Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ütése 1925. §-ának a) és b) pontja, továbbá az 1924 : III. te. 1. és 2. §-a szerint a következő helyzet áll eiö: 6%-ot a kölcsönös fogadásokra feltett öszszeg*ekből levonhat a versenyt rendező pénztár saját céljaira, 4^%-ot pedig az állampénztárba szállít be, amely összeg alapszerüleg kezeltetik es a földmivelésügyi minister által kizárólag lótenyésztés emelésére fordittatik; az alap állásáról a földmivelésügyi minister évente, a •költségvetés beterjesztése alkalmával, a törvényhozásnak jelentést tesz. Ezenkívül a lóversenyeknél a kölcsönös fogadásokra feltett öszszegekből 8%

t továbbá az üzletszerű, vagy nyilvános verseny fogadásokat közvetítő egyes vállalatok részéről fizetett és a földmivelésügyi ministe.' ur által megállapított illetékből 2% a vallás- és közoktatásügyi minister rendelkezésére bocsáttatik. Ezenkívül még 2% vonatik le Budapest székesfőváros szegényei javára. Összesen tehát 20 és '/•>% százalék vonatik le a fogadásokra feltett összegekből. Mármost tisztelettel ké*rdem a pénzügymini ster urat, megtörtént-e 1924-ben a földmivelésügyi íninisteriumot megillető 4-5% befizetése, megtörtént-e továbbá a Testnevelési Alapot megillető 8% befizetése és a másik 2% befizetése. Olyan hírek vannak ugyanis elterjedve, hogy az érdekelt egyesületek egy része wm tett eleget fizetési kötelezettségének. Mármost, ha tény és való az, hogy a befizetések nem történtek meg, tisztelettel kérdem: mi lehet az oka annak, hogy e hátralékok behajtása iránt nem történtek lépések, vagy ha történtek, azok eredményre nem vezettek! Biztos tudomásom van ugyanis arról, hogy a földmivelésügyi ministeriumba a 4:5% nem fizettetett be, továbbá értesülésem van arról, hogy a 8% befizetése sem történt meg, a Testnevelési Alap ezt hiába várja, valamint a másik 2% befizetéséről sincs tudomásom. (Gaal Graston: Semmit sem fizettek be! Ez a legolcsóbb!) Mindenesetre komplikálódik a helyzet azáltal, hogy az 1922 : XVII. te. 29. §-a felhatalmazta a pénzügyministert arra, hogy a lóversenyeknél a kölcsönfogadásokra feltett összegekből, az 1913 : XIII. te 2. Vának e) pontja, illetőleg az 1921 : II. te. 7. §~ának c) pontja értelmében az állampénztárba beszállítandó összegekből a Magyar Lovaregylet részére, az általa versenypályaépités céljaira felveendő kölcsön szolgálatához való hozzájárulás fejében, ideiglenesen megfelelő, de legfeljebb a bevétel 4%-át kitevő összeget átengedhesse. Abban az esetben, ha a pénzügyminister él ezzel a felhatalmazással, köteleztetik az igénybevett öszszeggel egyenlő összeget a testnevelésről szóló 1921 : LUI. te. végrehajtásának biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi tárca rendelkezésére bocsátani. Olyan hirek vannak forgalomban, hogy ez sem történt ugy, ahogy a törvény szerint történnie kellett volna, vagyis a pénzügyminister biztosította a Lovaregyletnek a 4%-os segélyt, bár a Lo varegylet a pályaépítést még nem kezdte meg abban az időben, amikor ez a segély már esedékes lett volna, az a 4% azonban, amely a Testnevelési Alapot illette volna, tudtommal még mindig hátralékban van. Az elterjedt hirek szerint a Lovaregylet bizonyos kompenzációs műveleteket vél érvényesíthetni, vagyis követeléseibe be akarja számítani az általa fizetendő összegeket. Tisztelettel kérdem tehát, hogyan volt lehetséges az, hogy ilyen zavaros helyzet állott elő. Az az összeg- ugyanis, az a 4*5%, amely a földmivf lésügyi ministeriumot megillette, mindentől függetlenül be lett volna oda fizetendő; úgyszintén évi március hó 11-év. szerdán. 43 mindeneseire intézkedésnek kellett volna történnie arra nézve is, hogy a pénzügyminister az idézett törvénynek megfelelően azt a 4%-ot, amelyet a Lovaregyletnek átengedett, átadja a Testnevelési Alapnak. Ezenkívül a másik 4%-nak szintén be kellett volna folynia. Mindenesetre azt hiszem, kívánatos, hogy ugy a /nemzetgyűlés, mint az ország világosan lásson ebben a kissé homályos kérdésben és ezért tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, tárja elő teljes nyíltsággal ezt az ügyet itt, a nemzetgyűlésen és közölje a nemzetgyűléssel ásóknak a megállapodásoknak, illetőleg tárgyalásoknak anyagát, amelyek a közelmúltban a földmivelésügyi ministerium kehelében a különböző érdekeltségekkel, úgymint a Testnevelési Alappal, a Lovaregylettel és a székesfővárossal több izben lefolytattattak. (Helyeslés a baloldalon. ) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénz ügy minister: T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor t. képviselőtársam interpellációjára igen röviden fogok válaszolni és azt hiszem, ez a válaszom ki is fogja őt elégíteni. Tényleg igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy alapjában véve elég zavaros kérdéssel állunk szemben, olyan kérdéssel, melyben úgyszólván több mint egy év óta nem tudunk megoldásra jutni. Természetes, hogy a Lovaregyletet minden tekintetben kötelezik azok a kötelezettségek, amelyeket a törvények reá nézve előirnak és ezeknek betartására teljes mértékben kényszeríthető is. Hogy azonban ez a kérdés idefejlődött, hogy meg'oldatlan problémává lett, annak magyarázata jórészt az, hogy a Lovaregyletnek közben — mint méltóztatnak tudni — uj versenypályát kell építenie és erre van szüksége pénzre. A Lo varegylet a maga részéről annakidején beszolgáltatta a kérdéses összegeket a Pénzintézeti Központba, de később azok nem lettek menten kiutalva, úgyhogy a Lovaregylet az őt megillető részt saját céljaira felhasználhatta volna.. Ebből fejlődött ki azután a későbbiek folyamán az a zavar, mely miatt a Lovaregylet az építés továbbfolytatására nem volt képes, csak azáltal, hogy a rendelkezésére álló egyéb^ összegeket is felhasználta. Ez mindenesetre sajnálatos dolog volt, melyen azonban nem állott módunkban segíteni. A magam részéről, amikor ez a kérdés a pénzügyministeriumban ministerségem alatt először szóba került, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy azt minden körülmények között meg kell oldani (Helyeslés), meg kell oldani azért, mert lehetetlen, hogy egyrészt a földmivelésügyi ministeriumnak ne álljanak rendelkezésére azok a pénzösszegek, amelyek a lótenyésztés céljait vannak hivatva szolgálni, másrészt, hogy a Testnevelési Alap ne jusson hozzá az őt megillető összegekhez, nem beszélve egyéb hozzájárulásokról, amelyek ezen 20 "agából erednek. Felmerül itt kérdés, hogyan oldjuk meg ezt a problémát ebben az időpontban. Minden arra késztet bennünket, hogy az uj versenypálya mielőbb kész legyen, mert hiszen végeredményben ez az a bázis, amelyből a jövedelmek is megfelelően gyarapodni fognak. Nem kell hosszasan fejtegetnem, hogy az a pálya, amelyen most bonyolódik le a lóverseny, nem megfelelő és nem biztosítja a kérdésnek azt a helyes megoldását, amely kívánatos volna. Ezért tárgyalások vannak folyamatban az érdekeltségekkel. Lehetséges, hogy átmenetileg mindegyiknek bizonyos áldozatot kell viselnie, de ezek lényegesen meg fognak terűim