Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

4S À nemzetgyűlés 389. ülése Ï925. évi március hó li-hi; szerdán. zint. (Mayer János földmivelésügyi minister: •Húszszor annyiba kerülne.) Megengedem, nagyon szép és nagyon üdvös foglalkozás lóversenyeket nézni, azt azonban nem vagyok hajlandó megérteni, hogy Magyarország nagyon lesüllyedt lótenyésztésének reorganizációja szempontjából pont arra volna szükség, hogy ezek az urak kimenjenek a versenypályára és ott a telivérek futását és a versenyintézmény egyéb lebonyolítását tanulmányozzák (Mayer János földmivelésügyi minister: Hát ne menjenek ki?), mert egyedül a budapesti lóversenyeken ezeket a kérdéseket elintézni nem fogják. Minthogy a minister ur válasza semmi körülmények között sem felel meg annak, amit ettől a választól vártam, azt természetesen tudomásul nem veszem. De mielőtt a tudomásulvétel megtörténnék, kérem a^határozatképesség megállapítását. (Zaj jobbfejől.) Elnök: Kivan a minister ur válaszolni! A minister ur nem kivan válaszolni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévők számát megállapítani. Perlaki György jegyző (megszámlálja « jelenlevőket): Huszonnégy! Elnök: Minthogy a Ház nem határozatképes, az ülést üz perere felfüggesztem. (Szünet után.) összefüggésben áll ezzel. Fontos ez a kérdés azért is. mert a gazdának, mint termelőnek a megfelelő termelési költségekhez, tehát megfelelő, illő árhoz kell jutnia. Fontos ez a kérdés azért, mert összefüggésben áll a cukor árának megállapításával, de fontos a földmivelő munkásság szempontjából is. Az appropriációs vita alkalmával a t. pénzügyminister ur idevonatkozólag nyilatkozott és elégséges, ha beszédének idevonatkozó részét olvasom fel, mely a következőképen hangzik (olvassa): „Én azért óhajtottam ezt a vámfelemelést akkor — meg kell tudniillik említenem, hogy kombináció jött számításba, hogy a különböző érdekeltségek között meglévén a megegyezés, hogy a vámtételt miképen fogják meghatározni és hogy idevonatkozólag legújabban 19 aranykoronában vo'.t tervezve a cukorvám megállapítása, amellyel azután a cukorgyárakkal való megállapodás folytán a termelők jobban lettek volna honorálva, s ezé^t fontos a vám kérdése —, hogy a gazda kapja meg az őt megillető részesedést, és tényleg azzal az indokolással emeltessék fel a vám, amellyel kérték, hogy ezáltal több jusson a gazdáknak, akik ezidőszerint jórészt veszteséggel dolgoznak. A megállapodások nagyjában m eg-történtek ugyan a gazda- és a cukorérdekeltség részéről, azonban a cukorérdekeltség keretén belül még mai napig sem jött létre a megállapodás. Én csak kérdem azt, vájjon lehet-e egy nagy termelési ágat ennyire odadobni ilyen esetleg elhúzódó tárgyalásoknak és bármennyire tartózkodni kivánok ettől — mert azt az elvet vallom, hogy az állam a lehető legutolsó esetben avatkozzék bele a gazdasági életbe —, én mindig azt vallom, hogy ín. itt nem fog megtörténni napokon belül a megegyezés, mi a cukorrépa-termelést nem tehetjük függővé egyes emberek megegyezésétől." Ezt mondotta február 26-án az igen t. pénzügyminister ur. Azóta körülbelül ké

f hét teli és mindezideig a két fél között megállapodás nem jött létre. Minthogy e kérdésnek, tehát a cukor árának megállapítása rendkívül módon fontos és sürgős, azért voltam bátor interpellációmat az ország cukorrépa-termelő gazda közönsége érdekében b^jegvezni. (Gaal Gaston: A kisgazdák százezreit érdekli!) A kis- és nagygazdákat egyformán érinti ez a kérdés, de különösen azokat a részeket, ahol cukorgyárak vannak. Legyen szabad e kérdésnél az igen t. pénzügyminister ur figyelmét egy pontra felhívni, amely igen fontos a cukor árának kellő megállapításán kívül, és ez az úgynevezett előlegek kérdése. Tudvalévő dolog, hogy a cukorgyárak előleget fizettek a tavasszal, szokás szerint, a bevetett cukorrépa-területek után és ezeket az. előlegeket a kötés szerint vagy egyébként búzavalutában voltak jogosítva elszámolni. A búzánál a tavaly tavasz óta egyesekre nézve igen szerencsés áremelkedés történt, úgyhogy viszont, amennyiben ehhez a cukorgyárosok ragaszkodnak, ha meg is történik a cukorrépa nak megfelelő áremelése, ezekkel az előlegekkel úgyszólván a gazdák szeme ki van törölve. Nemcsak hogy megfelelő vételárat nem kapnak, hanem ennek folytán a cukorgyárosok, mint szerencsés spekulánsok, abban a helyzetben vannak, hogy a cukorrépához úgyszólván abban az árban jutnak hozzá, mely rájuk nézve a legkedvezőbb és legszerencsésebb. Lehetetlen"> a gazdák szempontjából, hogy ok aranykoronában vagy papirkoronában állapíthassák nleg a étikor árát. viszont pedig nekik joguk legyen ahhoz, hogy az előleget buzavalutában számiElnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földművelésügyi mi- | nister urnák Farkas Tibor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Ioení Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik östör József képviselő urnák a pénzügyminister úrhoz intézendő szóbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a pénzügyminister úrhoz a cukorrépa árának megállapítása tárgyában. 1. Mit tett a pénzügyminister ur, hogy a cukorrépa-termelő gazdák cukorrépájuknak megfelelő árához jussanak? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur, amenynyiben kielégítő megegyezés az érdekeltek között mai napig létre nem jött, a cukorgyárakat törvényileg haladéktalanul kötelezni arra, hogy a termelőknek megfelelő árat fizessenek! Budapest, 1925 március 10-én. Östör József nemzetgyűlési képviselő." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! östör József: T. Nemzetgyűlés! Közismert az a harc, mely a cukorrépa-termelők és a cukorgyárak között a cukor árának megállapítása tekintetében fennáll. Teljesen felesleges, hogy erről részletesen beszámoljak, ezt részletesen ismertessem, hiszen ez a kérdés már megvitattatott itt a Házban teljes részletességgel. Szóvátette ezt a kérdést néhány hónappal ezelőtt már Csik József t. képviselőtársam is és legutóbb az appropriációs javaslat vitájánál Gaal Gaston t. képviselőtársam: azonkívül az idevonatkozó közgazdasági szaklapokban és a napi sajtóban is állandóan tapétán van ez a kérdés. Már arról sem kell részletesen beszámolnom, hogy micsoda fontos és súlyos érdek fűződik ahíhoz, hogy ez a kérdés véglegesen megőldassék. Fontos érdek fűződik ehhez, mert az-idei «ukorrépá-termelés kétségtelenül szoros