Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-406
398 A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. pontjából kevésbé megbízhatónak, sőt jói-észben egyenesen forradalmárnak bizonyult. Mikor a forradalom és a kommunizmus megbukott — csak jellemző példának hozom fel, hogy 150 közoktatásügyi népbiztos közül 149 zsidó volt — és jött az úgynevezett keresztény éra, Zilahi-Kiss Jenő volt az a férfiú, aki magára vállalta azt a herostráteszi szerepet, hogy kipucolja azt a szemetet, mely a székesfőváros iskoláiban összegyűlt. Zilahi-Kiss Jenő nem egyéni akciót végzett, nem a maga kizárólagos egyéni felfogását követte akkor, mikor ezt a munkát teljesítette, hanem, merem mondani, hogy az akkori nemzetgyűlésnek, az akkori magyar közvéleménynek, és az akkori magyar kormánynak az intenciói szerint járt el és mindazok a tisztitó intézkedések és rendszabályok, amelyeket ő végrehajtott, illetőleg javasolt, nem az ő intézkedései alapján, hanem az előttem ülő Vass József akkori kultuszminister ur jóváhagyásával történtek és hajtattak végre. Zilahi-Kiss Jenő tehát az egész nemzeti közvélemény elismerését és háláját érdemli meg ezért a nehéz, hálátlan, egyénileg, személyileg kényes munkáért, amelyet azokban a nehéz időkben a nemzet érdekében a kormánynak és az ezidőszerint is ministeri székben ülő Vass minister urnák utasitására végzett. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az én utasításomra nem!) A minister ur annakidején mint kultuszminister hagyta jóvá azokat az intézkedéseket, amelyeket ZilahiKiss Jenő tanügyi téren tett, jóváhagyta az összes fegyelmi intézkedéseket. Ezek tények, ezeket nem lehet tagadásba vonni. Vannak azonban emberek,^ akik felelősséget vállalnak később is tényeikért, és vannak emberek, akik tényeikért a felelősséget másokra szeretik áthárítani. Zilahi-Kiss Jenő ellen ezen intézkedéseiből kifolyólag már akkor megindult a vehemens támadás és intrika, amikor polgármesterré választatott meg. A radikális zsidó baloldali ellenzék már akkor azzal fenyegetődzött, hogy kivonni a városházáról és passzivitásba megy, ha Zilahi-Kiss Jenőt megválasztják. Az ellenzék ezt a fenyegetését — ha ugyan ezt fenyegetésnek lehet nevezni — tényleg" be is váltotta, és ami még soha elő nem fordult, egy személyes kérdésből, egy választási esetből kifolyólag, egy az ellenzéknek nem tetsző személy jogos és törvényes megválasztásából kifolyólag az ellenzék a fővárosnál passzivitásba ment. Ugyanakkor megindult az akkor már liberális vizeken evező kormánysajtóban is ennek az egész eljárásnak a kommentálása és a kormánysajtó ijedten irt arról, hogy mi lesz most, összeomlik a főváros, mert az ellenzék passzivitásba ment. A kormánysajtó persze akkor meg nem tudhatta, hogy idővel saját kormányának is ugyanaz lesz a helyzete, nem a fővárosban ugyan, hanem itt a nemzetgyűlésen. De ahogy a nemzetgyűlés és ahogy az ország nem omlott össze, a főváros sem omlott össze az ellenzék passzivitása miatt, és az adott körülmények között a keresztény többség a maga feladatát mindenkor becsülettel megoldotta. Már akkor hire járt annak, hogy Zilahi-Kiss Jenőnek ezek után mennie kell. Olyan kijelentéseket is hallottunk, mintha a kormány részéről megígérték volna a passziv ellenzéknek, hogy majd az uj törvényhatósági bizottságban másként lesz, ott az uj bizottsági tagok már nem fogják többe látni Zilahi-Kiss Jenőt mint polgármestert, Ugy látszik, hogy ezen Ígéretek következményeképen már múlt év decemberében elkezdődött a kormányakció Zilahi-Kiss Jenő kiemelése