Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
98 A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. magaslatán áll. Az állam és ezen faktorok között egyesség köttetett a debreceni egyetem létesítésére nézve. Leszögeztettek azok a kötelezettségek, amelyek terhelik a debreceni református egyházat, a tiszántúli egyházkerületet, Debrecen városát és az államot. Tiz esztendeje múlt tavaly annak, hogy a debreceni egyetem felállítása megkezdődött. Ezek a tényezők, a református egyház, azonkívül a város kötelezettségüknek jó békekoronákban a legteljesebb mértékben eleget is tettek. Mondom, egyik a legdrágább kincsét, a kollégiumot, a másik a debreceni nagyerdő uagyparkját s azonkívül horribilis anyagi áldozatot juttatott az egyetemért s azt a kötelezettséget, amelyet vállalt, pontról-pontra teljes itette* Mi az egyetemet nemcsak azért kaptuk meg, mert Debrecent esetleg helyzeténél és kultúrájánál fogva megillette egy egyetem — hiszen kormányköröknek kedvesebb volt talán Pozsony —, hanem megkaptuk azért, mert olyan áldozatokat állítottunk, hogy azok elől kitérni nem lehet, (Barabás Samu: Igaz!) Pedig méltóztassák figyelembe venni, hogy az a Debrecen város, amelynek nem volt villanyvilágítása, vízvezetéke, nem voltak az utjai kövftzve, szóval közmüvek tekintetében hátra volt maradva, ezeket az áldozatokat más célokra is fordíthatta volna, aminthogy fordították is azok a más városok, amelyek ez időben a közművek berendezése tekintetében előnybe is jutottak Debrecen városával szemben. Most már az történik, hog> amikor az államnak kell kötelezettségét teljesíteni, mennél inkább haladunk az időben, e kötelezettségek^ teljesítése annál inkább elmarad. Haller István kultuszminister ur átiratát olvastam, amelyben elismeri, hogy a kultuszk >rmány Debrecen város és a protestáns egyházak áldozatával szemben nem teljesítette a maga kötelezettségét. Debrecenbei, ez építkezések miatt egy számban jelentés társadalmi réteg, a munkásság költözött bt. az építőmunkások, akik az egyetemek külö.iböző épületeinek épitéséből éltek. Most a legutóbbi időben az építkezések félbemaradtak. (Bsross János, Sok a munkájuk a munkásoknak! Ugy látszik, nincs munkanélküliség!) Épen a munkanélküliség enyhitese érdekéből sem lehetett volna ezeknek a» építkezéseknek Debrecenben félbemaradniuk, mert hiszen annak a munkásságnak tulaj donképen ma más megélhetési khetősége ott Debrecenben nincs. De félbemai adtak ezek az építkezések az állam kárára, a.l"öV, rovására is, mert az építkezések teljesen be n,«n\ fejeztetvén, az épületeknek egyrésze felépítve gondozatlanul és lakatlanul áll, lassankint tönkremegy, másfelől pedig azokat a ber •»nâezésekot^ amelyek az egyetemnek nagyarányú berendezési céljait szolgálnák, megfelelően kihasználni nem lehet. így például minthogy a korftáii épületek széjjel vannak szórva, a központi Igazgatás lehetetlen, külön-külön kezelést kell feltartani, ami az államnak rendkívül sok kölísebébe kerül. Mi nagyon szívesen várjuk, hogy a takarékossági bizottság 1 , amely az egyetemek kérdésével foglalkozott, jöjjön Debrecenbe és nézze meg, hogy azzal a pár millió aranykoronával, amelyet most a debreceni építkezésektől elvonnak, vagy talán nehezen folyósítanak, mennyit meg lehetne spórolni, hogyha az egyetem épitése teljesen befejeződnék és mennyi kár, mennyi felesleges pazarlás áll elő a miatt, hogy ezek az építkezések a kellő időben befejezve nincsenek. Én nem rekriminálok, nem kérek mást, teljes bizalommal a kultuszminister úrtól, csak azt, teljesitse cl ct reformatas egyházzal és Debrecen városával szemben vállalt kötelezettségét ugy, amint ezek a tényezők kötelezettségüket teljesítették. Én nem vonom le a másik két egyetem jelentőségét sem, sem a pozsonyiét, sem a kolozsváriét. Igen örülök, ha a kultúra érdekében a minister ur ezekre vonatkozólag is kedvező lépéseket méltóztatik tenni. Örülök a magam részéről annak is, ha más magyar városok is részesittetnek ma az egyetem kedvezményeiben. Csak egyet kérek a kultuszminister úrtól, azt, hogy azt az áldozatot, amelyet az én városom és egyházam teljesítetett, méltányolja és ugyanolyan becsülettel teljesitse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kultuszkormány vállalt, (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnák. Következik Sándor Pál képviselő urnák a kereskedelmi és pénzügyi minister urakhoz intézett interpellációja. Kérem a .jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a kereskedelmi és pénzügyminister urakhoz. 1. Megfelel-e a valóságnak, hogy a posta nagyszabású automobiljavitó műhelyt létesít. 2. Igaz-e, hogy erre a célra már május 12-én az árlejtést a kőmivesmunkákra megtartotta és hogy a legolcsóbb ajánlat 18 milliárd volt? 3. Tény-e az, hogy az összmunkálatok 45 milliárdra rúgnak! 4. Megfelel-e országunk mai gazdasági helyzetében ilyen horribilis befektetés? 5. Megszavazta-e a nemzetgyűlés a 45 milliárdot a javítási műhely felépítésére ?" Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Már legutóbbi budget-beszédemben kiterjeszkedtem arra a körülményre, hogy a magyar államnak pénzügyi háztartásában takarékosságra kell törekednie. Ezzel a nézetemmel, azt hiszem, nemhogy nem állok egyedül, hanem mindenki osztja azt ebben a Házban pártkülönbség nélkül. De az utóbbi időkben a ministerelnök ur, a pénzügyminister ur, sőt a kereskedelmi minister ur is minden nyilvánosan tartott felszólalásában ismételte, hogy Magyarországon czidő szerint nem lehet befektetéseket eszközölni, és takarékoskodni kell. A legjobb bizonyíték az előttem elmondott interpelláció, hogy nekünk még kulturtörekvéseinkben is a legnagyobb takarékosságot kell mutatnunk és amiatt le le kell mondanunk olyan; előnyökről, amelyeket pedig a jövőre fenn kellene tartani. Ez a körülmény biztatott engem arra, hogy attól a kiadástól, amelyre az állam még nem adta meg a pénzt, amely még nincs teljesen elhatározva, a magyar állam budgetjét megóvjam. Abszolúte távol áll tőlem ez alkalommal, hogy a kormányt bármilyen tekintetben is támadjam. Még a matéria tekintetében sem vagyok teljesen tisztában 'és lehetséges, hogy a kereskedelmi és pénzügyminister urak olyan felvilágosításokat adnak, amelyek engem ebben a tekintetben meg fognak nyugtatni. Méltóztattak hallani interpellációm szövegéből, — nem óhajtom azt ismételni —, hogy egy autója vitórnűhely alapításáról van szó, amelyben már annyira mentek, hogy e hónap, tehát május 12-én — és emiatt nem halaszthattam el interpellációmat — már a kőinivesmunkálatokat is kiadták. A kőmivesmunkák, nem ugy, ahogy én ezt itt interpellációmban mondtam, ahol 18 milliárdot említettem — 13.5 és 18 milliárd között mozognak. Hogyha számitjuk azt,
