Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. 51 több földbirtokot megmentsen és minél kéve- j sebb legyen azoknak a száma, akik igényüket véglegesen fentartják. Én azt hittem, hogy I ilyen főjegyző kevés van és hogy ennek nem lesz folytatása, azonban a leveleknek és ada­toknak özöne érkezett hozzám, amelyekből most kettőt leszek bátor bemutatni. A beleznai és a diósdi földbirtokreform végre nem hajtására vonatkozó adatokat kivánom itt elmondani. Mingyárt interpellációm elején le­szögezni kivánom magam a mellett, hogy én az 1920 : XXXVI. te. végrehajtásánál a közigazga­tásnak azt a működést szántam, hogy előse­gítse a földigénylők ügyét és mindent meg­tegyen arra, hogy a föld igénylés minél kiadó­sabb és minél radikálisabb módon megtörtén­jék. Ezzel szemben azonban a közigazgatási tisztviselők ugv látszik anyagi érdekből, mert ők igen jelentékeny földmennyiséget kapnak, nem teszik meg kötelességüket, hanem ellen­kezőleg, olyan működést fejtenek ki, hogy mi­nél több földbirtokot igyekeznek megmenteni és minél kevesebb igényt kielégíteni. Az első eset a beleznai földbirtokigénylésre és eljárásra vonatkozik. Itten 1921-ben 2555 magyar hold földbirtok került eladásra. Mint­hogy 1921-ben már be kellett jelenteni minden birtokeladást a földmivelésügyi ministernek, a földmivelésügyi minister ur nem hagyta jóvá ezt a birtokeladást és kifogásolta azt. Erre elő­ször Palugyay Antal vette meg ezt a birtokot. Amikor neki sem sikerült kieszközölnie a jóvá­hagyást, átadta a birtokot egy Pongráez nevű urnák. Később közbelépett az Altruista Bank, amely kiküldte Russ Hermann bankigazgató urat, aki kijelentette, hogy erre a földre csak az Altruista Bank tarthat számot s valóban az Altruista Banknál végérvényesen megakadt a dolog. Az Altruista Bank Kövér Viktor és Dániel László nyűg. főispán fiainak — akik mostohatestvérek —. átadott 500—500 holdat 11 millió korona vételárért, mig egyes kisebb té­teleket másoknak adott át, azonban, amint Ír­ják az igénylők, a nincstelenek, a földmives szegények és napszámosoknak nagy tömegei vannak Beleznán, akik egyáltalán nem jutot­tak földhöz. Ezek kétségbe vannak esve, és nem tudják elgondolni, hogyan történhetett meg az eljá­rás, amelynek alapján mindenki földhöz jutott — tisztviselők, főjegyzők, ministeri titkárok —, csak épen az a nép nem, amely maga dolgozza meg a földet és verejtékével öntözi. A beleznai földreformeljárás során a köz­ség jegyzője, Surdi jegyző állítólag 20 holdat kapott,teljesen ingyen. Megemlítik azt is, hogy dí. Russák postafőtiszt Budapestről 300 holdat kapott holdankint 18.000 koronáért, Stefies An­tal 15 holdat, Zadraveez István 20 holdat, a földmivelésügyi ministerium egyik tisztvise­lője pedig 35 katasztrális hold szőlőt és 40 ka­tasztrális hold földet kanott holdankint 15.000 koronáért. Hogy ez a földosztás nem lehetett teljesen szabályszerű, azt megállapitom azOfb. végzéséből is, a 7230/1923. számú végzésből, amelyben nyomatékosan utasítja az Ofb. a köz­igazgatást, hogy még egyszer vegyen figye­lembe minden igényt, hirdesse meg az eljárást és igyekezzék kielégiteni az igénylőket. Hogy ez hogyan történt meg, hogyan nem, s hogy iegyáltalában megtörtént-e, nem tudom, csak azt látom, hogy azok az; urak, akik igyekeztek maguknak földbirtokot szerezni, kaptak földet és azt tulajdonukba is vették, ellenben abszo­lúte nem jutottak földhöz, vagy csak kis meny­nyisógben a földet igénylő nincstelenek. Ez nem nevezhető a földbirtokreform tisztességes, be- l