Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
430 A nemzet§2jülés SÚ8. ülése 1925, évi májas hó í3-án s szerdán. Ezeknek természetesen nem imponált az én személyem, az egyszerű kisgazda, hiába volt tiszta multu életem, azok eleve ellenem voltak és ez az ellenszenvük annyira megnyilvánult, hogy náluk még csak tiszteletemet sem tehettem. Mégis a titkos választás alkalmával 1920-ban ebből a községből — ahol óriási befolyásuk van az állami ménesbirtoki tisztviselőbuek, lévén ott 11.000 hold állami ménesbirtok; Kisbér egész közéletét ők irányítják — 325 szavazatot kaptam, 1922-ben nyilt szavazás mellett pedig csak 44-et. (Felkiáltások balfel Öl: Ez az! Így van!) Tatán Henzer Istvánt, kiváló kisgazdatár- j sunkat is a nyilt szavazás buktatta ki. Gróf Eszterházy Ferenc felvonultatta minden cseléd- i ségét, erdészét, erdőkerülőjét, munkakerülőjét | és leszavaztatta őket; egyszerre 1200 voksot ad- J tak le nyiltan a kisgazdajelölt ellen. Ez maga j eldöntötte a választást, mert ehhez sorakoztak | még azok, akik elvileg nem barátjai a kis- | gazdaeszméknek, továbbá azok az ingadozó választók, akik nem igen tudják elhatározni ! magukat és azok a lesipuskások, akik mindig I odaszavaznak, ahol látják, hogy a győzelem j lesz. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ez eldön- j tötte a szavazást. Henzer Istvánt is tehát a j nyilt választójog buktatta meg. A titkos választójogot, mint imént mondót- j tam, bátran meg lehetne adni, de mindenkitől el ; kellene venni — még ha A r au is szavazati , joga —, aki az előbb emiitett valamilyen bűn- I ben leledzik, akire állambiztonsági szempontból nem lehet bizni a haza sorsát. Még a demagó- ' goktól is meg lehet menteni az országot, mert azt mondom, hogy az a demagógia, hogy a programbeszédekben mindent igér a jelölt. Lehet, hogy igen t. ellenzéki képviselőtársaim talán nem helyeslik azt, amit most mondok: én megtiltanám minden programbeszéd elmondását. Függessze ki a jelölt plakáton, hogy kicsoda, hogy fel akar lépni és hogy mit akar. Szüntessék meg minden programbeszéd megtartását, akkor a titkos választójogot egész nyugodt lélekkel meg lehet adni. Ez a kormánypárti jelöltre épugy állana, mint az ellen- j zé'ki jelöltre. (Drozdy Győző: Ha titkos lesz a szavazás, elfogadjuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szi.ü Bálint: Azt is emlegetik a nyilt vá- j lasztójog hivei, hogy mindenki, aki ezt az i alkotmányos jogát gyakorolja, vagyis aki sza- l váza ti jogával hozzájárul a parlament kiala- j kulásához, felelősséggel tartozik szavazatáért. | Azt kérdezem erre: azok a városi választók és bányaikerületi választópolgárok felelőtlenek a viselkedésükért, szavazatukért, mi falusiak pedig felelősek vagyunk? Hát az uradalmi cselédek és alkalmazottak hogyan lehetnek felelősek, j amikor nem saját meggyőződésüket, hanem ! kenyéradójuk meggyőződését nyilvánítják ? | Hol lesz akkor a felelősség! Ez ilyenformán meg nem állhat, épen ezért egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, amely a következő (olvassa): „Határozati javaslat, j Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy utas it ja a | kormányt, hogy nyújtson be uj törvényjavas- j latot a választójogról, amelyben a titkossági és ^megbízhatósági cenzus mellett a választási idő alatt a népgyűlések és programbeszédek tartásának eltiltása is benn legyen". (Dénes István: Kik irták ezt alá?) Én irt am alá ezt j az inditványt. Meg kell