Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391, ülése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. 89 pátkai); Az közelebb áll a képviselő urhoz! — Csontos Imre: Ne is hozza ide a képviselő ur Karcagot, mert Karcagon laknak olyan családok, mint másutt! Ne tessék célzást tenni! Ne tessék mindig lejáratni bennünket! — Zaj.) Kedves képviselő ur... (Csontos Imre: Bocsánatot kérek...) Kérem, lesz szíves egy percre megajándékozni türelmével? (Csontos Imre: Látom én az irányt!) Ha látja az irányt, meg vagyok róla győződve, hogy tévedésben van. (Csontos Imre: Dehogy vagyok tévedésben!) Tessék megvárni, mit mondok; ebben a kérdésben méltóztatik, tévedni. (Zaj a baloldalon.) Csendet kérek! (Élénk derültség.) Én, mint szónok, tisztán és kizárólag azért emiitettem meg Sokorópátkát és Karcagot... (Csontos Imre: Célzásokat tesz mindig!) Méltóztassék meghallgatni. Amikor gondolataimmal el vagyok foglalva és konstruálom gondolatmenetemet, itt látom magam előtt a két képviselő urat . . . (Felkiáltások jobbfelől: Vannak itt többen is!) Ne méltóztassék a másik oldalon megint kihasználni ezt velem szemben, amikor rögtön korrigáltam a dolgot azzal, hogy Sárvárt, vagy Ikervárt emiitettem. Ebben rosszhiszeműséget látok arról az oldalról. Nekem sokoropátkai Szabó vagy Csontos képviselő ur ellen abszolúte semmi kifogásom nem volt (Igaz! Úgy van! balfelöl.) és ha tetszik, mondhatom akármelyik másik községét az országnak; tessék elhinni, hogy inkább használni akarok az uraknak azzal, amit mondani akarok, mint hogy egyénileg ártani akarnék. (Mayer János földinivelésügyi minister: Nincs rá szükség!) Ha a képviselő uraknak nincs rá szükségük, hogy használjak, akkor méltóztassék megengedni... (Mayer János í'öldmivelésügyi minister: Használjon a maga pártjának a képviselő ur!) Méltóztassék megengedni képviselő ur, ön ki szokta fejteni a maga véleményét a ministeri székben és a ministeri széken kivül is; e pillanatban még nekem is megvan ez a jogom (Mayer János földmivelésügyi minister: Koncedálom!) és amit én mondok, azt ne méltóztassék semmiféle pártpolitikai szempontból elbirálni, mert én nem akarok az urakkal szemben semmiféle ilyen tendenciával fellépni. (Felkiáltások a jobboldalon: Látjuk!) De ha a t. képviselő urak kikötötték a maguk tizennégy pontjában, ! hogy a maguk véleményét képviseljék, akkor ezt a szabadságot koncedálják nekem is (ügy van! — Taps a baloldalon.) és ne legyenek idegesek, ha egy ép olyan jogon itt ülő képviselő, mint önök, itt elmondja a maga véleményét. T. Nemzetgyűlés! Ha tehát pl. Kati néni Sárváron vagy Sári néni Ikerváron, vagy Kábakovácsi községben — szintén az én kerületemben — azt mondja, hogy: én nem megyek el szavazni, én röstellem a dolgot, in/kább elmegyek a Mari nénihez és beszélgetek vele — ez nekem, mint törvényhozónak és képviselőnek nem j elég ok arra, hogy a női választójog kérdését j a Kati néni, vagy Sári néni gusztusa szerint biráljam el. (Barla-Szabó József: A többi magyar asszonynak sem kell! A grófnéknak, a 1 bárónéknak és a mi asszonyainknak sem kell! j Magyar asszonyoknak nem kell! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kiss Menyhért: Szavaztassuk meg őket! — Barla-Szabó József: Szavaztassuk meg!—-Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint is figyelmeztetni! (Barla-Szabó József: A mi ' asszonyainknak sem kell!) Barla-Szabó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Huszár Károly: Én elhiszem, hogy vannak olyan asszonyok, akiknek nem kell és akik talán meg sem értik. (Zaj a jobboldalon.) Kérem, ez nem a szoknya és a gatya kérdése, t. Sokoropátkai képviselő ur. Ez sokkal fontosabb probléma! (Derültség és zaj. — Ernszt Sándor: Sokkal komolyabb kérdés ez egész Európában! Ha önök igy beszélnek, majd mi is másképen fogunk beszélni! — Zaj.) Ha mi azt látjuk, hogy a reakciónak és a teljes elfogultságnak hangja lesz úrrá az olyan beszédekkel szemben, mint pl. az enyém, amely teljesen jóindulatú és jóakaratú elvi felfogás kifejezésre juttatása volt, ha a képviselő urak velünk szemben igy nyilatkoznak, akkor a mi útjaink nagyon rövid ideig mehetnek parallel. (Igaz! Ugy van! a középen. — Zaj jobbfelől.) Meglehet, hogy ez a képviselő uraknak vagy a minister uraknak nem fontos, de én tudom, hogy az országnak nagy szüksége van azokra az erőkre is, melyek a mi hátunk mögött állanak s amely erőknek politikai képviselői ebben a parlamentben, mi! vagyunk. (Csontos Imre: Szivesen vesszük! — Zaj.) Én hajlandó vagyok most is . . . (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a képviselő ur nem volt itt és ezért nem tudja, hogy mivel indokoltam, hogy én ma teszem szóvá ezt a kérdést. Én az elnöki székben nem juthatok abba a helyzetbe, hogy a választójog általános vitájánál beszéljek, a bizottságban sem vehetek részt, mint bizottsági tag, tehát én, aki egy politikai árnyalatot képviselek és aki Magyarországon az általános és egyenlő titkos választójog alapján, mint ministereittök már egyszer választattam s aki nem vagyok azon a véleményen, hogy ez katasztrófa volna az országra, erről a kérdésről most fejteni ki a magam véleményét. (Lovász János: Akkor nem vettek részt a szocialisták!) Ha résztvettek volna, akkor az eredmény még jobb lett volna, mert meg vagyok győződve róla, hogy egy-két embernél több nem jött volna be, de akkor már legalább az első naptól kezdve tisztázhattuk volna a nézeteket és véleményeket s ha az első választás alkalmával egy-két szociáldemokrata bekerült volna, a másik választás egészen máskép végződött volna. De engedjék meg, hogy a női választójog kérdésére visszatérjek. T. Nemzetgyűlés! A nők szerepe a közéletben és az állami életben egészen más volt a háború előtt és egészen más a háború után. Akkor, amikor a falvakból elvitték az utolsó férfit is és idehaza maradtak az asszonyok, akik kénytelenek voltak ellátni a földmunkát, a ház körüli minden munkát s mindazokat a bonyolult gondokat, amelyek a mezőgazdasági háztartással és gazdálkodással járnak, akkor a magyar nők a falvakban is oly nagy tanújelét adták életképességüknek, intelligenciájuknak, hasznos polgári foglalkozásuknak, hogy ennek elismeréseképen szinte antomatiee következett az, hogy az alkotmány sáncaiba őket is be kellett vennünk. A többi pályákon is^ mindegyre szaparodnak azok a nők, akik ténj-leg családfentartói szerepet töltenek be. (Kováts-Nagy Sándor: Melyik faluban tartottak a nők gyűlést azért, hogy ők is kapjanak választójogot? Tessék csak egy falut megnevezni! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Huszár Károly: Én hajlandó vagyok Budapestet önöknek felajánlani, hogy a keresz13*