Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

42 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. zetétől —, amely Bécsben székel és természetesen ezért a magyar hatóságok ellenőrzése alatí nem áll, mindenesetre azonban ma/arát becsületesen kommunista szervezetnek nevezi. A „kommunisták magyarországi pártjának" hiv;iák ezt a bécsi szervezetet, amely azonban nem Magyarországon, hanem Bécsben székel és a bécsi kommunistákból alakult, Most felmerül azonban az a kérdés, amiről nem tudok a nemzetgyűlésnek határozott felvilágosítást adni, hogy ebben a segélyezésben, abban a formában, ahogy az történt, a szociáldemokrata párt vagy pedig a szakszervezetek, mint olyanok, részt vettek-e? Itt van azután az a pont, ahol természetesen a nyomozást tovább kell folytatnunk, de ahol, az én nézetem szerint, az egész kérdés mint tengely körül meg is fordul, mert mihelyst arra a megállapításra kellene jutnunk, hogy a szakszervezetek egy ilyen poli'tikai akciót saját eszközeikkel, saját szervezetük keretében folytattak le, ebben az esetben a szakszervezetekkel szemben az egyesületi felügyeleti jog alapján el kellene járnom. (Helyeslés.) Ha pedig az derülne ki, hogy a szociáldemokrata párt, mint pártszervezet folytatott ilyen politikai propaganda és agitációszerü segélyezést, ebben az esetben, ennek nagyon természetesen, elsősorban politikai konzekvenciái lennének. Egyet azonban kötelességemnek tartok leszögezni: bármilyen eredménnyel is végződjék a nyomozás, nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kormányban nincs meg az elszántság, vagy mondjuk, a bátorság arra, hogy ha akár a szakszervezetek részéről, akár a szociáldemokrata párt részéről olyan dolgok bizonyulnának be, amelyek az ország rendjével és az ország biztonságával, a jogrenddel — ahogy ők szeretik kifejezni magukat — merő ellentétben vannak, hogy — mondom — nem volna meg a kormányban az elszántság és a báfbrság arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel törvényes kötelességét megtegye. (Taps jobbfelöl.) Mert ujabban mind gyakrabban veszem észre a baloldali sajtó orgánumaiban, a sorok között, azt a fenyegetődzést, hogy a nemzetgyűlésen való játéknak vége, áll még a balszélső ellenzék rendelkezésére egyéb eszköz is, amellyel ezt a reakciós országot móresre fogja tanítani, (Mozgás a jobboldalon.) Én nem tudom, mik ezek az eszközök, én csak kétfélét tudok elképzelni. Az egyik eszköz a külföldi propaganda. Számtalan esetben láttuk már, hogy nagyon könnyű a tájékozatlan külföldön híreket elhelyezni, amelyek a magyar kormányt, a magyar parlament többségét és egyáltalán a magyar közéletet meggvanusitják és megrágalmazzák. Mindig akad sajtó orgánum, amely hasonló híreket közöl anélkül, hogy azok valódiságáról meggyőződnék, de én ettől a hadjárattól nem félek, inert az igazság mégis, minden akcióval szemben, minden esetben, minden hazugság'gal szembein, érvényre szokott jutni. Ma már a külföldnek is kinyilt a szeme és a külföld is tisztában van a mi közállapotainkkal. S ha talán ideig-óráig, ujabb hamis beállitásokkal, ujabb gyanusitásokkal és rágalmakkal fel is rázhatják ellenünk a külföld közvéleményét, ez csak rövid időre történhetik meg, mert igenis azért, ami ebben az; országban történik, ami itt ma közállapotainkat jellemzi, minden külföldi fórum előtt hajlandó ez a kormány a felelősséget elvállalni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagyon könnyű kimenni tájékozatlan emberek elé és nem beszélni arról, hogy én mit vétkeztem, csak a büntetésről nyilatkozini és azt ugy tüntetni feL mint igazságtalan erőszakosságot. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Igenis, a külföld tisztában van már vele, hogy Magyarországon, ha egyes szélsőbaloldali egyénekkel szemben a biróság, vagy a közigazgatási hatóság eljár, hogy ha esetleg felzúdulás, vagy felháborodás mutatkozik is a parlamentben a szélső baloldali pártokkal szemben, ez nem a hatóságok igazságtalanságából, ez nem a magyar közvélemény egyoldalú brutalitásából következik, hanem következik abból, hogy a becsületes magyar közvéleménynek, igenis, oka van felháborodni, a biróságnak és a hatóságnak pedig, igenis joga és kötelessége eljárni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ha ezek a sorok közötti ijesztgetések esetleg arra vonatkoznának, hogy a magyar, szélsőséges pártoknak módjukban van a gazdasági bérharc eszközeit politikai téren is érvényesíteni, erre vonatkozólag rövid a válaszom. A politikai bérharcnak vannak bizonyos eszközei, amelyeket ott, ahol sztrájk-törvények vannak, a törvény, másutt a közvélemény, bizonyos határok között elfogad addig, aniig gazdasági kérdésről van szó. De bocsánatot kérek, ezeknek a gazdasági életben elfogadott fegyvereknek a politikai életbe való bevitele olyan túlzás, amelyet olyan kormány, amely az ország biztonságáért felelős is akar lenni, el nem tűrhet és el nem vállalhat. (Éljenzés és taps.) Én előre is, a leghatározottabban kijelenthetem, hogy a kormány fel van készülve arra, hogy történhetnek ilyen irányú kísérletezések^ de . ilyen kisérletezósek sikerrel nem fognak járni S (Élénk tetszés.) és az ilyen kisérletek sokkal többet fognak ártani azoknak, akik az ilyen harcokat esetleg felidézik, vagy felidézni hajlandók lennének, mint az országnak, mert az országot és az ország belrendjét meg fogjuk tudni védeni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk éljenzés és taps. Szónokai számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Azzal a kérelemmel, hogy az imént elhangzott fejtegeI tések szelleme a belügyi kormányzat cselekedeteit is hassa át, a belügyminister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a belügyminister urnák Lendvai István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Farkas Tibor képviselő ur Ï. iníeroellációja. Kérem a iegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a pénzügy minister úrhoz: Hajlandó-e ï a pénzügyniinister ur a nemzetgyűlésnek tudoj mására hozni, hogy a versenyfogadások megj adóztatásából származó bevételek szabályszerűen befizettettek-e? Ha nean, történt-e intézkedés_ a hátralékok szabályszerű behajtására'? Hajlandó-e a pénzügymiinister ur a versenyfogadások megadóztatására vonatkozó elszámolásokat és az érdekeltségekkel folytatott tárgyalások egész anyagát a nemzetgyűlés rendelkezésére bocsátani?" Elnök: Az interpelláló képviselő urat il| leli a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A lóversenyeknél az üzletszerű, vagy nyilvános fogadásokat és kölcsönös fogadások közvetítését szabályozó 1913 : XIII. te. 1. és 2.