Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
Á nemzetgyűlés 408. ütése 1925. dolkozásu emberek. Épigy vagyunk a demokrácia kérdésével is. Mihelyt itt egy demokratikus állami berendezkedés megtörténik, egeszén más szempontok lépnek előtérbe. Ha azok a demokratikus intézmények, amelyeket mi most követelünk, alkotmányunkba beállittatnak, akkori nem lehet a demokratikus gondolat jegyében szövetkezni, mert akkor a demokrácia közkincsévé lesz a nemzetnek, konzervativeknek és progresszív gondolkozásuaknak egyaránt. (Ugy van! Ugy van! balfeläl.) Méltóztassanak megengedni, ha mi a helyzettel megelégedve nem vagyunk s ha mi a demokratikus haladás szempontjából más berendezkedést kívánunk s a kormányt élesebben kritizáljuk itt-ott — már aki szokta —, ez nem jelenti azt, hogy aki ezt cselekszi, az demagóg. Mert én nem hiszem, hogy ha az angol konzervativeket hivnók fel biroknak e tekintetben. az angol konzervativek közül valaki 1 szélsőségesnek tartaná azt, aki titkos választójogot óhajt, aki progresszív, igazságos adóztatást, létminimumot óhajt adórendszerünkben, aki szociális törvényeket, a gyengébb társadalmi rétegek érdekeit méltányoló törvényhozási intézkedéseket, demokratikus önkormányzatot óhajt ebben az országban, aki egészen más társadalmi békét kivan, amelyből a felekezeti és osztálygyülölség ki 1 legyen küszöbölve, és aki a középosztállyal való megértő együttumnkálkodást óhajt és azt óhajtja, hogy a középosztály ne állittassék be, mint a haladás elzárója, hanem ellenkezőleg, mint a haladás vezetője. Épen olyan demagóg az, aki ezekre a törekvésekre azt mondja, hogy ez szélsőséges irányzat, ez hordó tetejéről való szólam, mint amilyen demagógnak tartom én azt, aki az ilyen reformok megvalósításánál nem gyakorolja mindig a kellő bírálatot. Nem tartom azt sem, hogy a demokratikus gondolat és -a konzervativ irány egymással ellentétben volna. Sőt ellenkezőleg, a konzervativizmus azt jelenti 1 . hogy_ a multat is vizsgáljuk, talán sokkal belterjesebben mint a progresszív irányzat hivel gondolják és megfontoltságot tanúsítsunk a reformok alkalmazásában. De nem hiszem, hogy a konzervativ irány azt jelentené, hogy a polgári társadalom, épen a magyar nép egy része ilyen deres-törvényekkel, mint amilyen a _ kötelező niyiltszavazásos rendszer, politikai jogaiban megcsorbittassék, politikai vazallusnak minősíttessék. Az angol konzervativeknek egyik legnagyobb alakja, Disraeli mondja, hogy meg kell adni a munkásságnak, a kispolgárságnak a maga jogait és ez elsősorban a konzervativ kormány feladata, mert e gyengébb társadalmi rétegek jogainak biztosítása és jóléte a legkonzervativebb érdek. (Dénes István: Csakhogy ott a konzervativeknek van eszük és szivük ehhez!) Nem kell tehát nekünk ilyen törvények alkotása által az élniakarás útját elzárnunk. Ha leszögezzük a ministerelnök ür megáll apitását és ugy minősítjük, mint ahogy én minősitem: a reakció nyilt, őszinte bevallásának, akkor megértem azt a választójogi javaslatot, amely most itt tárgyalásra előttünk-fekszik. Csak a főbb kérdésekre kívánok rámutatni, mert hiszen a részletekhez ugy is lesz alkalmam hozzászólni. Akkor megértem azt a testhezálló törvényrendszert, amelynek egyik inaugurálója itt a nemzetgyűlésben tulajdonképen a belügyminister, mint jó indokló és jó szabályalkotó. Az elveket s a gyakorlatot m ugy csoportosítják, amint a hatalom szempontjából épen fontos. Majd a részleteknél rá ^ fogunk mutatni arra, hogy ennek a választójogi totem május hó 13-án, szerdán. 