Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

A nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hő 12-én, kedden. 417 nek be a választók kategóriájába, mint a férfiak. Én ebben semmi nagy szerencsétlenséget nem látnék, almáig kevésbé, mert hiszen tudvalevőleg a nők inkább képviselik a konzervatív felfogást, mint a férfiak, tehát a legmesszebbmenő aggályok szempontjából sem lenne nyugtalanító, ha netalán a nők nagyobb számban jutnának be a választók közé, mint a férfiak. Ha mindazonáltal az aggályok ezen a téren legyőzhetetlenek lennének, talán egy csekély koncesszióra magam is kapható volnék, de semmiesetre sem a minősítés kérdésében. Nincs ugyanis semmi jogosultsága annak, hogy a nőtől magasabb iskolai képzettséget követeljünk meg, mint a férfitől. A korhatár tekintetében is egyforma mértékkel kell nézetem szerint mérni, legfeljebb annyit koncedálnék, hogy talán nem 24, hanem 26 éves korban bocsássuk a nőt az urnához. Szólni kívánok ezek után az aktiv választójog gyakorlásának módjáról, azaz a titkos és nyílt szavazás rendszeréről és itt nem habosom kijelenteni, hogy én a titkos szavazásnak vagyok a hive (Létay Ernő: Ellentétben.) és pedig azon oknál fogva, mert a titkos szavazás mellett van biztosítva a választó befolyásolhatatlansága, — legalább is a szavazat leadásának^ időpontjában, amely időpont a döntő — ennélfogva titkos szavazás mellett lehet a legbiztosabban megismerni a választók igazi akaratát. A nyilt szavazás maga ellenőriztetést jelent, az ellenőrzés pedig az esetek igen nagy részében a befolyásolhatósággal egyértelmű, azon sokszoros függőségi viszonynál fogva, mely a hivatal vezetője és a hivatal tagjai között, a munkaadó és a munkások között, az egyházi és világi elöljáróság és a nagyközönség között és egyáltalában a társadalmi együttélés számos vonatkozásában felmerül. Ez a befolyásolás részben a választóra gyakorolt erkölcsi nyomásban nyilvánul meg, részben pedig ajtót nyit egyenesen a korrupciónak. A titkos szavazásnál hiányoznak a befolyásolás lélektani indokai, mert hiszen a befolyásolónak nincs módjában meggyőződni arról, vájjon eredményes volt-e az ő befolyása, igen vagy nem. A választások tisztasága és a választók igazi akaratának felismerése szempontjából tehát a titkos szavazás rendszerének kell feltétlen előnyt adni a nyílt szavazás rendszere felett. Ezek pedig döntő szempontok, mert hiszen az egész választási eljárásnak ciZ cl célja, hogy megismerjük a választók valódi akaratát. (Kiss Menyhért: Kristóffynak is ez volt az elve ! ) Tagadhatatlanul nagy súlya van azonban annak az érvnek is, amelyet a nyilt választás mellett szoktak felhozni, mely ez a nyílt választásnak erkölcsi, nevelő hatására vonatkozik, mert kétségtelen, hogy a vélemény nyilt megvallásához bizonyos erkölcsi bátorság szükséges. (Ügy van! jobbfelől.) De épen az erkölcsi bátorság forog sokszoros veszedelemben a nyilt választásokkal oly gyakorta együttjáró befolyásolásnak különböző praktikái, az erkölcsi nyomás, a korrumpálás stb. következtében, ugy hogy azok a választók, akik nem tudnak ellentállni a befolyásolásnak, inkább a meggyőződésükkel ellenkező szavazatot adnak le, semhogy kitegyék magukat különböző kellemetlenkedéseknek, üldöztetéseknek, avagy lemondjanak a nekik kilátásba helyezett, noha tiltott anyagi előnyökről. (Létay Ernő: Ezen épül fel az egész javaslat!) így válik azután nagyon problematikussá, vájjon