Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-408

A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán, 427 Fokozatos fejlődés! Nagyon szép szó, nagyon hangzatos, első hallásra be is veszi az ember, talán még bólintgat is hozzá az, aki nem jól hallotta. (Derültség.) De azt kérdem én az egységespárt kisgazda csoportjától, hogy ha ők már olyan óvatosan haladnak előre, ha fokozatosan akarnak haladni, miért kezdik ezt épen a szociáldemokrata ipari bányáknál, miért nem kezdik meg a magyar falvakban ! Miért nem adják meg a titkosságot Békéscsabának. Szentesnek, Kalocsának, Kecelnek, (Cserti József: Orosházának!) es egyéb Iáivaknak? Talán ott nincs olyan intelligencia, minit Ózdoíii? Talán a föld alá kell bun ma az embernek, hogy több világosságot lásson (Derültség.) Erről itt hiába beszélnek, ezt Magyarországon egyetlenegy földmiyelo megérteni nem fogja, megérteni nem tudja. Csak azt sajnálom, hogy amikor a földmivelők között ki fog törni az esetleges elégedetlenség, akkor majd nem: tesznek különbséget a között, hogy a kisgazda itt ült, vagy ott ült, hanem azt mondják, hosry meguntuk a kisgazdádat, mert nem teljesítették ígéretüket! (Csizmadia András: Az már az ő gondjuk, hogy megunták-e, vagy sem!) Nagyon csodálkozom, hogy akkor, mikor a falu érdekében szólalok fel, mikor épen a falu érdekeit védelmezem, nem a nagybirtokosok, hanem a kisgazdák zavarnak állandóan. (Csizmadia András: Te beszélsz ugy! — Drozdy Győző: Csizmadiának Orosházán nem kell a titkos!) Én nem szoktam soha személyeskedni és gorombáskodni, most se mondok neveket, de ne tessék legalább olyan nagyon közbekiáltani annak, aki egy-két héttel ezelőtt még nagyon hangoztatta a folyosón, hogy: mi

1 pedig a titkosságból nem engedünk! (Szijj Bálint: Ön provokált es én azt mondtam, hoay ne általánosítsunk! — Csizmadia András: Nem is volt az olyan nagyon hangoztatva a folyosón!) Nagyon örülök egyébként ennek a közbeszólásnak, mert ennek révén nagyon jó dolog jutott az eszembe. (Halljuk! Halljuk!) Talán tudják képviselőtársaim, hogy Pesten mostanában kirakatverseny volt. Gyönyörű, elsőrangú dolog volt, gyönyörű kirakatverseny volt és versenyeztek azon, hogy ki kapja meg az első, második és a többi díjakat és az első díjat Bethlen István gróf kapta, mint elsőrangú kirakatrendező, kapott díszoklevelet, aranyérmet és első díjat azért, mert a kisgazdákat olyan ügyesen tette be az egységespárti kirakatba, hogy mindenki azt hiszi, hogy az egységespárt ma is kisgazdapárt, pedig az már régen munkapárt. (Taps a baloldalon. — Hedry Lőrinc: Ha a kénviselő ur államtitkár lett volna, legelőször ön került volna a kirakatba!) Én az urakat nem támadom, csak sajnálom, hogy eszközül adták oda magukat, (Taps és tetszés a baloldalon.) Nekem akkor tehetnének szemrehányást, ha a kisgazdaprogram egyetlen pontja ellen vétettem volna. Csakhogy kettőnk között az különbség, hogy én kabátban járok, nekem jobban kell vigyáznom a programira. (Zaj a jobboldalon. — Hedry Lőrinc: Államtitkár korában is ezt mondta?) Akkor is megtartottam meggyőződésemet, most is megtartom. Én akkor szerveztem már meg a kisgazdapártot, mikor az urakhoz még nem volt szerencsénk. (Hedry Lőrinc: Meglátszik! — Drozdy Győző: Ilyen embereket hozott össze! — Kiss Menyhért: Elárulták Nagyatádit!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Nagy tévedésben vannak az egységespárti kisgazdaképviselők, ha egy percig is azt hiszik, hogy ellenük beszélek. Nagy tévedésben vannak és ugy látszik, nem értettek meg engem. Én az ellen tiltakozom csak és az fáj nekem, hogy megszűnik a kisgazdapárt, hogy elhomályosodik a kisgazdagondolat, hogy a nagy hal megeszi a kis halat. (Csizmadia András: Megmarad a szervezője, Meskó Zoltán.) Hála Istennek! De ez a javaslat és a választójogi bizottság tovább ment, mint a kormány. Felállt Rubinek István és azt indítványozta, hogy azokban a törvényhatósági városokban, amelyek kettőnél több képviselőt választanak, a választás lajstromos legyen, amelyek pedig egyet választanak, ott nyíltan szavazzanak. Nem tudom megérteni, hogy szülővárosom. Baja miért érdemelte meg a degradálást. miért érdemelte meg a koronázó Székesfehérvár és miért érdemelte meg Sopron hazafias városa?

