Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
428 A nemzetgyűlés i08. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. vazott. Rassay t. képviselőtársam legalább annyit keresztül tudott vinni, hogy hamarább nem lehet lezárni a választást, amig 6 óra el nem telt. Mi történik azonban akkor, ha két napig- szavaztat az elnök! Az elnöknek joga van a zárórát kitűzni és ő nem tűzi ki másnan délig. Tudok esetet, ahol a választási elnök nem tűzte ki a zárórát 10—12 óráig, hanem mindaddig várt, mig a kormány jelöltje meg nem kapta a többséget. T. Nemzetgyűlés! Itt apellálok a többségi párt tagjainak gentlemanségére. A részletes tárgyalásnál ennél a szakasznál majd inditványt teszek, bár jobban szeretném, ha önöktől jönne indítvány arra vonatkozólag, hogy ép ugy, mint a titkos választásnál, egyforma legyen a záróra megállapított időtől megállapított ideig, hogy a választópolgár tudja, mikor mehet az urnához. Ma nem tudja, hogy amikor leszavazott, a hat óra eltelt-e; lehet, hogy egyszerre megy valamennyi szavazni, esetleg nem megy, kitűzik a zárórát s igy manipulálnak. Ez ellen tiltakozom és remélem, hogy mélyen t. képviselőtársaim, akik azt mondották, hogy a titkosságból nem engednek ugyan, de minden olyan indítványt, mely a választás tisztaságát előmozdítja, feltétlenül magukévá tesznek, ezt is helyeselni fogják. Meg vagyok győződve róla, hogy gentlemanek nem is viselkedhetnek máskép. (Kiss Menyhért: Majd meglátjuk!) Tudjiik, hogy a választók befolyásolása a hivatalfőnökök utján szintén egyik alkalmas eszköz a választás eredményének befolyásolására. Nem ok nélkül mondom ezt, mert nem kiragadott dolog és ezt tapasztaltam most Budapesten is. A múlt alkalommal Drozdy képviselő ur és Eckhardt képviselőtársam rámutattak arra, hogy a mostani fővárosi választással kapcsolatban az igen t. ministerelnökségi államtitkár ur magához citálta volna az egyes minis ter iumok osztályvezetőit és megkérdezte volna tőlük, kiknek írtak alá ajánlási ivet, azután utasításokat adott nekik stb; sok mindent mondanak. (Kiss Menyhért: Igaz is!) Teljes joggal mondhatom most már, hogy ez megtörtént. A múlt alkalommal a nemzetgyűlésben, amikor a napirendi vita során megkérdeztem tőle, megfelel-e az a valóságnak, ő hallgatott és az igen t, államtitkár ur nem tartotta helyénvalónak, hogy felálljon és az elhangzottakat meg-cáfólja. Én akkor azt mondottam, hogy a hallgatás annak elismerését jelenti, hogy megtörtént. Tiltakozom az ellen, hogy bármely párt javára, akár a keresztény párt javára is, ilyen dolgokat csináljanak, mert én a keresztény győzelmet sem akarom meg nem engedett eszközökkel. A továbbiakban feníartom magamnak a jogot, hogy az egyes részletekre vonatkozóan megtegyem a magam módosító indítványát, most csak annyit jelentek ki, hogy a javaslatot ebben a formában nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szijj Bálint. Szijj Bálint: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzávszóluék. számoltam azzal a ténykörülménnyel, hogy pártom óriási többsége a választójog kérdésében nincs velem egy véleményen, azonban a ministerelnök ur lojális nyilatkozata lehetővé tette nekem, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezései ellen itt erről az oldalról is beszélhetek. Mert ha ezt nem tette volna számomra lehetővé, akkor a másik oldalról kellett volna elmondanom azt, amit elmondani (akarok, mert egy élet tapasztalatain át szerzett