Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
A nemzetgyűlés i08. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. 429 oszlott meg 1 majdnem arányosan, pótválasztásra kerültek, mert egyik sem nyerte meg az abszolút többséget. A pótválasztást 1910 július 25-ére tűzték ki. De 1910 július 24-én este a kerület egyik községében az egyik párt emberei lampionos körmenetet rendeztek, és ezen a körmeneten kortesdalokat énekeltek, éltették a jelöltjüket, abcugolták az ellenpártot. Megjegyzem, ez olyan község volt, amelyben mind a két párt majdnem egyenlő erővel rendelkezett. A tüntetés kiprovokálta a' másik ellenfelet is az ueeára, szó szót követett és verekedés lett a vége. Megjelent a csendőrség, felszólította a tömeget feloszlásra, de a tömeg nem engedett. Mind viharosabbá lett a hangulat; a csendőrök is erélyesebben léptek föl — mert a tömegből már köveket is dobáltak reájuk — és szorongatott helyzetükben fegyverükhöz nyúltak s először a levegőbe lőttek, amikor pedig ez sem Jiasznált, mert tovább dobálták reájuk a köveket, a tömeg közé lőttek: öt ember megsebesült, egv pedig meghalt. Amikor ezt az esetet nekem, aki a szomszéd községben lakom, hirül hozták, nagy lelki megrázkódtatáson mentem keresztül, mert ugy következtettem, hogy ha én nem léptem volna fel az első választáson, akkor már elsőizben eldőlt volna a választás sorsa és az az ember életben maradt volna, viszont ugy is következtettem, hogy ha a választás titkos lett volna,, nem tudta volna az egyik fél, hogy hova szavaz a másik, az összeverekedés nem történt volna meg és az az ember élne. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Ekkor fogadalmat tettem, hogy életem végéig a titkos választást fogom követelni 1 '. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Csak természetes, hogy ezt a kincset, a titkos választójogot a magam [részéről csak azoknak adnám meg, akik politikailag érettek és érdemesek erre, mert mint a gyermeket óvjuk attól, hogy éles kés, tűzi szerszám vagy töltött fegyver ne jusson kezébe, ugy van ez a választójognál is: a titkos választójogot is csak azok kezébe adhatnánk nyugodt lélekkel, akik hazafias meggyőződésben, államhüségben élve és nevelkedve életük munkájával példáját adják. Ezeknek stz embereknek adnék szavazati jogot még akkor is, ha egyszerű napszámos ember az illető, ha semmi adót nem fizet, ha irni-olvasni nem is tud. Azonbanii nem adnám meg a szavazati jogot a diplomás embernek sem akkor, ha rabolt, gyilkolt, sikkasztott, zsarolt, csalt, hamisan esküdött, vagy hamisan tanúskodott és ezért büntetve volt. A javaslatnak azt a rendelkezését sem helyeslem tehát, amely az ilyeneknek megadja a szavazati jogot, büntetésük kitöltése után egy évvel, hiszen láttuk, hogy egy év után sem lesz jobb az ilyen ember. Nem adnám meg a szavazati jogot még a nőknek sem. A női lélek finom hamvát nem szabad a politika piszkos fertőjébe leáztatni, mert ezáltal annak a morálnak a nimbuszát sértjük meg, amelyre a nevelésnél a családban nagy szükség van. Állitom és bizonyítom, hogy a józain, okos családanyának nem kell a választójog, ezek okosabbak ezen a téren, mint a férfinem, mert nem követelnek maguknak olyan jogot, amelynek gyakorlására magukat ki nem képezték. El sem tudok képzelni nagyobb szerencsétlenséget, mint azt, hogy a nő, a családanya politizáljon, ahelyett, hogy családja nevelésébe beleviszi szive meleg érzését, igy belevinné a politikát is. Tudvalevő, hogy amit a