a nyilt választás alkalmas-e arra, hogy kifejezésre juttassa a választók igazi akaratát? NARLÖ XXXI. Nem vagyok azonban annyira elfogult. hogy el ne ismerném azt, hogy a titkos szavazásnak is vannak árnyoldalai. Nevezetesen az az árnyoldala, hogy a titkos szavazás mellett a felelőtlen demagógia könynyebben érvényesülhet, mint a nyilt szavazás rendszere mellett, mert azok a választók, akik jelszavakkal könnyen félrevezethetek, nyílt szavazás esetén az abban rejlő ellenőrzés következtében bizonyos mértékig feszélyezve vannak a tekintetben, hogy a demagógia mellett nyil' tan állást foglaljanak, inig ha ellenőrizhetetlenül szavazhatnak, akkor minden tétovázás nélkül leadják szavazatukat a demagógiára. A demagógiának ezt a káros befolyását, a demagóg jelszavak által való félrevezethetőséget gyökeresen csak a közműveltség színvonalának emelkedése elleinistílyozhatja. Tanácsosnak mutatkozik tehát mindaddig, amig a közműveltség megfelelő színvonalában a demagógia ellen való védekezésnek kellő garanciáival nem rendelkezünk, bizonyos elővigyázattal eljárni a titkos szavazás rendszerének további kiterjesztésében. Ez az elővigyázat nyilvánul meg a kormány javaslatában, amely meghagyja uayan a titkos szavazásnak azt a mértékét, amely a nemzetgyűlési választójogi rendszerekben eddig helyet foglalt, sőt egy lépéssel tovább is megy, amennyiben a bányavidéki választókerületekre is kiterjeszti a titkos szavazást, mindazonáltal a kerületek nagyobb részében továbbra is a nyilt szavazás rendszeréhez ragaszkodik. Megvallom, nem minden tétovázás nélkül határoztam abban a tekintetben, vájjon ne követeljek-e jelentékeny előhaladást a kormány javaslatával szemben a titkos szavazás tekintetében (Strausz István: Feltétlenül!), de mégis döntő lett előttem clZ cl szempont, hogy a felelőtlen demagógia soha nagyobb károkat nem okozhat hazánknak, mint a jelenlegi nehéz, átmeneti stádiumban, mert amig tisztán áll előttem az, hogy a demokratikus haladás elől elzárkóznunk öngyilkos politika volna, addig másfelől nem hunyhatunk szemet az előtt sem, hogy még most is sajognak azok a súlyos sebek, amelyeket a háboruvégi demagógia ütött hazánk testén és ha egy az 1918—19-iki állapothoz hasonlatos állapotba való netaláni visszaesés' következnék be, akkor ez végzetes lehetne hazánkra nézve. Mindezek meggondolása folytán ezidőszerint belenyugszom, de csak belenyugszom, a titkos szavazásnak abba, a mértékébe, amelyet a kormány javaslata előterjeszt. Nem könnyen jutottam erre az elhatározásra, mert a mai világszerü közmeggyőződés, elsősorban a nyugateurópai mentalitás, annyira a titkos szavazás rendszerének alapján áll és a demokratikus haladásnak annyira mellőzhetetlen alkatrésze gyanánt tekinti a titkosan való szavazást, hogy nem hajlandó, de talán nem is képes mérlegelni azokat az érveket, amelyek civilizált államot, nemzetet arra indíthatnak, hogy egyelőre még ne szakítson a nyilt szavazás rendszerével. Annál nehezebb e tekintetben a meggyőződés, mert hiszen ujjal mutatnak Dalkán államokra, amelyek a maguk sokkal kezdetlegesebb műveltségű szinivonala dacára a titkos szavazás rendszeréhez csatlakoztak. Erre természetesen könnyű nekünk azt r válaszolni, hogy a balkán államok könnyen túlteszik magukat a törvényeken és ha a hatalmasoknak nem tetszik az az eredmény, amely a titkos szavazás folytán előáll, akkor miniden lelkiismereti furdalás és minden töprengés nélkül m