Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. Kérem határozati javaslatom elfogadását. A törvényjavaslatnak azt a részét, amelyet kiemeltem én is elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-Kiss Pál ! Heg-ymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az a beszéd, amelyet Szijj Bálint képviselőtársam előterjesztett, sokkal szebb lett volna, ha a vége elmaradt volna. (Cserti József: Ez igaz! — Eőri-Szabó Dezső: Semmi oka nem volt erre!) Éii a javaslatnak úgyszólván mindenegyes szakaszához a részletes tárgyalás során hozzá kivánok szólni. így most, az általános vitában amennyiben ez módomban lesz, csupán az általános kérdésekkel foglalkozni kivánok, elsősorban azzal a helyzettel és levegővel, amellyel ezt, az országunkra nézve alapvető, javaslatot mlost itt a. nemzetgyűlésben tárgyaljuk. Azután foglalkozni akarok a céllal, jövő hivatásunkkal, a demokráciával, a haladó demokratikus irány átvételével, amelyért mi ezt a javaslatot megfelelően átalakítani kívánjuk. Foglalkozni kivánok azzal a célzattal, amelyért a ministerelnök ur ezt a javaslatot itt nemzetgyűlésen keresztülvitetni akarja: t. i. a hatalom megtartásával és végűi foglalkozni kivánok két főszemponttal, a tisztaság:, voltaképen a titkosság és az- országgyűléssé való átalakulás kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is vizsgálom azt a miliőt, amelynek keretében itt, a nemzetgyűlésben, ez a javaslat tárgyaltatik, ahol az ellenzéknek jórésze nincs jelen, ahol klotürös házszabályok vannak. Előre is nyíltan, férfiasan ki kell jelentenem, hogy a magam részéről rendkívül kínos helyzetben vagyok, mert az én meggyőződésem szerint ennek a fegyveres házszabályoknak az érvényét elismerni nem 1 fogom. Az én meggyőződésem szerint ezeket a házszabályokat, amelyek alapján itt a javaslat most a nemzetgyűlésen tárgyaltatik, puccsal tűzték ki napirendre, fegyveres erővel biztositottók annak megszavazását, kizárással hiúsították meg az ellene való harcot. Az én meggyőződésem szerint ezeknek a házszabályoknak keresztülvitele államcsíny volt. _ (Ellentmondások a jobboldalon.) Én a saját meggyőződésemet mondom! Végtelenül sajnálom azt, hogy épen ennél a legfontosabb intern kérdésnél, a házszabályok kérdésénél, amidőn a pártoknak közös kincséről, a tárgyalási formának megválasztásáról volt szó, a nemzetgyűlés elnökénél nem találtuk meg akkor azt a pártokon felül álló magatartást, amelyet mi feltétlenül szükségesnek kívántunk volna a jövő parlamenti béke érdekében, de szükségesnek kívántunk volna azért is, mert a parlamenti életünkben, a mi parlamentarizmusunkban'' kijegecesedett az az elv, hogy a házszabályokat közös megértéssel kell a pártok között rendezni és lejegecesedett az a másik elv is, hogy a házszabályok kérdése mindig kapcsolatos az általános és titkos választójog kérdésével és ebben a tekintetben a pártok között a közvetítő, aki ezeket a nagy kérdéseket lebonyolítani tudja, a nemzetgyűlés elnöke. Mostmár, miután! a házszabályok érvényességét nem ismerem el, mindig két szempontot kell mérlegelnem!. A társadalmi konvenció azt diktálja, hogy én ebben a nemzetÍTVülésben ok nélkül zűrzavart ne csináljak. Tehát -— hogy hasonlattal éljek — leülök egy olyan asztalhoz, ahol nem a háziasszony ül a főhelyen; megeszem a halat, ha a többiek évi május hó 13-án, szerdán. 