Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

50 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925, A prémium körülbelül 20 shillingnél fog kezdődni és két etappban, egy alacsonyabb és egy magasabb tételben foc megállapittatni. Általában véve tehát igy megvolna a megegyezés. Ujabban azonban, tegnap este, még két pontot kívántak felvétetni, amelyekhez a magam részéről nem tudok hozzájárulni. Az egyik az lett volna, hogy ezekből a kedvezményekből, különösen, ami a londoni piac áralakulásával van kapcsolatban, a 20 holdon aluli termelés kapcsoltassák ki. Én erre azt mondottam, nem tudok elképzelni ministert, aki ezt az álláspontot csak egy félpercig^ is képviselje. (Élénk helyeslés.) A magam részéről ragaszkodom ahhoz, hogy a kistermelő ép^ ugy élvezhesse ennek előnyeit, mint a közép- és nag>

rtermelők. (Helyeslés.) Egy másik uj pontot is vettek fel t. i., hogy ezt a 36.000 papirokoronás értéket métermázsánként csak azoknak a termelőknek kivánják visszamenőleg megadni^ akik velük szemben akár javukra, akár hátrányukra, pert nem indítanak a szerződésből kifolyólag. Ennek magyarázata az — mint tudjuk —, hogy voltak különböző szerződések, igy olyanok, amelyek búzában köttettek, mások pedig cukorban. Ami az előbbit illeti, lehet, hogy nagyon hátrányosak voltak a gyárra nézve, mig az utóbbiak nagyon előnyösek. A tárgyalások folyamán arra az álláspontra helyezkedtem, és azt hiszem, ez volt a helyes álláspont, hogy ez a 36.500 koronás ár kivétel nélkül mindenkit megillet. Ha ezen túlmenőleg vannak terhesebb szerződések, amelyek különösen buzaertekben köttettek, ennek elbírálása a bíróság elé tartozik, ebbe nincs semmi" joga a kormánynak beleavatkozni. A gyárak perlés esetén nem akarják kifizetni a most előállott többletet. Én a magam részéről azonban azon az állásponton vagyok, hogy ez a töblet aiem a cukorgyárak jóvoltából állott elő, hanem a magasabb vámból, illetve annak kihasználása-* ból. Nem látnám tehát indokoltnak, hogy amíg megfizették eddig a 33.000 koronás árat, most, mert a szerződések esetleg a biróság elé fosnak kerülni, ezeknek a termékeknek a 36.500 koronás árát meg ne kelljen fizetni. Ezzel tulajdonképen nagyjában ismertettem azokat a megállapodásokat, amelyek az én nézetem szerint olyanok, amelyek az érdekeltségeket kielégitik, és ehhez csak meg azt kell hozzátennem, hogy a fogyasztók érdekei szempontjából megállapodtam a népszövetségi főbiztos úrral abban, hogy négy fillérrel az állami részesedést le fogom szállítani ugy, hogy ennek következtében az áremelkedésben lényeges eltolóelás nem fog bekövetkezni. Természetesen ez csak erre a költségvetési évre vonatkozik, a jövő költségvetési évben ugyanis újra kell szabályozni az összes bevételeket. Van még egy másik kérdés is. az előleg kérdése. Ezzel, őszintén megvallva, különösen nem foglalkoztam. Ebben a tekintetben azon a nézeten vagyok, hogy az előleg kérelése kétféle alapon bírálható el. Ottan, ahol a gyár buzaalapon állapodott meg, a cukorrépa árát illetőleg is, egészen móltányosnak találom, hogy akkor ott az előleg és az ár is ezen az alapon számittassék. A legméltánytalanabbnak találnám viszont olyan esetben, ahol cukor, vagy más alapon szerzőeltek, de buzaalapon adtak előleget, ezirányban követeléssel álljanak elő, mert ez az egyes termelőknek, sőt esetleg az effész termelés romlását is magra után vonná, (Ugy van! Ugy van!) Én mindenesetre megígérem, hogy ebben az irányban fogom befolyásomat érvényesíteni. Meg vagyok győződve róla, hogyha a biróság elé is fognak kééin március hé 11-én, szerdán. rülni ezek az ügyek, a biróság kivétel nélkül igazat fog adni nekem, mert stabil korona mellett lehetetlenség olyan kötelezettséget követelni, amely gazdasági végveszélyt involválna maga után. Ezekben voltam bátor a tárgyalások anyagát ismertetni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Östör József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister ur válaszát tudomásul veszem, sőt részemről a gazdatársadalom nevében őszinte köszönetet is mondok neki, hogy ő mint pénzügyminister a maga hivatásában, a maga teljesen más kormányzati ágában a gazdaközönség érdekében megtette azt, amit ebben az egyébként nagyon nehéz kérdésben megtenni lehetett. (Ugy van! Ugy van!) Az igen t. minister ur olyan megoldást keresett, hogy a termelőknek, a cukorgyáriparnak és a fogyasztásnak hármas érdekeit megvédelmezze. Ez rendkívül nehéz helyzet volt — készséggel elismerem — és azt hiszem, hogy a gazdaközönség a pénzügyminister urnák eddigi működéséért is köszönettel tartozik. Engedje meg a t. pénzügyminister ur egyúttal, hogy igéretét különösen az előlegre és a még nem teljesen tisztázott pontokra vonatkozólag itten leszögezzem és arra kérjem, hogy abban az irányban, ahogy kifejteni méltóztatott, kegyeskedjék a cukoriparra megfelelő nyomást gyakorolni, hogy igy azután a gazdaközönség megfelelő módon hozzájuthasson ahhoz, ami tényleg megilleti, mert hiszen egy pillanatig sem kétséges, hogy fájdalom az a 36.500 koronás ár sem az, amit a gazdaközönség a cukorrépáért méltán elvárhatott volna, de azt is meg kell mondanom, hogy igy talán nem fizet rá és a legszükségesebb termelési költségei fedezve vannak, de hogy a cukorrépatermelés az idei évben a gazdaközöuségre nézve nem bizonyult jövedelmező ágnak, ez kétségtelen. A választ tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Kiss Menyhért képviselő urnák az igazságügyminister úrhoz intézett szóbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György .iegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kir. igazságügyminister úrhoz. Hajlandó-e a minister ur a beíeznai és a diósdi földreformtárgyalásokat felülvizsgáltatni, s a vizsgálat eredményéhez képest intézkedni, hogy azok, akik a törvény ellenére mulasztásokat követtek el. megbüntettessenek? Hajlandó-e uj eljárást elrendelni, hogy a kimaradt jogos igénylők igényeiket érvényesíthessék?" Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A múlt héten egy interpellációt terjesztettem elő, amely < a hatvani földbirtokreform végre nem hajtásáról szólott és interpellációm legfontosabb pontja volt az a működés, amelyet az ottani főjegyző ur fejtett ki a földbirtokreform végre nem hajtása tekintetében, amennyiben mindent megtett, hogy az igénylőket rábírja arra, hogy álljanak el az igényléstől és mindent megtett, hogy minél