férfinál a hideg ész intéz, azt a nőnél a sziv meleg érzése végzi! Elképzelhető az a háborúság, amely kiütne, ha a férfi és a nő küNAPLÔ XXXI lömfoöző politikai nézeten volna. Mert a nőt meghóditani meg lehet, de meggyőzni soha! (Friedrich István: Budapesten még nem láttunk erre példát. Egész más ok miatt mennek széjjel a házaspárok.) Nem adnék választójogot a diplomás nőnek sem, az önálló háztartást vezető nőnek sem, mert ha ezen a téren rést törünk, akkor ezen a résen mind többen és többen akarnak bejutni olyanok v akiktől a haza sorsát félteni lehet. Láttam én intelligens nőt is, amint a vörös zászló nyelét fogta és a proletárdiktatúrát éljenezte. Legkevésbé tudom azonban elfogadni a választójognak azt a részét, amely első- és másodrendű választópolgárokat kreál. (Helyeslés a bajoldalon.) Megdöbbentően fájdalmas a falusi lakosságra a javaslatnak az a rendelkezése, mely a városi lakosságot és a bányakerületi választókat fölibük helyezi; megjutalm az előbbi választópolgárokat, a falusi választópolgárokat pedig megbízhatatlanoknak bélyegzi. (Ugy van! a baloldalon. — Cserty József: Nem baj, azért jól le fognak szavazni!) Ez a javaslat megsimogatja a városi polgárságot és azt mondja nekik, hogy ti jó fiuk vagytok, ti bennetek megbizom, ti szavazhattok, ahogyan akartok, ti jó helyre fogjátok leadni szavazataitokat. A falusi választópolgároknak pedig azt mondja: ti bennetek falusi parasztok nem bizom, állambiztonság szempontjából ti veszedelmesek vagytok, titeket ellenőrizni kell, nektek gyám kell és vigyázzatok, nehogy a gyám és a gyámolt között a jó viszony megbomoljék, mert ebből nagy kellemetlenség fog származni. Amikor ezekről elmélkedem, sajnos, ellen kell mondanom elképzelésemben saját tapasztalatomnak is, ellen kell mondanom annak, hogy én a kommün alatt olyan nagy ur voltam, hogy két- pesti elvtárs viselte gondomat, ők őriztek a házammal szemben lévő házból, vigyáztak minden lépésemre, mintha bizony a proletárdiktatúrát az a haszontalan csavargó kisgazda tábor találta volna ki és az gyülekezett volna össze valahol, nem tudom, talán Kajászószentpétereim, és lőcsökkel, vasvillákkal megtámadta Budapestet, itt az ágyukat és a gépfegyvereket a lőcsökkel elvette a budapesti katonaságától, a törvényes kormányt börtönbe vetette és kerékbe törte. Mást nem gondolhatok; a javaslat szelleme ezt mondja. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a baloldalon.) mert ha nem igy volna, akkor a javaslat talán: csak nem büntetné a falu lakosságát azzal, hogy bizalmatlan iránta, mag a városi lakosságot kitünteti. T. Nemzetgyűlés! Szomorú tapasztalataim vannak már a múltból a nyilt szavazás tekintetében. Jól mondotta Meskó Zoltán igen t. barátom, hogy a cselédek nem annyira a kormánypárti jelölt mellett szavaznak, mint in kább az uradalom jelöltje mellett. (Ugy van! Ugy van!^ balfelől.) Az ón kerületemben két állami ménesbirtok van. Bocsánatot kérek, csak egy percig beszélek még, mert magamról nem szeretek sokat beszélni. (Dénes István: Nagyon érdekes! Beszéljen többet erről!) 1920-ban a titkos választás mellett megválasztották, barakkor is ellenem voltak a kisbéri állami birtokon kwő gazdatisztek, akik — mellékesen mondom — nagyon nagy urak, a minister uraknál sokkal nagyobb urak, mert a minister uraknál még az autótartást is kifogásolták már itt, ezeknek pedig még az utolsó kis porontyuk is fényes arabs, meg telivér fogaton jár. (Drozdy Győző: Szanálják Magyarországot!) 68