431 késsel is eszik. De ha egyszer olyan ételt tálalnak elém, amely veszedelme azoknak az eszméknek és elveknek létére, melyeket követek, akkor bejelentem 1 , hogy meg fogom tagadni az engedelmességet ezekkel a házszabályokkal szemben és férfiasan viselni fogom az ezzel járó mindennemű kellemetlenséget. (Helyeslés bálfelöl.) Mikor én ide a nemzetgyűlésbe visszajöttem és társaimmal együtt .az alkotmányjogi javaslatok letárgyalására, különösen a választójogi javaslat letárgyalására a passzivitást felfüggesztettük, nem azért jöttünk ide. , mert azt reméljük, hogy ezen a javaslaton valamelyest változtatni lehet. Sőt azt tapasztaltuk, hogy a kormány javaslata a bizottsági tárgyalás után olyan javaslattá alakult át, amely sokkal reakciósabb és sokkal veszedelmesebb _ a nemzetre nézve, mint amilyen a kormány javaslata volt. Naiv reménykedésnek tartjuk azt is, hogy talán itt a titkosság titkos híveiben feltámad a lelkiismeret és hogy a szavazásnál a titkosság kérdését biztosítani lehetne. Csak apróbb módosításokban, különösen stiláris módosításokban érhetünk el sikereket. De hát elég hivatkozni a bizottsági tárgyalásokra. Ernszt Sándor és Rubinek István javaslatával az a választójogi javaslat, amelyet a kormány benyújtott, feltétlenül sokkal retrográdabb lett, mint volt azelőtt. Nem is azért jöttem ide, hogy ellenzéki szólamokkal e javaslat tárgyalása során gazsulirozzalk, avagy társaimat kritizáljam. Sohasem oldalra, hanem mindig szembe kivánok verekedni. Azért jöttem ide, mert annak a demokratikus ellenzéknek, amelyhez tartozom, ma már nincs sajtója; annak a demokratikus ellenzéknek számára — a polgári ellenzéket értem — ma már nincs gyülekezési jog. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A nemzetgyűlés, minden klotürös házszabályai mellett is az egyetlen hely arra, hogy én itt a polgárságnak a demokratikus haladás gondolatát és egy jobb jövő reménységét hirdethetem, mert annak ellenére, hogy megválasztott képviselő vagyok, a kormány intézkedései folytán már választóimtól is el vagyok _ zárva. Itt, ezen a helyen a panaszoknak és jajoknak kifejezést adhatok és ostorozhatom a sok bűnös visszaélést. ÍRassay Károly: Ez az igazság hat hónappal ezelőtt is az volt! — Ugy van a középen.) Meg kell jegyeznem azt is, hogy lelkem ma is passzív. Az a munka, melyet itt folytatunk, nem komoly. Kétségbeejtő csend van; a reakciónak oly tobzódása mutatkozik (Rassay Károly: A nagy csendben!), amellyel szemben én ma már nem tudok mást megállapítani, mint hogy ez a nemzetgyűlés munkaképtelen. A parlamentarizmus gondolata itt már kiveszett és meg kell állapi tanom azt is, hogyha bejönne az ellenzék többi része is a nemzetgyűlésbe, akkor is ugyanez volna a helyzet. Ennek okát abban látom, mert a közvélemény meggyőződött róla, megállapitotta. hogy ez a nemzetgyűlés a nemzet valódi akaratát nem képviseli, hogy itt ezekkel az alkotmányjogi javaslatokkal, elsősorban a választójogi javaslattal megkezdődik egy lassú, de most már mind ütemesebbé váló diktatórikus berendezkedés, amellyel szemben mi itt a parlamentben csak a jövőt hirdethetjük, de azt a; folyamatot, amely mind erősebb és erősebb lesz, meg nem akadályozhatjuk. Felvettetett a kérdés, tehát rátérek arra is, hogy miért mentünk mi a házszabályok napirendretüzése alkalmával passzivitásba! Nem azért — a magam részéről semmiesetre sem azért — mint hogyha én a harcot ügy a 68*