vallanom, hogy nem ismerek környezetemben olyat, aki velem e tekintetben egy nézeten volna, ez azonban nem térit el engem meggyőződésemtől. Többször voltam már ugy, hogy saját vármegyémben is izoláltan álltam álláspontommal s amint akkor sem törődtem vele, most sem törődöm vele és hajlandó vagyok a konzekvenciákat is levonni. (Friedrich István: Uj javaslatot fogunk tárgyalni! Vigasztalódjék!) Megjegyzem, hogy az általam elmondottak után nem fogadhatnám el magát a törvényjavaslatot, vannak azonban olyan intézkedései a javaslatnak, amelyek a választások tisztaságát célozzák, a választási eljárás utáni törvénykezés mikéntjét szabályozzák s ezeket a magam részéről elfogadhatóknak tartom. Sőt szükségesnek tartom a képviselői eskü letételét is, hogy igy legalább lelkiismeretével is számoljon az a képviselő, aki nem azt mondja itt benn a nemzetgyűlésben, ami a haza és az ország érdekét szolgálja. (Bassay Károly közbeszól.) Ezek után még Griger Miklós t. képviselőtársamhoz szeretnék egy-két szót szólani, sajnálom, hogy nincsen jelen. Griger t. képviselőtársunkat, mikor bezódét itt felolvasgatta, szívesen meghallgattuk és öt éven keresztül arról győződtünk meg, hogy a népnek igazi barátja, a népnek jogokat, kenyeret akar adni; mi tehát rendesen ovációban részesitettük őt, tisztelettel fogadtuk, sőt hódolatunkat is kifejeztük előtte beszédének felolvasása után. Április 1-én azonban_— azt hiszem a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával — mondott egy beszédet Griger t. képviselőtársam, amikor is ezen az oldalon egy páran összesúgtak, mire ő ledobta a ceruzáját és azt a kijelentést tette, hogy neveletlen embereknek nem beszélek. Ezt nem vártuk volna tőle. (Zaj balfelől. — Huszár Károly: A Háztól nyilvánosan bocsánatot kért!) Nem vártuk volna, hogy az, aki a nép jólétéért küzd, épen minket bélyegezzen meg, akik mégis csak legközelebb vagyunk a néphez. (Friedrich István: Hát mi honnan jöttünk! — Drozdy Győző: Engem a grófok küldtek ide?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Létay Ernő: Aki a néphez közel áll, az nem....). Létay Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szijj Bálint: Azt hiszem, hogy mi is csak b irunk annyi nevel tséggel, ha kerületünk választópolgárainak többsége bennünket ideküldött. Mondom, hogy Griger Miklós t. képviselőtársunktól, akit mi annyi ovációban részesítettünk, akit mi tiszteletünkkel halmoztunk el, ezt nem érdemeltük meg. Ezzel ő maga tépte le a koszorút a fejéről, melyet mi tiszteletünkből fontunk rá; és hogy saját szavaival éljek, csak a drót váz maradt meg rajta. Különben is az a bizonyos összesug'ás nem is a kisgazda-csoport részéről történt. Egy kisgazdaképviselő szólt a másikhoz, aki egészen más foglalkozású. (Zaj a baloldalon.) Azért vonatkoztattam magamra az ő megjegyzését, mert az összes lapokban megjelent másnap vastag betűkkel, hogy a kisgazdák neveletleneknek lettek minősítve. (Ellentmondások a jobbolda- t Ion.) Ha a lapok ezen keresztülsiklottak volna és ugy tettek volna ezzel is, mint az én beszédemmel, hogy amikor én egy félórát beszélek, akkor két sort közölnek róla, akkor egy szót sem szóltam volna. Ezt az egyetlen megjegyzést vastag betűkkel, három sorban közölték az összes lapok. Kisült azután, hogy nem is mi folytattuk ezt a beszélgetést, hanem egészen más foglalkozású képviselőtársaim, Griger Miklós tehát április í-én áprilist járt. (Élénk ellentmondások a balközépen.)
