Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

62 *Â nemzetgyűlés 390. ülése 1925, Áttérek még egyéb kérdésekre is, amelye- 1 ket szintén főleg Sándor Pál t. barátom emiitett, ö beszélt a szociáldemokráciáról általában. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval erre is rátérjek. Nem az a baj f Magyarországon, hogy nálunk szociáldemokrácia van. Nálunk az nincs (Ugy van! Ugy van! a középen.), mert voltaképen szociáldemokrácia máshol nem képzelhető, mint a nagy iparos államokban. Marx összes tantételei mind a gyáripar fészkeiben születtek és ott élnek. Nálunk a szociáldemokrácia semmi egyéb, mint a szegény ország elégületlenségének kihasználása felelősség nélkül. (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán. — Sándor Pál: Nagyon igaz!) Amikor külfölden szociáldemokráciáról beszéltem, mindig azt kellett mondanom, hogy az Isten szerelméért, tisztelt uram. ne vegye magát egy kalap alá a mi szocialistáinkkal. Ezek nem szocialisták. Ezek lelketlen módon visszaélnek azzal, hogy a nép elégedetlen. Ez a magyar szocializmus. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon. — Lendvai István: Ezt nevezi Sándor Pál kispolgárságnak! — Rassay Károly: Ezt nem lehet igy állítani! — Zaj.) Ha mm is áll ez igy élesenjeltétlenül, de tessék elhinni, a potiori, nagyjában igy álla kérdés. Ha megnézünk más országokban egy szociáldemokrata politikust, az van olyan konzervatív, mint t. Varga Gábor, képviselőtársam, pedig ő már csak elég kon- j zervativ (Derültség.), úgyhogy ők a kommunizmustól jobban rettegnek, mint a konzervatívok. Ma például Angliában voltaképen óriási belső küzdelem folyik a szociáldemokrata párt I keretén belül a vérbeli, mondjuk konzervatív j szociáldemokraták és a kommunisták között. (Sándor Pál: Ez igaz! — Dénes István: Itt is! — Lendvai István: Nem nagyon látni! — Sándor Pál: Aki akarja látni, megláthatja!) Ez a kérdés annyira fontos, hogy ha ezt bármilyen megvilágitásban, nemzetközi vonatkozásban tárgyaljuk, sohasem szabad elfelejteni, hogy ha egy angol vagy német szociáldemokratáról \ hallunk, nem szabad azt képzelni, hogy az j identikus fogalom a magyar szociáldemokra- ! iákkal. Még sok olyan kérdés volna, amelyet mes- j tudnék tárgyalni itt a Házban, de kegyesked- j jenek rólam elhinni, hogy egyáltalában nem j vindikálom azt, hogy felszólalásom: — sajnos \ — bármit is fog eredményezni az ország jö- j vője szempontjából. Tessék elhinni, azzal a me j lankolikus hangulattal ülök le. s tulajdonkénen ! visszajutok oda, ahonnan kiindultam beszé- | dem elején, hogy ebben a nemzetgyűlésben i eszmék felvetése, a kölcsönös meggyőzés, az or- j szag érdekében való kapacitáció voltaképen nem eléggé szimpatikus fogalom. (Sándor Pál: A passzivistáknak adsz igazat?) Ami itthon elsősorban feltűnik, az elfogultság, a tanácskozás hiánya és a személyeskedés túltengése. Külföldön megtörténik például az, hogy hónapokon át senkit nem vádolnak meg semmiféle váddal; az egyik politikus a másikat megbecsüli, soha nincs szó a politikusoknak magánbecsületéről, hónapok telnek el anélkül, hogy az újságokban ilyen támadások volnának. Nálunk el sem lehet képzelni, hogy ha valaki a másikat ellenkező politikai pártállásban látja, ne próbálja először azt megnézni, hogy mi a gyöngéje, hol lehet esetleg hozzányúlni. (Sándor Pál: Nagyon igaz! ) Ott külföldön ez ! voltaképen az a magas erkölcsi kultúra, amelyre