céljából. Ez az akció taktikailag meglehetős ügyességgel intéztetik és intéztetett eddig is. A helyzet az, hogy a kormány részéről nem emlittetnek ugyan nevek — pl. a legutóbbi leiratban is, amely ZilahiKiss Jenő ellen irányul —, ellenben körüliratik az állás, mely meg fog szüntettetni; azt mondják, hogy egy polgármesteri címmel és jelleggel felruházott állás megszüntetendő. Ez nyilvánvalóan csak Zilahi-Kiss Jenőre vonatkozhatik. Az igen t. kormány azonban nem óhajtja azt az ódiumot viselni, amely a főváros keresztény tisztviselőinek menesztéséből kifolyólag a közvélemény előtt reá háramlik, és kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy, ugy látszik, az igen t. 'kormány a legmagasabb hely felé sem óhajtja a felelősséget viselni a személyek kiválasztásáért és ezért a tanácsot arra akarja kényszeríteni, hogy önmagán harakirit végezzen. Tisztelettel kérdem, hogy ha tényleg szükség van — aminthogy szükség van — a fővárosnál bizonyos létszámredukcióra, miért kell minden áron a fővárosnak épen legfontosabb pontján kitűnően bevált két szakembert eltávolítani 1 ? Miért kell ZilahiKiss Jenőt és Sehöberl kultusztanácsnok urat egyszerűen kiboxolni állásukból, amikor, mint igen jól tudjuk, számos olyan városi tanácsos ül bent a városházán, akik nemzeti és keresztény szempontból sokkal kevésbé érdemesek arra a helyre, mint az emiitett két ur. Itt van mindenekelőtt Bukovszky Viktor tanácsnok, akinek már 33 és fél évi szolgálata van és a Haúial-oáholy nagymestere, itt van Lieber Endre helyettes nagymester, Városy Gyula, szintén szabadkőműves, Édes Endre ugyancsak szabadkőműves. Kérdem az igen t. nemzeti kormánytól, miért kell az exponált keresztények ellen tenni akciót folyamatba és miért nem ezekkel az ujakkal szemben érezteti a kormányhatalmat, akik sokkal inkább reászolgálnának hasonló intézkedésre. A kormányakció módja az, hogy a tanácscsal akarják ezeket az urakat B-listára tétetni és privátim megüzenik nekik, hogy: jó lesz, ha önként kéritek a B-listára helyeztetésteket, mert ha ezt nem teszitek, még arról sem fogunk gondoskodni, hogy más utón kenyérhez jussatok. Zilahi-Kiss Jenőnek a becsületénél egyebe nincs, a polgármesteri székben nem gazdagodott meg\ hivatalnoki fizetésén kivül egy fillér jövedelme sem volt, szegény ember, aki feladatát mindenkor a nemzet érdekében becsülettel, intaktul, puritánsággal végezte. Ilyen emberrel szemben igy eljárni, még ha lettek volna is hibái, — mint ahogy nincsenek, — méltánytalan és embertelen. (Rassay Károly: Hát a városházi kurzus hány emberrel járt el?) Kelepcébe beleszorítani egy embert, hogy önként kérje B-listára helyeztetését, mert különben éhen pusztulhat, olyan eljárás, amely kell, hogy mindenkinek felháborodását hivja ki. Azt akarják, hogy önként hagyják el ezek az urak állásukat, mert tudják jól, hogy legfelső helyen az ilyen kormányzati intézkedések nem igen találkozhatnak tetszéssel. Ez az oka annak, hogy elhárítva maguktól az ódiumot, azt az illeti) nyomorult, szorult helyzetben lévő tisztviselőkre akarják áthárítani. Ezek a tények olyanok, amelyeket a nemzetgyűlésen nyíltan meg- kell beszélnünk. Ha az ig-en i kormány keresztény tisztviselőket r a nemzet érdekében végzett becsületes munkásságuk miatt állásuktól és kenyerüktől meg akar fosztani, ám méltóztassék ezt nyíltan, a nemzet szine előtt megtenni, méltóztassék r a felelősséget a nép felé is, felfelé is egyaránt vállalni és viselni, de nem igy suttyomban az emberekkel szemben ih 7 en intézkedéseket tenni, /t i ; :;_t_ii*X.i