1 Ezt nem tudom megérteni. Én igazán kérem a pártot, hogy ne legyen pápább a pápánál. Ha már nem akarnak a korral haladni, ha már nem akarnak egy lépést okosan előre tenni, t. uraim, hátra ne tegyenek lépést, mert minden olyan lépés, amelyet a kor szellemének ellenére hátra teszünk, a sírunkba visz bennünket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon») A választások tisztasága a leglényegesebb része ennek a törvényjavaslatnak. Én mindenkit, aki valamely választás kimenetelét, eshetőségét akár pénzzel, akár etetés-itatással, akár hatalommal vagy presszió utján befolyásolni akarja — jöjjön az felülről vagy alulról —, feltétlenül börtönbe juttatnék. (Helyeslés a baloldalon.) Ami az izgatás kérdését illeti, magam is azon az állásponton vagyok, hogy az izgatóknak a falun helyük nincs. Magam is azt tartom, hogy emberi és szociális szempontból is vigyázni kell arra, hogy lelketlen izgatók azt az amugyis agyonsanyargatott, lerongyolódott falut esetleg ne vihessék olyan mezőkre, ahol a további haladás végzetessé válhatik rá nézve. Magam is azt vallom, hogy az a becsületes orvos, aki a sebekben nem vájkál, aki a sebeket nem piszkálja, hogy a beteg jobban sikoltson, hanem aki kimossa, gyógyírral bekeni, beköti és meggyógyítja. Ilyen gyógyító emberekre van szükség és nem izgatókra. De ennél a kérdésnél nagyon vigyázzunk. Meg vagyok győződve róla, hogy, hacsak az ig-azgatás megállapítását nem a független magyar bíróság végzi, hanem az egyszerű feljelentés alapján történik, nagyon sokan, akik nagyobb temperamentummal beszélünk, könnyen az izgatás vádjának leszünk kitéve. Meg vagyok győződve róla. hogy a kormánynak egyik legóvatosabb, legelőrelátóbb és leghiggadtabb tagja, Klebelsberg Kunó gróf, mondaná egyszer egy Szeder Ferenc, Györki Imre és más passzivek által készített beszédet, akik most ráérnek, hogy beszédeket csináljanak és utánuk én mondanék el egy imádságot az én módszerem szerint, mindenki azt mondaná, hogy én izgattam, pedig csak azt mondtam, hogy: add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket. Fontos még a záróra kérdése. Ezen a bizottsági tárgyaláson sokan átsiklottak, azt gondolván, hogy ha a zárórát nem tűzheti ki a választási elnök mingyárt reggel 9, vagv 10 órakor, akkor minden meg van mentve. Pedig ezen a paragrafuson dől el az egész választás. Titkos szavazásnál a választás ugyebár reggel 8 órakor kezdődik és este 10 óráig is tarthat, sőt esetleg másnapra is *ki lehet tolni, ellenben a nyilt szavazásnál ez nincs így, mert a kormány vigváz a bizottságra és aat mondja. hogy niem lehet a hizottságot tovább is

; ott tartani, mikor a választók kétharmada mari lesza-