugy van!) A másik f on fos pontja volt a beruházási programnak az automatikus telefonközpont létesítése.. Ezt négy esztendőre felosztva fokozatosan csinálja meg a posta vezetősége. A munkák teljesen a program szerint haladnak és remélem, hogy immár rövid idő múlva abban a helyzetben lehetünk, hogy az automata kus telefonközpontot megvalósíthatjuk. A harmadik fontos kérdés volt a központi járműtelep létesítése. Amint említeni bátor voltam, már a háború előtt gondolt erre a posta és akkor az Egressy utón, a Stefániauti víztoronytól nem messze, meg is szerzett a kincstár 1914-ben egy telket, amelyen ezt a központi járműtelepet létesíteni kívánta. Mikor 1922-ben a beruházási programmal foglalkoztunk, különösen aktuális volt ez a kérdés azért, mert négy különböző helyen voltak és vannak még ma is elhelyezve a posta autói és kocsijai. Az egyik hely a Kőbányán lévő régi fegyvertárépület, ahol a garázson kívül még egy műhely is van, amelyben az autókat javítják. Ennek közelébe egy Sollux nevű volt gyárvállalat helyiségében szintén vau egy uj autógarázs egy kisebb javítóműhellyel, azonkívül van még az Aréna utón és a Páva uccában egy-egy autógarázs. A terv az volt, hogy mind a négyet és egyúttal a műhelyeket is egy helyen összpontosítsuk. Ennek folytán, amikor 1922-ben kidolgozták a terveket, oly tervet állítottak össze, amely szerint létesíttetnék ezen az Egressy uti telken először is egy garázs, négyszáz kocsira való férőhellyel, továbbá egy műhely, egy irodahelyiség és azonkívül néhány munkáslakás is. Csak tájékoztatásul említem meg, hogy a postai üzem ezidőszerint körülbelül összesen 860 kocsival dolgozik, amelynek fele ma már autó és fokozatosan arra törekszünk, hogy a lovak helyett általában autókat használjunk. (Helyeslés.) Ezen terv szerint itt 400 ilyen szállitókoesira lenne megfelelő férőhely. A munkálatokat megkezdték még 1923-ban és mi minden esztendőre beállítottunk már eddig is valamit \ budgetbe és tervünk az, hogy továbbmenőleg is két esztendőn keresztül vegyünk be a budgetbe egy megfelelő összeget, Ugyancsak tájékoztatásul, hogy mekkora munkáról van szó, meg kell említenem, hogy körülbelül — aranykoronában mondom, mert hiszen aranykoronában van összeállítva a költségvetés — hárommillió aranykorona költséggel jár (Sándor Pál: Negyvenötmilliárd papírkorona !), együttesen a garázs, a raktárépület, a műhelytelep és azonkívül a munkáslakás, tehát az egész telep. Erre a célra felvettünk az 1923/24-es költségvetésünkben egy összeget, a most folyó esztendő költségvetésébe, vagyis az 1924/25. évi költségvetésbe pedig, amint az az állami üzemeknél a_97. oldalon a posta rendkívüli kiadásai között a 3. rovatban 6. szám alatt látható, fel van véve 850.000 aranykorona. Ez történt a most folyó es_ztendőben. A legközelebbi észten-