Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-406
A nemzetgyűlés 406. ülése 1925, * képviselni. (Kállay Tamás: Ez már azután össze-vissza beszéd! — Derültség.) Megadopi t. kénviselőtársamnak azt az előnyt, hogy sokkal világosabban és érthetőbben fejtse ki majd a maga véleményét, (Kállay Tamás: Nem azt mondtam, csak a tartalmára jegyeztem meg!) Nagyon sajnálom, hogy nem szólhattam közbe az ön szüzbeszédébe, illetőleg ezen a nemzetgyűlésen második szüzbeszédébe, miután akkor paszsziv voltam, remélem, azonban, hogy módot ad nekem az igen t. képviselőtársam arra, hogy ebben az élvezetben részesüljek. Ha a kormányzat ily módon akarja megalkotni a választójogi törvényt, ha igy akar a maga számára többséget szerezni, ha ilyen eszközökkel akarja meghamisítani az országban a nép akaratát, ha ilyen eszközökkel akarja a maga számára hosszú időn keresztül biztosítani a húsosfazék uralmát, akkor sportszerűen lehengerelheti itt az egész dolgozó népet, akkor sportszerűen nekimehet egy választási hadjáratnak, mert a kenyérért, földért, öt esztendei hatósági zaklatástól való menekülésért, mindenki meg fogja magát adni ebben az országban, akit a buldogok nem fognak az urnához marni 1 . A belépő államtitkár ur aktuálissá teszi, hogy beszédem során még valamiről meg ne feledkezzem. Felteszem a kérdést, vájjon g-arantálják-e azok a paragrafusok, amelyek a választás tisztaságáról biztositanának bennünket és ezt a nemzetet, hogy ezután nem fogják majd kényszeríteni a tisztviselőket arra, hogy hova szavazzanak (Kállay Tamás: Tízezer szavazónál nem számit három állatorvos!), mint ahogy abban a választókerületben történt, amely most választ és amely szintén hatáskörébe tartozik az államtitkár urnák. Mert a hatáskörébe tartozó tisztviselőknek összehívása mi más, mint a választás tisztasága, megiramisitásának kísérlete? (Meskó Zoltán: Mi volt az osztályvezetők értekezletén!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogi?" méltóztassék csendben maradni. Drozdy Győző: Ki biztosit bennünket arról, hogy a jövendő választásnál nem fog ez ugyanígy megtörténni az egész országra vonatkozólag és nem fogják a tisztviselőket ugyanúgy a ministerelnökségre való felcitálással megmételyezni, a maguk meggyőződésében korrumpálni, mint ahogy azt a fővárosi választásnál láttutó? (Dénes István: Hihetetlen gyanúsítás! — Meskó Zoltán: Igaz ez a vád, államtitkár ur)?) Annak ellenére, hogy az interpellációs jog az államtitkári méltóság határához nem' ér, engedje meg az államtitkár ur, hogy itt kérdezzem meg... (Zaj a Ház minden oldalán.) Bocsánatot kérek, még nem jutott a mi kezünkhöz az uj házszabály, hogy annak labirintusában el tudnék igazodni, de megkérdezem az igen t. államtitkár urat a fővárosi polgárság és a magyar tisztesség nevében, igaz-e az, hogy önök a tisztviselőkhöz kérdést intéztek, hogy kinek az ajánlóivét irták alá? (Eckhardt Tibor: Igaz, én megmondhatom előre! — Kállay Tamás: Nem igaz! — Rassay Károly: Ne te felelj, nem te vagy az államtitkár! — Kállay Tamás: De én tudom!) Ősi méltósága ellenére sem ismerem el államtitkári jellegét. (Kállay Tamás: Én nem vagyok néma ember, helyette majd beszélek!) Nem akarom tovább szaporítani a szót, hanem az bizonyos, hogyha ezelőtt ezt az országot a békében öt gróf országának nevezták, ezután a választójog után egy gróf országa lesz a neve ennek az országnak. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! évi május hó 8-án, pénteken. 397 Forgács Miklós jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem szives engedelmüket, hogy a legközelebbi ülésen mondhassam el beszédemet. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy a házszabályok 203. $-a alpján előterjesztett kérelem értelmében hozzá méltóztatnak-e járulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ennek következtében a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, Nemes Bertalan, a III. biráló-bizottság elnöke kivan jelentést tenni. Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés III. bírálóbizottsága f. évi február hó 18-án tartott ülésében tárgyalás alá vette Kerner Lajos és ^ társai panaszlóknak Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő választása ellen beadott panaszát, Ugy a választást védeni kívánó választók, mint az érdekelt képviselő igazolt megbízottjának meghallgatása után hozott ítéletével a panaszt a házszabályok 65. §-a alapján elutasította, s a 68. § értelmében a választás érvényben tartása mellett Peidl Gyulát végleg igazolt nemzetgyűlési képviselőnek jelentette ki. (Helyeslés.) Az eljárás során felmerült költségeket a házszabályok 102. §-a értelmében a felek között kölcsönösen megszünteti, a panaszlók által a nemzetgyűlés pénztárában letétbe helyezett 10.000 K biztosítékot a panaszlók kezeihez visszautalni rendeli, s ez iránt a nemzetgyűlés elnökét megkeresi. A bírálóbizottság által hozott Ítéletet, annak indokolásával együtt, valamint az ügyre vonatkozó iratokat van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. Elnök: A III. biráló bizottság elnökének most bemutatott jelentése alapján Peidl Gyula képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelentem ki, s Peidl Gyula képviselő ur a végleg ig-azolt képviselők névsorába iktattatik. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, f. hó 12-én d. e. 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a nemzetgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, Szólásra feliratkozott Eckhardt Tibor képviselő ur. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az elnök ur napirendi indítványával szemben bátor vagyok javasolni, hogy a nemzetgyűlés a holnapi napon is tartson ülést és annak napi{ rendjére tűzze ki a B-listával és a választásokj kai kapcsolatban tanúsított kormányzati intézkedéseket, illetőleg- azokat a terrorisztikus intézkedéseket, amelyeket a kormány a köztisztviselőkkel szemben már eddig is tett, és amelyek a mai napig is folyamatban vannak. Napirendi javaslatom indokolásául bátor vagyok rámutatni néhány tényre. Egyik ilyen tény az az eljárás, melyet a kormány a keresztény gondolat két legexponáltabb tisztviselőjével, Zilahi-Kiss Jenő polgármesterrel és Schöberl Ferenc tanácsnokkal szemben Budapest székesfővárosánál folyamatba tett. A helyzet az — mint nagyon jól méltóztatnak tudni —, hogy az elmúlt liberális korszak idején a fővárosi iskolák váltak a forradalom és a felforgatás melegágyaivá. Hosszú esztendőkön keresztül a székesfőváros tanügyi személyzetét átitatták nemcsak liberális, de radikális, szabadkőműves és marxista elvekkel, amelyek azután a fővárosban az ifjúság lelkét megmételyezték és jórészt okai voltak annak, hogy mikor a forradalom kitört, az ezen iskolák padjaiban felnőtt ifjúság a nemzet szem02*