meggyőződésemből fakadó elveimről akkor sem mondtam volna le. Én a titkos választójog hive vagyok. (Helyeslés balfelől.) A nyílt választást is elfogadnám, ha volna ember, aki biztositana engem arról, hogy mindenki a saját meggyőződése szerint, őszintén adhassa le szavazatát. De mivel nincs ember a világon, aki ezt biztosítani tudná — és e tekintetben még a kormányt sem okolom, mert hiszen emberileg lehetetlen, hogy valaki garanciát tudjon nyújtani arra, hogv a nyilt választásnál mindenki szabadon, a lelkiismerete szerint adhassa le szavazatát —, igy tehát csak a titkos választójogot tartom olyannak, amely meilett minden befolyástól menten adhat kifejezést mindenki a saját meggyőződésének. Én egy választókerületnek abban a községében születtem, amely a választókerület központja volt, ott nevelkedtem fel és igy volt alkalmam számos választást szemlélni 1 , amikor még a centrumban történtek a választások nyilt szavazati jog mellett. Láttam sok vesztegetést a választást megelőző napokban; és a választás napján is. Láttam azt az ideges kapacitálást, korteskedést. rábeszélést, szitkozódást, durvasáerof, amellyel egyik fél a másikra hatni akart. De láttam egyebet is, tisztelt Nemzetgyűlés! Láttam, miként püfölik egymást az emberek a zászlónyéllel, eme szent jelvényünk rudjával, amely szent jelvény nemzeti életünk szimbólumát jelenti; láttam bevert fejű, vérző választókat; nagyon sok mindent láttam, hogyan erőszakoskodnak. De hogy bennem a titkos szavazati jog melletti 1 meggyőződés alakult ki. erre egy különös eseménv adott okot. amelyben én is részes voltam. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ugyanis az 1910-iki általános választásoknál, a már megboldogult vezérünk: nagyatádi Szabó István kívánságára, a kerületbeli kisgazdatársaim engem is felléptettek. Hárman küzdöttünk volna a mandátumért. De, midőn megindult a választási kampány, láttam, hogy a kisgazdák, akik mellém álltak, milyen üldözésnek vannak kitéve. (Ugy van! balfelől.) Talán egy hónapig tartottam magamat, mint kisgazdapárti jelölt, de hovatovább láttam azt, hogyan üldözik kisgazdatársaimat, sőt fenyegetik őket még a következményekkel is, ekkor, nem akarván senkinek kellemetlenséget okozni, a jelöltségtől visszaléptem. Azzal a naiv, becsületes hittel tettem ezt, hogy igy minden befejeződik. (Helyeslés balfelől.) De a rágalomhadjárat ellenem énen akkor indult meg. Megrágalmaztak azzal, hogy meg vagyok fizetve, eladtam a kisgazdapártot; megrágalmaztak azzal, hogy megfizetett esetleg mind a két jelölt is. hogy félreálljak az útból. Akkor azok a kisgazdahiveim. aki'kmek fájt, hogy visszaléptem, küldöttségileg eljöttek hozzám és arra kértek, hogy vállaljam újra a jelöltséget. Megmagyaráztam! nekik, hogy miért nem vállalhatom, azért, mert nem ak^-ok senkit üldöztetésnek kitenni. Minden rábeszélésem hiábavaló volt, mert akkor ők is kijelentették, hogy mármost hitelt adnak annak a gyanúsításnak, amelyet ellenem szórtak, hogy tulajdonképen meg vagyok fizetve. Igy nem volt más hátra, minthogy becsületem megvédéséért újból vállaljam a jelöltséget, két heti visszalépés után, amikor pediig már kisgazdatársaimnak nagy részét más jelölthöz lekötötték és becsületszavukat vették egyik vagy másik pártra. A bizonyos bukás kilátásával tehát újra felvettem a küzdelmet az akkori cenzusos választáson. Az 1700 egynéhány leadott szavazatból csak 333 szavazat esett reám, a többi a másik két jelölt között