nekünk is törekednünk kell. (Rassay Károly: Alkotmányos szabadság kell!) Szerény felszólalásomat, amelynek végén ' évi március hó 12-én, csütörtökön. elfogadom magát a törvényjavaslatot és további fejtegetéseimet fentartom a részletes tárgyalás sorára, abban a gondolatban fejezem be, hogy kegyeskedjenek az én felszólalásomban, de a másokéban is — akárhonnan jöjjön — nem látni mást, mint az ország e őbbrevitelére irányuló legjobb törekvést. Ha mi egymást nem világositjuk fel, ha ki-ki tapasztalatait, az észjárását nem mondja el, ha a ministeri fotelből az első^ öt percen belül már ideges megjegyzés kiséri a felszólalást (Rakovszky Iván belügyinmister: Nem volt ideges!), akkor — meg tetszik bocsátani — mindenfelé ki fog ismét törni az illegális kritika, pedig lelkemnek alapvető eszméje a magyar parlament. Annak megmentése végtelenül fontos dolog, mindennél fontosabb. Arra kérem a t. kormányt még egyszer, kegyeskedjék mindenkinek alkalmat adni, hogy az eszmék kicserélésével közre tudjon hatni az ország fellendítésében, mert a kölcsönös közfelelősség az, ame'v meggátol minden forradalmat. Senki se higgye magát csalhatatlannak, senki se higgye, hogy szakértelme minden dologban olyan magasan áll, hogy semmit sem kell megszívlelnie. Ha ezeken a morális tereken felszólalásommal csak egy jottányi sikert arattam, lelkiismeretem. meg van nyugtatva. Egyébként a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Amióta az ellenzék passzív része passzivitásba ment, most van először alkalmam felszólalni és beszédemet mingy árt Nagy Emil t. képviselőtársam fejtegetéseihez kapcsolom. Majdnem mindenben aláírom Nagy Emil t. képviselőtársam fejtegetéseit. Csak két dolgot nem irok alá. Nem mutatott rá mindenekfelett arra, hogv minden baj gyökere ebben az országban, s a parlamentarizmus hibáinak és mostani ferdeségének is gyökere a magyar közéleti szabadság abszolút hiánya, aminek következtében itt semmi egészséges dolog ki nem fejlődhet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez az egyik, amiben nem érthetek vele egyet; a másik, amiben nem értek egyet vele, a szociáldemokratákra vonatkozó megállapítása, amire majd későbben még ki fogok térni. Egyebekben pedig azt ajánlom a magyar kormány figyelmébe, hogy a magyar közélet szempontjából nagyon helyes volna,_ ha a kormány s a t. többség képviselőinek jelentékeny része időnkint turnusokban kimenne Angliába» ha nem is nyolc hónapra, de legalább négy hónapra. (Meskó Zoltán: És kintmaradnának! — Sándor Pál: Állami szubvencióval! — Zaj.) Abból az egészen más légkörből egészen más felfogással, egészen más gondolkodással térnének haza. (Meskó Zoltán: Nem kell Angliába menniök, csak a magyar nép közé, elég az is!) Az aktiv ellenzék és legutóbb Nagy Emil t képviselő ur felszólalásából megértheti a t. kormány és a t. többség azt. hogy tulajdonkópen az egész ellenzék passzivitásban van. A. magyar parlament egész ellenzéke kétféle paszszivitásban szenved; az egyik az, amely künn van. a másik pedig, amely itt bent van. de nem akar felszólalni, mert érzi, hogy itt nincs olyan levegő, olyan atmoszféra, amely mellett fel lehet szólalni. (Ugy van! a baloldalon. — Kiss Menyhért: Ugy is hiába! Falra hányt borsó! — Zaj johbfelol.) Engedjék meg, én sem akarom tániadni önöket nagyon erősen, csak le akarom szögezni egyenes szóval azt az igazságot, amelyet Nagy Emil képviselőtársami kö-