435 vényjavaslatnak hány meg hány szakasza van személyekre alkotva. Eá fogunk mutatni arra, hogy melíyik szakasz van az ellenzékre szabva. Ha a ministerelnök ur kijelentését komolyan veszem, akkor megértem, hogy oly kérdésben, mint a titkosság, miért nem képvisel választójogi javaslat haladóbb irányzatot. Nagyon jól tudom, figyelemmel az 1922. évi választásokra, ho_gy ennek a nemzetgyűlésnek, amely az akkori választási erőszakosságok folytán összeült, tagjai a saját létük, jövőjük érdekében nem fogadhatnak el oly választójogi javaslatot, mely a titkosság rendszerén épült fel. És megértem azt az irányzatot is, miután a ministerelnök ur ezt a kérdést szabadjára méltóztatott hagyni (Dénes István: Ahogy a ministerelnök ur szabadjára hagyta!), hogy^ most a titkosság vonatából mindig többen és többen szállnak ki és mindig kevesebbre, minimálisra redukálódik a titkos kerületek száma. Sőt nem fogok csodálkozni azon sem, ha a kormány majd nem lesz abban a kellemes helyzetben;, hogy megakadályozza a nyiltszavazásos rendszernek az egész vonalon való behozatalát. Most már, amióta ennek a parlamentnek tagja vagyok, megértem azt, amit nem értettem, mint közigazgatási ember, hogy az országnak tiz rendezett tanácsú városa, amely évek óta küldöttségileg szorgalmazta a törvényhatósági joggal való felruházást, miért nem kapta meg a törvényhatósági jogot. Azért, mert hiszen azzal eddig — míg Kubinek István nem segített a kérdésen — együtt járt a titkos választójog is. (Zaj jobbfelől. — Szabó Sándor: A polgármesterek mind méltóságos urak akartak lenni!) Az a tiz rendezett tanácsú város, amely még a világháború előtt kérte a törvényhatósági joggal való felruházást, amely tíz város képviselőinek nagyrésze az önök soraiban van, nem érdemli meg, hogy mikor fejlődni és haladni akarnak, akkor képviselőtársam azzal gyanúsítsa meg őket, hogy mindez csak azért történik, mert a polgármesterük méltóságos ur akar lenni. (Dénes István: Mennél több törvényhatóság, annál több kormány bizalom-lif erálás ! ) Most már megértem azokat a szakaszokat is. amelyek ebbe a választójogi javaslatba bele vannak állítva, melyeket a gyűlölség vezetett és melyek kizárják a választhatóságból mindazokat, akikre vonatkozólag- többségi oldalról valamelyes mértékben ellenszenv mutatkozik. Sőt e szerint a választójogi törvény szerint a szociáldemokrata képviselők, tehát azok a jelenlegi képviselők, akik most polgári szellemű vezetést képviselnek a szociáldemokrata pártban, nem is jöhetnek többet be, mert ennek a választójogi javaslatnak a választhatóságról szóló intézkedései olyan módon vannak megállapítva, hogy nekik feltétlenül ki kell maradniok : (Dénes István: Ez már igaz!) Épen ilyen testhez-álló rendelkezésnek tartom azt is, amit Kubinek István képviselőtársam ebbe a törvényjavaslatba beinditványozott, amikor kivánta az egykerületes törvényhatósági városoknak nyílt szavazással való felruházását, másfelől pedig a többkerületes törvényhatósági városokban a titkos szavazásnak a lajstromos rendszer szerint való átalakítását. Ezek mind személyek ellen, városok ellen irányuló törekvések. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Mindegyiknek a célja az, hogy a bejövendő ellenzék számát csökkentsék. Pedig, amint ez a választójogi törvényjavaslat össze van alkotva, állítom, hogy a kormány akarata nélkül ide, ebbe a képviselőházba, egyetlenegy ellenzéki képviselő sem jöhet be.
