Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

4Í8 A nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. — hogy parlamentárisán fejezzem ki magamat — megmásítják ezt az eredményt. Ez a példa nem lehet reánk vonzó. De nem döntő a nyugateurópai példa sem, mert elvégre minden állam önmagáinak hoz törvényeket és minden nemzet a saját különleges viszonyaihoz szabja a maga jogszabályait. De hogy mindezek dacára elhatározásom mégis nehéz volt, ez azon alapul, hogy én a titkos szavazást nem azért pártolom, mert Nyugat-Európa azt elfogadta és mert szinte az egész világ csatlahozott ahhoz, hanem azért pártolom, mert a titkos szavazás mellett tartom legkönnyebben megvalósithatónak a demokráciának azt a nemes célját, hogy egyfelől megismerjük a nemzet igazi akaratát, másfelől pedig a választások tisztaságát lehetőleg biztosítsuk. (Helyeslés balfelöl. — Szilágyi Lajos: Tehát összefüggés van a titkos szavazás és a választások tisztaságba között! Köszönjük ezt a megállapítást!) De számolnom kellett a felelőtlen demagógia fenyegető veszedelmével is, amely hazánk jelen közműveltségi állapotában és a jelen súlyos átmeneti helyzetben (Létai Ernő: Ezt nem szabad hangoztatni, kérem!) tanácsossá teszi, hogy a titkos szavazás rendszerének életbeléptetésénél bizonyos óvatosságot tanusitsunk. (Létai Ernő: A románok műveltebbek, mint a magyarok?!) Ám ha deferáloik is egyelőre a kormány e részben való előterjesztéseinek, nem átallom megvallani, hogy már most is elérkezettnek látom az időt arra, hogy a titkos szavazás rendszerét még a mai átmeneti állapotban is tovább fejlesszük; nevezetesen meggyőződésem az, hogy semminemű veszedelemmel nem járna, ha most a rendezett tanácsú városi kerületekben is életbeléptetnők a titkos szavazás rendszerét, (ügy van! balfelől.) Itt kötelességem megjegyezni azokkal szemben, akik a falusi választóknak bizonyos fokú lebecsülését látják abban, hogy csak a városi választókerületekben léptetjük életbe a titkos szavazás rendszerét és a falusiakban nem — hogy ilyen lebecsülési tendencia nem forog fenn (Strausz István: Ügy van!), hanem annak, hogy előbb a városi kerületekben léptetik életbe a titkos szavazás rendszerét, igazi oka abban a gyakorlati eljárásban van, hogy a törvényhozó akkor, amikor fokozatosan léptet életbe valamilyen intézményt, elsősorban ott lépteti életbe azt, ahol azok, akikre az az intézmény alkalmaztatik, kívánják, óhajtják magát az intézményt. Minthogy pedig a városi népesség, elsősorban az ipari munkásság feltétlenül ragaszkodik a titkos választás rendszeréhez, a falusi választó és a földmivelő munkásság azonban nagyon vegyes nézeteket táplál ebben a tekintetben... (Meskó Zoltán; 95%-a ragaszkodik hozzá! Az ország nem 200 holdas gazdákból áll! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lukács György: . . . ezért érthető és méltányolható a kormánynak az az előterjesztése, amely előbb a városi kerületekben kivan ja életbeléptetni a titkos szavazást és a fokozatosság útjára halasztja azt, hogy a, titkos szavazás a falusi kerületekben is életbelépjen és egyetemessé váljék. (Létay Ernő: A korhely korteseknek kell a nyilt választás, a józan, becsületes embereknek nem kell! — Meskó Zoltán: Minden tisztességes, becsületes ember titkosan szavazzon, akkor nem kell félteni az országot senkitől! — Kúria P. András közbeszól.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Létay Ernő: Készeges korteseknek kell a nyilt szavazás!) Létay képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Lukács György: A titkos szavazásra vonatkozó ezen fejtegetéseim után, azt hiszem, teljesen felesleges külön is kijelentenem azt, hogy a választójogi bizottságnak azon megszorító javaslataihoz, amelyeket a kormány javaslataival szemben tesz a titkos választójogra vonatkozólag, a magam részéről természetesen nem járulhatok hozzá. Még csak egészen röviden utalok (Szilágyi Lajos: Az első hang a kormány mellett!) arra, hogy nagyon megnyugtatónak tartom a törvényjavaslatban a választási visszaélésekkel szemben foglalt rendszabályokat, valamint azokat^ az intézkedéseket, amelyek a választási eljárás során, valamint a választási eredmény ellen emelhető panaszokra és azok elbírálására vonatkoznak. Különösen helyeslem azt, hogy a választási eljárás, valamint a választás eredménye ellen való panaszok elbírálását a javaslat a közigazgatási bíróság elé utalja, mert megnyugvást csak a bíróság által való elintézésben lehet találni. Megnyugvást nem idézhet elő a parlamenti bíráskodás épen azért, mert a parlament ízig-vérig politikai testület, a parlamenttől tehát az elfogulatlanságnak azt az abszolút mértékét, amely ezen jogi viták eldöntéséhez szükséges, nem lehet elvárni. De nem felelt meg az a vegyes rendszer sem, amely az utóbbi két évtized alatt volt életben, amely ezen vitás kérdések egyrészét, nagyobbik részét a kúriai bíráskodás útjára terelte, a kisebbik részét azonban a parlamenti bíráskodásnak tartotta fenn. Nincs semmi indokolható alapja ennek a bifurkációnak; mindenkorra erőszakos marad a vitás kérdéseknek ezen kettéosztása és mindenkorra fenmaradnak az aggályok a parlamenti bíráskodással szemben. Mindenkorra fenmarad az az érv, hogy a parlamenti bíráskodás nem lehet megnyugtató, mert nem elfogulatlan. Feltétlenül a bíróság elé valók ezek a vitás kérdések és ha azt keressük, hogy melyik biróság a legalkalmasabb ezek elintézésére, akkor teljesen igazat kell adnom a törvényjavaslatnak, mert hiszen a közigazgatási bíróság napnap után foglalkozik közjogi vitás kérdések eldöntésével. (Szilágyi Lajos: Ott ülnek a volt alispánok!) Minthogy pedig a választójogi vitás kérdések teljesen közjogi természetűek, teljesen azt a materiát foglalják magukban, amelyet a többi közjogi viták, amelyekben a közigazgatási bíróságnak olyan nagy gyakorlata van, mindezeknél fogva sokkal helyesebb, ha a közigazgatási bíróság- elé utaljuk ezeket a vitás kérdéseket, mintha azokat rendes mag-ániogi bíróságok elé tereinők. T. Nemzetgyűlés! Nagyban és egészben végeztem azokkal az észrevételekkel, amelveket a választójogi törvényjavaslatra nézve szükségesnek láttam megtenni. Ezekután nem marad más hátra, minthogy kijelentsem, hogy a kormány választójogi törvényjavaslatát — és nem a választójogi bizottságét — általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik ! Héjü Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a Holnapi napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot,