Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

44 A nemzetgyűlés 389. íUéfte 1f)2í>. evi fncívcws Hó 11-én, szerda ti. iJXfíkbóI a fokozott bevételekből, amelyek a kiépített uj versenypálya révén elő fognak állni. Minthogy a tárgyalások folyamatban vannak, nem vagyok abban a helyzetben, bogy konkrét kijelentést tegyek. Mindenesetre két irányban leszögezem magamat: először, hogy minden egyes érdeknek megfelelő kielégítésére törekszem — és ebben az irányban akarjuk kötelezni a Lovaregyletet is —, másodszor, hogy méltányolni kívánom azokat az érdekeket is, amelyek a versenypálya kiépítéséhez fűződnek. Végül, amennyiben a t. Nemzetgyűlést érdekli, minthogy egyébként is el kell számolni ezekről az összegekről és számot kell adni a megállapodásokról, annakidején természetesen készséggel hajlandó leszek ezekről a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! À pénzügyminister válasza után még egy rejtélyes és homályos kérdés maradt fenn a többi félhomályos kérdéseken kívül. Ez a homályos, mé^ pedig nagyon homályos pont az: hogyan volt lehetséges, hogy az a pénz, amely a földmivelésügyi ministeriumot minden körülmények között megillette, minden hosszabb utalgatás nélkül, oda nem folyt be, és ezáltal a földmivelésügyi minisíeriumnak, feltéve, hogy megvolt benne a jóakarat —, ezt nem vonom kétségbe — a lehetőség sem adatott meg arra, hogy ezt a pénzt lótenyésztési célokra fordítsa. Hiszen lehetetlen ezt a földművelésügyi ministeriumtól elvárni, ha nem kapja meg hozzá a szükséges pénzt. (Gaal Gaston: Miért nem kérte, ha nem kapta meg? — Östör József: Ez a teljes homály, vagy a félhomály'?) Ez a teljes homály, (Gaal Gaston: Nem értek rá! Nagyon kevés ott a tisztviselő! Nem értek rá szegények! — Östör József: És mi az. hogy a földmivelésügyi minister ur mosolyog ehhez?) Ez mindenesetre egy kissé homályossá teszi a dolgot, bár lehet, hogy a kollegialitás jele a pénzügyministerrel szemben az, hogy a költségvetés beterjesztésével egyidejűleg a lótenyésztési alapról külön kimutatást nem terjesztettek elő. Lehet ennek oka az, hogy nincs pénz, hogy az a nagyobb pénzösszeg nem folyt be, s tulajdonképpeni érdemleges kimutatást az alapról így beterjeszteni nem is lehetett. (Kiss Menyhért: Ló helyett mit tenyésztenek hát ezekben az intézetekben?) Mindenesetre az a minimum, amit még. a kormány iránt való legnagyobb fokú jóakarattal is el kell várnunk, hogy ez a kérdés végleg tisztáztassék, hogy a földmivelésügyi ministerium, illetőleg a lótenyésztés érdekei csorbát ne szenvedjenek, s amennyiben még a múltra visszamenőleg követelések vannak, ezek^ is honorállássanak és a jövőben egyszer végre őszinte, nyílt, tiszta munkát végezzenek azok a hatóságok (Kiss Menyhért: Soha!), melyek az ország pénzkezelését a nemzetgyűlésnek feltárni kötelesek, ha egyáltalában parlamentáris állapotokról vagy akárcsak félparlamentarizmusról is beszélünk. Mert lehetetlen valamit ellenőrizni, ha azok az adatok, melyek a munka megbirélásához okvetlenül szükségesek, az ellenőrző közegnek be nem mutattatnak, vagy pedig nagyon homályosan, avagy csak félhomályban mutattatnak be. Ezt az ideiglenes választ, amely tulajdonképpen a jóakarat érvényesítésének beigérése, egyelőre tudomásul veszem, de sokkal nagyobb kíváncsisággal várom a végleges választ, amelyet a pénzügyminister ur kilátásba helyezett. Elnök: A. pénzügyminister ur válaszát nem kívánja véglegesnek tekintetni, így határozathozatal szüksége nem forog fenn. Következik Farkas Tibor képviselő urnák a földmivelésügyi minister úrhoz intézett második interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a földmivelésügyi minister uidioz. Mi az oka annak, hogy a minister ur a méneskari felügyelői állást nem a méneskari tisztviselők közül akarja betölteni? Hogyan lehetséges az, hogy a kilenc lótenyésztési főigazgató között nem akad előléptetésre alkalmas egyén? Farkas Tibor s. k." Elnök: Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Olyan hírek vannak forgalomban, hogy a földmivelésügyi ministerium a megüresedett méneskari felügyelői állást nem, képes vagy nem akarja a méneskari tisztviselők kebeléből betölteni, hanem idegenbe fordul megfelelő alkalmas egyénért. (Gaal Gaston: Generálisért!) Generális, vagy nem generális, az már mindegy, de az illető máshol van elhelyezve és ő lesz az, akire az a feladat vár, hogy a méneskari tisztviselők hiányos ismereteit pótolja. T. i. ezt kell memdanom, mert maga a ministerium állítja ki róluk a bizonyítványt, hogy ismereteik bizonyos csekélyebb fokban vannak meg és alkalmasságuk ennek az állásnak betöltésére kevés. Egyébként alig képzelhető, hogy kilenc, rangban közvetlenül a méneskari felügyelő után következő lótenyésztési főigazgató közül sem ideiglenesen, sem véglegesen ne lehetne pótolni a hiányt. T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, kell, hogy ezt a kifejezést használjam, mert igazán szomorúak lehetnek az állapotok akkor, amikor egy egész élet munkája után ilyen magas állásban, abban a ministeriumban, amelyben annyi ilyen tisztviselő van, ott, ahol a létszám a békebeli 1913-as költségvetés adataival szemben meglehetős szaporodást mutat — mert épen csak pont néggyel vannak többen, vagyis kilenc főigazgató vau — (Kiss Menyhért: Nagyobbodott az ország! Mit akarsz?), amikor pedig még katonák vezették ezt az intézetet, volt egy^ ezredes a központban és négy a méneséknél és a méntelepeknél, és most ezeknek az utódai, ezek az átszervezett lótenyésztési főigazgatók itt vannak megszaporodott számban, számszerűit kilencen és e számszer int kilenc közül nem akad alkalmas egyén arra, hogy előbbre menjen. Ha valaki kénytelen pályája vége felé megakadni valahol azért, mert az a hatóság, az az intézmény, amely munkáját felülbírálja, kiállítja róla a bizonyitványt, hogy te előmenetelre alkalmas nem vagy s megtörténik az a szégyen. hogy idegenből kell hozni olyan egyént, akinek annyi szakismerete, mint ennek a karnak, nem lehet, mert hisz soha életében nem foglalkozott lótenyésztéssel, másokat nem vezetett s mégis azt mondja a minister ur, hogy több alkalmatosságot néz ki belőle erre a díszes polcra, arra, hogy ezekre felügyeljen, ezeket irányítsa, ellenőrizze és kioktassa — akkor én kénytelen vagyok azt mondani, hogy az a rendszer, amely a méneskari tisztviselők nevelésével és irányításával a földmivelésügyi ministeriumban a múltban foglalkozott, tökéletesen csődöt mondott. Azt hiszem, nagyon sok i^^g kell várni, amig itt a szükséges reformok keresztülvihetők lesznek. Egyelőre csak azt kívánom a t. minister úrtól, legyen szives és magyarázza meg: miért van szükség tényleg ezekre az emberekre ottan, amikor ezek a magasabb rangban lévő tisztviselők alkalmatlanok arra, hogy betöltsék