Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. 49 tolják le. Itt egyenlőséget osztó igazság szükséges, és én az igen t. pénzügyminister ur fig3

r

elmét — amennyiben ebben a ké ^dés^en megegyezés vagy az ő részéről döntés nem történt volna — különösen fel akarom hívni, hogy végső szükség esetében, amint a pénzügyminister ur appropriációs beszédéből is kitűnik, éljen azzal a joggal, amely rá vonatkozóan már kötelesség, hogy a cukorrépa árának megfelelő megállapításánál a gazdákat hozzásegítse ahhoz az úgyis minimális termelési költséghez, am' ly őket valóban méltán megilleti, annál is inkább, mert ezekben a cukorrépa termelési szerződésekben legtöbbnyire úgyis ki van kötve az, hogy amennyiben nem tudnának egymás között megegyezni, elfogadják a pénzügyminister ur döntését. Tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy immár az utolsó, tizenkettedik órában legyen kegyes ezt ä dolgot dűlőre hozni és szíveskedjék megnyugtatni az ország gazdaközönségét. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: % Nemzetgyűlés! Amikor egyik beszédemben a cukorrépatermelés kérdésével foglalkoztam, ezt annak tudatában tettem, hogy olyan nehéz kérdéssel állok szemben, amelyben a kormánynak ép ugy, mint az érdekeltségeknek ^is, kötelességük mindent megtenni a termelés érdekében. Nem akarok most foglalkozni azokkal a megváltozott viszonyokkal, amelyek a cukortermelés terén a háborús és háborút követő időkben bekövetkeztek. Nagyon jól tudjuk — csak röviden akarom megjegyezni —, hogy ez már a háború előtt egyike volt a nehezebb kérdéseknek és pedig azért, mert egyrészt óriási verseny állott fenn a gyarmati cukor és a répacukor között, másrészt pedig a répatermelő országok egymással szemben is óriási versenyben állottak. Ennek következtében bizonyos szabályozás vált szükségessé, amely annakidején a brüsszeli konvencióban meg is történt. A háború után azt hitte volna az ember, hogy a cukorrépatermelés lesz az, amely a legkönnyebben, a legkisebb fáradsággal fog eszközöltetni. Azt látjuk azonban, hogy épen a cukorellátás terén a termelés szempontjából visszaesés nem mutatkozik s azokat a piacokat és termelőhelyeket, amelyeket az egyes országok, különösen a kontinentális ország-ok, képviseltek, nagy arányban felváltotta a gyarmati cukortermelés. Ennek következménye az is, hogy ebben az évben — termelési évről beszélek —, amikor a világpiacon azt láttuk, hogy nagy cukoráresés következett be, ennek egyszerű okát abban találjuk, hogy egyrészt a gyarmati cukortermelés, de másrészt _a répacukortermelés i's körülbelül 80 millió métermázsával fokozódott. Olyan cukoráralakulás következett be, amely nézetem szerint a répatermelést egyenesen veszélyezteti. Csak azért térek rá erre, hogy senki félre ne értse azt, hogy miért akarunk mi magasabb vámokat. Az+tartom, hogy egy országnak létfeltétele termelése édekeinek megvédése, és ha végignézek Európán, megnyugvással látom, hogy kivétel nélkül minden kontinentális állam a legnagyobb erőfeszitéseket teszi répatermelésének megvédésére és fokozására. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket mi is követtünk ezeknek a kérdéseknek elbírálásainál. Ezekre az indokokra való hivatkozással kérte a cukorsyári érdekeltség, egészen helyesen — és azt is merem állitani, hogy tárgyila- j gosan —, hogy a magasabb vám érvényesíttessék. Amint méltóztatnak tudni, a vámtarifába ' egy 26 aranykoronás vám van beállítva. Ezzel szemben azonban én két követelményt állitottam fel. Elismerem, hogy kissé különös — és talán példa sem mutatkozik erre sem a multban, sem a jelenben —, hogy ilyen kérdésben a különböző termelői érdekeltségeket egy kalap alá vontam és ugyancsak megpróbáltam a fogyasztás érdekét is ennek szemmeltartásával kielégíteni. Elismerem azt, hogy igenis, ha nem akarjuk azt, hogy cukorrépatermelésünk visszaessék, ennek egy feltétele van, egy feltételt kell teljesítenünk, és pedig azt, hogy a^termelés rentábilis legyen a gazdákra nézve. Nem követelhetjük olyasvalaminek a termelését, amire nyilvánvalóan ráfizetnek. Ez nem lehet általános nemzetgazdasági politika és nem lehet helyes fogyasztási politika. Ezt a két politikát csak akkor lehet jól összeegyeztetni és érvényesíteni, ha az összes méltányos igények kielégíttetnek. Mivel elismertem a cukorgyáraknak ezt az érvelését, azt mondottam: hajlandó vagyok magasabb vám érvényesítésébe belemenni, abban az esetben, ha határozott garanciákat kapok arra vonatkozóan, hogy a félemelt vámból származó előny — tulaj donképen csak látszólagos előny, mert a termelési költségek fedezésére szolgál — méltányosan meg fog osztani a két gazdasági érdekeltség között és nem lesz a gaz da érdekeltség arra utalva, hosy a felemelt vám folytán keletkező bevételi többletből hosszú alkudozás J után csak egy kis részhez jusson hozzá. Ezért folytak hosszasabban a tárgyalások, melyek eléeç nehézkesen haladtak előre, kü

T önösen azért,' mert egyrészt nehéz volt a mezőgazdasági és a cukofgyári érdekeltség- között megállapodást létesíteni, de másrészt azért is, mert a cu^orgyá'*! érdekeltség kebelében Is nasry ellentétek voltak. Most nem akarom ennek folyamatát leirni, csak annvit jelezhetek, hogy azt hiszem, a tearnapi est folyamán a végleges megállapodás feltételeit megállapították. Néhány rövid szóval ismertetem talán a megállapodást. Tényleg helyes az a megállapitás, hogy nem 26 koronás vám fog érvényesíttetni, hanem csak a 19 kororás vám. Ezt a kormány részéről azért tartottam szükségesnek, hogy a cukorban hirtelen és # túlzott áremelés be ne következzék. Ezt látjuk annak a határnak épen a gazdasági érdekeltségekkel való megbeszélés alapján, ameddig feltételiül el kell mennünk, ha nem akarjuk veszélyeztetni a rénatermelést és magát a cukortermelést. Ennek az összegnek megosztása akként következik be, hogy a cukore:várak elsősorban kötelezve vannak visszamenőleg legalább is olyan árat fizetni a termelőknek, amely 36.500 papirkorouának felel meg. (Östör József: Kevés?) Elismerem, hiszen ez hosszú tárgyalá soknak volt anyaga, de végeredményben mindennek van határa és figyelembe kell venni azt is, hogy az év jórésze már elmúlt és iírv a vám kihasználása csak bizonyos lehetőséget fog adni a hátralevő hónapokra. Ami a jövőt illeti, arranézve sznitén megállapittatott ilyen minimális ár, amelyet legalább Js meg kell fizetni és ezt 2-55 korona a'ranvértékben fejezték ki. Amint észrevettem — hiszen az érdekeltségek önmaguk között állanodtak meg —, végeredinénybeu a gazdaérdekeltségek, őszintén megvallva, ettől nincsenek nagvou meghatva, mert ők 2-6 koronás alapon álltak, de kértem, hogy mégis ezen a 2"55 koronás ^lfmnn jöjjön létre a megállapodás. A termelőknek ezenkívül prémium is biztosíttatik, amely _ a cukor londoni áralakulásától tétetett függővé. 8*