Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. 91 den olyan kijelentések hangzottak el, mint pl. „éhbérért ne dolgozzanak a munkások, inkább heverjenek otthon." A járőr felszólítására minden különösebb incidens nélkül oszlott szét a tömeg. Hogy a Budapestről megjelent egyének milyen szélsőséges irányba igyekeztek terelni az egyébként józan és higgadt felfogású és a hatóságot tisztellő népet, mi isem igazolja jobban, mint hogy Batta Károly, Fagyai Sándor és Bérezi Balázs, az igénylők megbizottai ezen mesrbizatásukról azonnal lemondottak, mert a felelősséget vállalni — a gyűlésen tapasztalt szélsőségek miatt — nem voltak hajlandók. Az interpelláció első kérdésére vonatkozólag- a fentiek alapján tisztelettel bejelentem, hogy ezek az ebédek és vacsorák a gyüléstilalom kijátszását célozzák. Miután gyűlések csak akkor tarthatók, ha azok előzetesen bejelentettek és tudomásul vétettek — miként erre a naüybánhegyesi esetben az érdekeltek előre külön figyelmeztettek is —, természetes, hogy be nem jelentett és tudomásul nem vett gyűlések megtartása megakadályozandó. Hogy az említett vacsora és ebéd csak ürügyül szolgált n gyűlések megtartására, azt a fent vázolt tényleirások igazolják. Miután az utóbbi időben mind gyakrabban fordult elő, hogy gyűléseket ebéd és vacsoraürügye alatt akartak tartani, szükségessé A T ált oly intézkedések megtétele, amelyek ezen anomáliát megakadályozzák. Ezért közöltem annakidején a fővárosi napilapokban azt az állásfoglalásomat, hogy mindazon, akár étkezési összejövetelek is, amelyek gyűlés jellegűek, s amelyeken nagyobb számban megjelent tömeg előtt politikai tartamú beszédek tartatnak, az esetben, ha előzőleg be nem jelentettek és tudomásul nem vétettek, megakadályozandók. A hatóságok a jelen esetekben helyesen ismerték fel a helyzetet akkor, araikor a szóban levő vacsorát és ebédet is ezen gyűlés jellegű összejövetelek közé sorolták. Arról, hogy a hatóságok ezen intézkedései az emberek lelkében mérhetetlen elkeseredést szülnek, tudomásom nincsen, mégpedig abból az egyszerű okból, mert — miként a fenti tényállásból is kiderül — a közönség a hatóság-ok eljárásának igazát elismerve, nyugodtan fogadta az intézkedéseket. Kénytelen vagyok a legerólyesebben tiltakozni a jelenlegi viszonyoknak a Bach-korszakkal való összehasonlítása ellen, mely öszszehasonlitás jogosultságát a fentebb leirt tényállás is eléggé megcáfolja, mert igazolja, hogy a hatóságok és hatósági közegek n legális rendelkezéseknek megfelelően jártak el. Az interpelláció utolsó részére vonatkozólag" kijelentem!, hogy nem vagyok hajlandó a szóban levő hatóságok és eljárt közegek ellen a fegyelmi eljárást megindítani és őket felelősségre vonni. B hatóságok és hatósági közegek ugyanis kötelességüket teljesítették akkor, amikor eey törvényes rendelkezés nvilvánvaló kijátszását meggátolták, amiért őket nem gáiK-s és büntetés, hanem dicsére! illeti meg. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, liooy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Bakovszky* Elnök: Dénes István képviselő urat illetné meg a szó. A képviselő ur nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul veuni, igen vagy nem? (Ipen!) Ha igen, ilyen értelemben mondóim ki a határozatot. Következnek az internelláeiók. Kérem a jegyző urat, méltóztassék Hegymegi-Kiss Pál képviselő uruak a kultuszminister úrhoz intézett interpellációját felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): ,.Hegymegi-Kiss Pál nemzetgyűlési képviselő interpellációja a kultuszministerhez, a debreceni egyetemi építkezések félbeszakítása miatt. A debreceni egyetemi építkezések másfél évtized óta húzódnak. Debrecen városa az egyetem létesítésekor horribilis anyagi áldozatokkal járó anyaga kötelezettségeket vállalt a debreceni egyetemért és óriási vagyoni értékeket engedett át e célokra. A tiszántúli református egyházkerület és a debreceni ref. egyház legdrág-áM^ kincsüket, Kelet-Magyarországon a haladás és tudomány bástyáját, a debreceni kollégiumot engedték át az egyetemnek. A kötött megegyezésben foglalt feltételeket ugy az egyház, mint a város a lehető legpontosabban teljesítette. Ezzel szemben az állam a reá háruló lényegesen kisebb méretű feladatokat sem teljesítette, az egyetemi építkezés ügye húzódik. Közben a kultuszkormány csonka Magyarországon még két uj egyetemet állított fel, míg a debreceni egyetemi építkezések az állam kárára, a köz rovására befejezetlenül vannak, sőt most meg is akadtak, súlyos sérelmére Debrecen városának és a református egyházi tényezőknek. Ez a helyzet Debrecenben a munkanélküliséget emelte, a vállalkozások rovására is esett. Interpelláció szövege: Hajlandó-e a kultuszminister ur a debreceni egyetemi építkezéseknek haladéktalanul való megkezdése iránt intézkedni s ezáltal is végre a debreceni egyetem felállítását véglegesen biztositanil Második kérdés: Jól lehet az állam kötelezettséget vállalt, hogy az egyetem felállításáról gondoskodik, miért maradt ez el. s miért történt, hogy közben még két uj egyetemet állítottak fel más városokban, melyeket a jelenlegi kultuszkormányzat a debreceni egyetemmel szemben lényegesen előnyben részesít? Hegymegi-Kiss Pál." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Miután a kultuszminister urnák nincsen módjában feleletet adni, ennélfogva én azokat az érveket, amelyeket a kultuszminister ur álláspontjával szemben esetleg a köz szempontjából fel kell sorolnom, fentartom magamnak arra az időre, amikor a kultuszminister ur válaszát erre az interpellációra megkapom. Most csupán egypár kérdést akarok a t. Nemzetgyűlés és a kultusztminister ur figyelmébe ajánlani. A jelen ügy nem politikám, hanem tulajdonkénen annak a kálvinista magyarságnak óhajtása, amely hosszú évszázadokon keresztül a tudomány és művelődés egyik előmozdítója volt ebben az országban. E kálvinista magyarsá.g óhajtotta már a második magyar egyetem felállítása után, hogy debreceni főiskoláját, amely a hívek filléreiből létesült, a teológiai fakultást is beállítva, egyetemi rangra emelje. A hívek áldoztak ezért a célért. Hozzájárulj a debreceni református egyház és a tiszántúli egyházkerület, amelyik legdrágább kincsét, a kollégűumot adta oda egyetemnek, s ami áldozatot csak hozhatott a maga részéről, mindent meghozott ezért az egyetemért, azonkívül Debrecen városa is, amely példát nyújtott ezzel a cselekedetével, midőn az egyetem létesítését lehetővé tette, megmutatta, hogy mennyit áldozhat egy város a kultúráért, ha hivatása IfyS