esületes végrehajtásának. (Éhn Kálmán: Min­denki kapott, aki kért!) Bátor vagyok felol­vasni a földreform végrehajtási utasításának következő pontját (olvassa): „A földbirtokpo­litikai célok megvalósításának egyik törvény­szerű módja az elővásárlás utján megszerzett ingatlanoknak erre a célra felhasználása lé­vén, hogy az elővásárlás gyakorlásából folyó földkio'sztás és juttatás a törvény általános rendf lkezésének megf elelőleg történt-e, minden esetben megvizsgálandó". A bíróságban tény­leg megvolt a szándék, amint a végzésből is megállapítható, hogy a végrehajtás ennek megfelelően történjék, azonban a községi fő­jegyző rábeszélése és talán egyéb körülmények következtében történt meg az, hogy százak és százak maradtak ki, akik földhöz akartak jutni és nem kaptak földet. (Éhn Kálmán: Nem áll! Mindenki kapott, aki kért!) El voltam ké­szülve, hogy a kisgazdaképviselő urak azt fog­ják mondani, hogy nagyon rendben van az, hogy az igénylők és nincstelenek nem kapnak földet, de kapnak olyan tisztviselők, nem is egy holdat, hanem annál jóval többet, akik nem foglalkoznak földmiveléssel. Ezzel telje­sen tisztában voltam és csak azért hozom az igen t. minister ur tudomására ezeket az ada­tokat, hogy viszg v álattal méltóztassék megál­lapítani, mi az oka annak, hogy többszáz igénylő maradt ki (Felkiáltások a jobbolda­lon: Nem áll!) és hogy egyes állami tisztvise­lők Budapestről is és a vidékről is, többek közt mag a községi főjegyző ur, olyan nienyiségben kapott földet, mely mennyiséget az alaptör­vény nem enged meg részükre juttatni. (Éhn Kálmán: Szabadkézből lett eladva! Az vett, aki akart!) Kérdem, van-e a minister urnák erről a földosztásról tudomása, mi erről a vé­leménye és rendben valónak tartja-e, hogy a földmivesszegénységet kizárták a földjuttatás­ból. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez sem áll!) A másik eset a diósdi földreformra vonat­kozik. Itt a főjegyző ellen panaszkodnak az emberek, hogy Herbst Mihály főjegyző min­dent elkövetett abban az irányban, hogy távol tartsa az igénylőket a földigényléstől. Az igénylők, hogy mégis bele tudjanak valakibe kapaszkodni, aki megsegítse őket, Zaleszki Ágostom nyugalmazott alezredeshez fordultak és őt kérték meg gazdasági szakértőnek. Ez Összehívta őket 1923 december 17-re, majd 26-ára ülés tartása végett, de az ülés megtar­tása után a községi jegyző feljelentést tett az alezredes ellen, detektívek érkeztek a^ faluba. az embereket az ágyból vonszolták ki és vitték az elöljárósághoz. Ott olyan kérdéseket tettek fel hozzájuk, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy az alezredest kommunistának tart­ják. Olyan terrort fejtettek ki. hogy ennek, kö­vetkeztében többszáz ember állott el az igény­léstől és ezek a jelenlegi helyzettel abszolúte nincsenek megelégedve. Kérdem a minister urat, helyesnek és jogosnak tartja-e azt, hogy egy községben a földreformeljárás során ilyen közigazgatási beavatkozások történjenek? Az alezredes ur, akinek melle tele van kitünteté­sekkel, négyoldalas beadványt szerkesztett, amelyben részletesen elmondja, bogy azt a véö'zóst, amelyben gyűlésüket tiltott gvii lésnek deklarálták és őt feljelentették, megfellebbezte az alispánhoz, az alispántól a belügyminister­hez és annak ellenére, hogy a belügyminister­nél személyesen jelentkezett és arra kérte őt, bogy adjon neki módot arra, hogy felvilágo­síthassa, hogy összejövetelük nem gyűlés volt. hanem esak barátságos megbeszélés, eszme-

Next

/
Thumbnails
Contents